Az Emlékpontok című programból most újabb interjút ajánlunk. Az interjút a miskolci Földes Ferenc Gimnázium diákjai készítették Weinberger Katalinnal, aki a gulágról, a "malenkij robotról", és a koncentrációs táborokban elszenvedett időkről beszélt a fiataloknak.
"Az emlék-áthagyományozás elmélyíti a nemzedékek közötti információs és érzelmi kohéziót."
Az Audiovizuális emlékgyűjtés című projekt szempontjából elsősorban a félig nyitott kérdőíves és az oral history jellegű kutatások módszertana a fontos. A cél egy személyes történet vagy a történet egy szakaszának rögzítése.
A Program célja az 1939 és 1989 közötti időszak megismertetése, a történelemtanításban alkalmazható új módszertani eszköz bevezetése, ami a felnövekvő nemzedék infokommunikációs ismereteire és percepciós szokásaira támaszkodik, és a diákok történeti tudatának erősödése.
A program a Közép- és Kelet- európai Történelem és Társadalom kutatásért Közalapítvány együttmüködésével, az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg. ("Audiovizuális Emlékgyűjtés TÁMOP-3.2.9-08/1/A-2009-0002" pályázat)
Részlet az interjú szöveges leírásából:
8:25 pár hét után összepakolt mindenki egy zsákba, és a téglagyárba meneteltetik őket, ott kb. két hétig voltak, reggel egy transzporttal indították őket zsúfolt vagonokban, Kassánál németek váltották a magyar őrséget, Katowicét felismerik, így tudják meg, hogy Lengyelországban vannak, Auschwitzba viszik őket 11:08 a férfiakat külön választják, édesanyjával is sorba állították, később egy SS-katona szétválasztja őket; az ő csoportját fürdőbe küldik, de előtte lemeztelenítik őket, és leborotválták 14:23 beterelték őket egy lágerba, amiről később megtudta, hogy megsemmisítő volt, enni alig kaptak, a csupasz földön aludtak egy hétig, minden reggel sorakozó és névsorolvasás volt 17:02 voltak sorozások különböző munkákra, a kápójuk egy lengyel nő volt, aki szintén fogoly volt, ezek a kápók működtették a tábort; mosdani egy patakban tudtak, rendes ivóvizet viszont nem kaptak 21:07 Ők szeptember 18.-án tartották az újévet, és ekkor határozták el, hogy jelentkeznek sorozásra, elvitték őket egy másik lágerba, Bergen-Belsenbe 23:27 az ellátásuk Auschwitzhoz képest jobb volt, de feladatot nem kaptak 25:55 később név szerint vagonírozzák be, és Duderstadtba viszik őket, egy kőbarakkba került, szerencsére ismerősök közé 27:36 egy közeli gyárban dolgoztak, lőszer-hüvelyeket ellenőriztek; őt azonban az út megviselte, mert nem tudott felállni a vagonban, de sikerült meggyógyítania őt egy lengyel doktornőnek; egy szerény születésnapi ünnepséget is tartottak.
Az interjú itt érhető el.