Hétfőn kezembe vettem az izlandi sikerszerző, Arnaldur Indridason idei könyvét, és még aznap újra kitört egy izlandi vulkán..
Izland nem kicsi, de kevéssé lakható: a lakosság nagy része a sziget délnyugati részén él, legföljebb nyaralni jár „északra”..
Az izlandi férfi kelta eredetű, az izlandi nő viking származású, neveik olvashatatlanok és kiejthetetlenek, maguk is csak a keresztnevüket használják.
Az izlandi gyakran szerény, negatív az önképe: kevesen vagyunk, apatikusak és szegények, gondolja magáról. Az izlandi őse paraszt, az izlandi alkoholista, a természeti kegyetlenséget függőségekkel kompenzálja..
Iciklikában ICA újra aktuális anyagai cirkulálnak.
Szágák szaga – A skandináv krimi oldalága
Izland egzotikus ország, kicsit keresgélünk a háttértárolónkban, hol is van, habozunk, hogy Ausztrália vagy az Északi Sark közelében láttuk legutóbb.
Izland sziget, és most a hamufelhő miatt, amely most a Grimsvötn, tavaly pedig az Eyjafjallajökull tűzhányók kitöréséből sodródik az európai légtérben, újra elhelyezzük a glóbuszon.
Izland egyformán messze van Grönlandtól, a Brit-szigetektől vagy Norvégiától, ám Skandinávia része kulturálisan, nyelvileg kelta és viking ősnyelvből alakult nagyon keveset, ma is üdén olvashatók a középkori szövegeik, a nyelv alig változott. Nagyszerű pozíciót tölt be a skandináv szellem evolúciójában, és komoly részt vállal a skandináv krimik piacán.
Izland nem kicsi, de kevéssé lakható: a lakosság nagy része a sziget délnyugati részén él, legföljebb nyaralni jár „északra”. Izlandon észak a sarkkörön túl van és nagyon közel. Izlandon évszázadokon keresztül 60-80 ezer izlandi élt, a huszadik század elején gyarapodott kb. 300 ezer főre a népessége, azóta nem változik. Egy nagyobb pesti kerület lélekszáma: hihetetlen világbirodalomnak tűnik a szapora magyarság.
Vannak fura szokásaik. Nyáréjszakákon világít a Nap, nem nyugszik, télen hetekig föl se kel, puha párna a Sötét. A sziget egy kis púp az óceánban, forró és fortyogó mélyéről gáz, gőz, víz, láva, kő, hamu szabadul fel, a felszín jeges, havas, gleccseres, izgalmas lehet.
A flóra és fauna szegényes, betelepített pézsmaszarvas, gyér növényzet, az élővilág dúsabb lehet a kövekben: a sziklák hajszálereiben tenyésző biomassza itt is nyüzsöghet, mint mindenütt, ahová ember nem lát.
Az izlandi férfi kelta eredetű, az izlandi nő viking származású, neveik olvashatatlanok és kiejthetetlenek, ők maguk is csak a keresztnevüket használják.
Az izlandi gyakran szerény, negatív az önképe: kevesen vagyunk, apatikusak és szegények, gondolja magáról. Az izlandi őse paraszt, az izlandi alkoholista, a népszaporulatot hatékonyan szabályozó alacsony hormonszintet depressziósan éli meg, a természeti kegyetlenséget függőségekkel kompenzálja. Az izlandiak szabadok, stratégiai jelentőségű jégpúpjukat ellenőrizték oroszok is meg amerikaiak is, de nem akarták elvenni tőlük, még a hidegháború is befagyott. Sok a szocialista: könnyű szocialistának lenni ott, ahol mindenki ismeri egymást és mindenki szegény. Egyformán jót akarnak egymásnak az izlandiak, kevés a csaló, szélhámos, bűnöző, vagy politikai elvetemült.
Izland sikerszerzője Arnaldur Indridason, velemkorú férfi. Krimiket ír a jobbik fajtából, kicsi fotója a könyvei fülén ismerős: jé, egy izlandi Kukorelly. Nézegetem három könyvét, ami eljutott hozzám, a svéd sikerszerző trilógiája mellett vékony kötetek. A bűnügyi regény lektűr és ponyva, sebaj, itt kell hagyni az előítéleteket és eltűnődni, mit tanulhattam az izlanditól?
Jó író, a karakterei megnyerőek, a bűnügyei mélyek és nagyon emberiek, kevés agresszió zajlik, talán egy lövés sem dördül el a két könyvében, amit olvastam. Kevés vér folyt, bölcsesség, együttérzés, magány és szenvedés tölti föl finoman a lapokat. A nyomozó csapat spirituálisnak tűnik, Erlendur, Elínborg és Sigurdur Óli járják a helyszíneket és tanakodnak, a nevükről három szellemet képzelünk el viharosan igazságot osztani. A nemek közötti egyenlőséget nagyban segíti, hogy gyakran fogalmunk sincs, nőt vagy férfit rejt egy név. A három közül kettő férfi, egy nő.
Valgerdur például Erlendur barátnője, de nem „úgy”, azt nem csinálják, mert még nem tartanak ott, az izlandi kényes, nem bírja a sumákságot. Valgerdurnak még férje van és a válás lassú folyamat, Erlendur belebukott egy házasságba, cserbenhagyó apa volt, meggyötört gyerekei már fiatal felnőttek, sérült kisbolygókként keringenek körülötte. Sigurdur Oli daliás férfi és felesége van, akivel gyereket terveznek ebben az országban, ahol a népességszabályozás szigorú és tragikus szabályokkal tartja szinten a sziget lakosságát. Elínborg nő, ki gondolta volna, hobbiszakács és gasztroszerző, közben nyomoz és ügyez, pontosan egyenrangú a kollégákkal és ugyanannyi sört iszik.
Elmélázunk az ügyeken, több szálon lesz több ismerősünk, a nyomozók családtagjai és ügyfelei, az érintettek és meghallgatottak, a fura fordulatok. Ki bántalmaz egy kisfiút otthon? Apa? Vagy anya? Ki szúrta le a megöregedett csodagyereket? A fiúszerető? Vagy a nővére?
Hová tűnt Erlendur öccse? Mi történik egy megtört és bezáródott családban, amelyik elveszítette valamelyik tagját? Ki a hibás, kit hibáztatnak, hogyan tovább?
Ki volt besúgó az NDK-ban tanuló izlandi fiatalok között? És mit súgott be? Ez a történet ismerősen közép-kelet-európai motívumokat használ, a hidegháborús időkben játszódik, és az európai kultúrára szomjas izlandi fiatalok alig értik a paranoid klímát. Magyar olvasóként izgalmas a lipcsei egyetem külföldi hallgatói között megismerni egy magyar lányt, Ilonát, aki becsöppen az izlandiak karácsonyi bulijára. Milyen a „magyar” izlandi szemmel?
A „magyar lány” egy európai közhely a magyar nőkről, akiket alighanem a honfoglalás óta árulnak a magyar férfiak szerte Európában szépségük, temperamentumuk és vonzerejük miatt, meg mert nem nagyon van más természeti kincsünk.
A szemét is megeszitek? Szegények lehettek odahaza, nézi a magyar lány az izlandiak karácsonyi vacsoráján a birkafejet. Szegény nép vagyunk, mindig is azok voltunk, mondja az izlandi önérzetesen. Halszagú, északi rokonságunk érzése megerősödött.
Az izlandi gyakran nacionalista és keményvonalas szocialista egyszerre, politikailag és morálisan kényes, nem herdál és nem tarhál, megőrzi és kibírja, amije van. Az izlandinak a szegénység természetes, nehéz ebben a klímában felnevelni egy gyereket, megóvni a hidegtől, a magánytól és a messzeségtől, a sarki fénytől és sötéttől, az állandó viharos széltől. A népességszabályozás több szinten működik, mint gondolnánk, a meg nem született vagy fel nem serdült kis izlandiak hozzátartoznak a családok életéhez és napi lemondásához. A sikertelen utódgondozás a család fájdalma, a sikeres túlélés a nemzet nagysága.
A nevek és karakterek végig lenyűgöznek: Halldóra és Berghtóra feleségek nevei, EvaLind vetélés során héthónaposan elveszített kislánya Audur, a kivételes szépségű fiúszoprán Gudlaugur, a láncdohányos nyugdíjas nyomozónő Marion Briem, mint a mi Gobbi Hildánk. Ösp azt jelenti nyárfa – egy lány neve. Reynír berkenye – fiúnév, az öccse.
Izlandi szerzőnk a legjobbak közül való, Tar Sándor jut eszünkbe róla, az izlandi krimi családias, a titkok a lélek mélyén lapulnak, a gyerekkorban, a testvéri szeretetben és gyűlöletben, a féltékenységben, a kötések sérüléseiben.
A bűn: sors és érzés, fájó és makacs.
A vulkán aktív.
Arnaldur Indridason: Távoli hangok (2008) Animus kiadó, skandináv krimik
Arnaldur Indridason: Hidegzóna (2010) Animus kiadó, skandináv krimik
Arnaldur Indirdason: Hideg nyomon (2011) Animus kiadó, skandináv krimik
Gordon Agáta
A skandináv krimi társadalmi küldetése
Stieg Larsson: Millenium trilógia
Bevezetés a gender-jövőbe