Írok, s nők fogják tollaimat, mondod te.
Írok, s ők fogják tollaimat,
Moirák, Párkák.
Mély gyászban karcsú hölgy, mondod te.
Felajzott Eszkaton. Nő, mondom én.
A mai versvasárnapra Csattos Szonja verseiből válogattunk.
Moirák
Lotyó!
Mer’ anyád, Themisz, így nevezett el,
apád, az a villámtestű, tán épp Szemelét toszta agyon!
Szöszöltök, fontok, vagdostok!
Moirák , Párkák, Szövőnők és Takácsok, a jó kurva anyátok!
El-szőt-té-tek!
Írok, s nők fogják tollaimat, mondod te.
Írok, s ők fogják tollaimat,
Moirák, Párkák.
Mély gyászban karcsú hölgy, mondod te.
Felajzott Eszkaton. Nő, mondom én.
Örök időn?
S hogy látlak-e?
Moirává teszem magam,
és
Nektek Szőttek.
Fajtalan villám
Fajtalan villám
Égi csődör jegyesem
Nó dráma hágj rám
Radioaktív nász
Hiroshima mon amour
Sose bomló kín
Nem limonádéd
Szőlőd vagyok
Mustom körbefoly
Ragadok rád
Remegsz mert közeledem
Ha vasat szorítasz
Vas vagy te is
Fogd a kardod
Úgy várj!
Járvány szememmel közeledem feléd
a vihartól kaptam el
hátrahőkölsz
Csupasz nyakam vállam hatástalan
Pedig egyedüli nő vagyok a férfiatlanok között
Itt senkinek sincs viharszeme
Se lantja
Se Euridikéje
Tönkre
Vagyok
Menve
Tőletek
Ma este!
Izoldát bevásárlószatyorral ki látta?
ósanos
fonnyadt karjaival lógatja
egyiken elhalványult tetkó : „Trisztán”
másikon elevenebben: „Krisztám”
Rómeó ágy alatt senyved
várja tűnjön Júlia a kis nyavalygós
kúszna már a dadusra
Mária Magdikával fekszem a padlón
ő Jézust
én téged utállak!
Mishima
Felböffen az akác
nem bírja vágyam szagát
minden virága lúdhúrfűben hever
lépcsőd közepén állsz
mozdulatlan, ünnepi kimonódban
Ungern Sternberget megölték, mire megszülettél
lampion- hajat csináljak,
azt várod a lépcső közepén
tegnaptól sikerül
Jutalmazz meg!
Ősbaj
Férfi a szófa alatt
Nisidzsin brokáttal bevont szófámat csókolgatom aléltan
Miféle ősbaj
Mindig a lényeg mellé vágyni?