Nagy érdeklődésre tarthat számot a Helikon legújabb száma (2011/1-2), amely egy, a genderkutatás szempontjából is lényeges témával, a test és a szöveg közötti kapcsolattal foglalkozik. „Komplex ez a viszony már csak azért is, mert a két tényező – mint a pingpong-játékban a felek – oda-vissza passzolja egymásnak a labdát, folytonosan meghatározza (megírja) a másik helyzetét (elhelyezkedését, pozícióját), mint játékosok nem igazán léteznek egymás nélkül„ – írja a kötet szerkesztője, Földes Györgyi, akinek tanulmánya Szövegek, testek, szövegtestek. A testírás-elmélet irányai címmel pontos és izgalmas összefoglalót ad arról a területről, amit az angolszász területen kutatók body writing, a „franciások” pedig écriture du corps néven ismerhetnek. Földes Györgyi a test és identitás-téma elsősorban irodalommal, (poétikával és narratológiával) kapcsolható pontjaira koncentrál, míg Deczki Sarolta Test, logosz, tánc című tanulmánya az író testet, testírást a fenomenológia felől közelíti meg.
Paul Hoffmann A felvilágosodás öröksége: a nőiség mítoszai és modelljei a XVIII. században című tanulmányában a következő célkitűzést teszi: "Kutatásaink tárgya nem az a nő, aki a klasszicizmus korában nem keveset kockáztatva, örök bizonytalanságban kényszerült megélni életének az előítéletek és az erkölcs esetleges változásainak kitett fordulatait. Hanem egy olyan nő, aki a tudományos és filozófiai diskurzusban szembe találja magát önnön normatív meghatározásával, aki meghazudtolja a történetírást, a saját fejlődéstörténetét." A tanulmányt Molnár Zsófia fordításában olvashatjuk.
„Az Idegen ellen állandóan védekezni kell, az Idegent el kell némítani, ki kell zárni, olyan szigorú keretek közé kell szorítani, amennyire csak lehetséges. A test, a bennszülött, a nő pozíciója mind osztozik az érinthetetlenség e diskurzusában, az Idegen szinonimái évszázadokon át.” Rákai Orsolya Idegen testek című tanulmánya az Másik/Idegen különbségtétel beemelésével azt vizsgálja, hogyan lehet ez a különbségtétel eszköz a modernség XX. századi alakulástörténetének vizsgálatában.
„Mit tud a narratológiának a testről szóló diskurzus adni, és mit tud a narratíva-elmélet a testtudományok számára felkínálni?” Jablonczay Tímea A test narratológiája című tanulmányában a korporeális narratológia lehetőségeit és eszköztárát vizsgálja.
A tanulmányokban folyton felbukkan Peter Brooks neve, övé a következő írás (amely nagyhatású Body Work című munkájából való): Mesés testek, avagy Nana végre meztelen. „Ami itt következik, az egyrészt az előkelő polgári kultúra bizonyos álszentségeinek története, másrészt kísérlet a regény egy bizonyos pszicho-szociális dinamikájának elemzésére. Hadd kezdjem Émile Zola Nanájának esetével.” Az izgalmas tanulmányt, melyet Szőke Julianna fordított magyarra, szemléltető képanyag is kíséri.
Széplaky Gerda a közelmúlt egyik legnagyobb verseskönyv-sikeréről, Borbély Szilárd A Testhez című kötetéről közöl tanulmányt, A halott test grammatikája címen. „A testiség problémájának feltárásához a szerző elsődlegesen nem a férfi testét állítja az irodalmi diskurzus terébe, hanem a nőét. Ez a gesztus már önmagában is jelentéses” – írja Széplaky.
A kötet zárótnulmánya, Kiss Gabriella írása, a Hogyan testesül meg a színész teste, a testírás színháztudományi vetületeivel foglakozik.
