Mára Anja Utler 1973-as születésű költőnő verseiből válogattunk.
tiszta: elválasztani
őt: hogy magát nézze, ragyogjanak tagjai
ahogy csúsznak az izzadságtól - görcsben -
fehéren a törzs előtt a só: kivirágzik hóna alatt,
megszilárdul, kristályos lesz, és ha a bőr
összezsugorodik a széltől pergameneket
akaszt mellé - mámorosan a húsban - amit néz
A babérban az átváltozott Daphné,
akinek a neve babért jelent,
önmagát adta a költővé lett kedvesnek.
Karlheinz Stierle
A boroszlán, a babérfélékhez tartozó
más növényekhez hasonlóan nagyon erősen
mérgező. (…) Levelei kinézetre emlékeztetnek
a babérfa levelére, ezért soroljuk a babérfélék közé.
www.heilpflanzen-suchmaschine.de
Daphnénak: panaszosan
magamnak: mintha tövisek nélkül. tőle: mintha minden
megfordult volna: nyomomra akadt, becserkészett - egészen:
az űzöttek verítéke - most gyorsan: ágak közt a bozótban rejtőzni előle:
fognak horgot akasztanak ostoroznak - gyorsabban -
a villanó szemek - nem - (…) tudom: át kell jutnom
- iramban - a folyóhoz, a folyóhoz
-
kérni őt: ne tartson sokáig, apám, mártom magam
rohanó öledbe és aztán: bocsáss el - tisztán - mint a tajték
igen: mint a levegő, a levegő -
és hálaképp menekülőben megkarmolom az arcod -
-
igen, már: lövellsz és találsz: kötelékeimből - itatsz -
megoldozol és elengedsz - mindjárt, azonnal -
-
bár ne tenném - ne -
amit: elveszel tőlem -
én - magamtól - adom neked: a fullasztó
mélybe futva, mozdulatlanul: egyetlen lökéssel, nem,
csavarj ki fákat engem még egyszer törj botot -
meg kell: hajlítanod engem, a hajlatok:
meredni a fába - amit elveszel: engem
-
nézd, utoljára: ez lesz most díszed, igen,
megvakult képem, ráncolódva, mindig veled ragyog
homályosabban, szemcsésen: így úszik - köszöneted -
a hajtó tekintetében is
-
milyen száraz: karomtól, hányszor, felforrtak
az ölek, kilövellt
most: harapnak, rám köpnek - meghágva -
helyet csinálnak: belém rándul: forró húsa -
síkos! folyvást - fölmeredsz bennem, kiegyenesítesz:
hogy álljak virágozzak hordjalak: leveleket se
ejthetek: csak gyümölcsök hullanak - maguktól: így érlelem őket -
romlanak, táplálnak: téged földedet
-
tovább csak gondozni, száradni csak: szomjazni
hallani: most szárazabban zörgök a madarak után
perzselj! kérlek, szikkaszd az árnyékát: e vörös homlokét,
hogy: parazsa kihunyjon - szikkaszd ki ezt a lüktetést ujjaim hegyéből,
hogy: kiváltsam magam - tisztán - mintha illat lennék, elsistergő
merüljek a levegőben merítsen - lombosan lombot hullatva -
mély, háncsból kibújt hajtásokba és: űzd messzire őket
ízesen, mint a tajték, igen - izzíts fel: ízleld, egyél belőle -
Hangképzés időnként belégzéskor is történik
(inspirációs hangok). Előfordul például, hogy
hirtelen támadó, könnyű fájdalmat inspirációs
f-hang fejez ki.
R. Arnold / K. Hansen
marszüasz, bekerít
a világ azután:
mintha zörögne mintha: lélegzet ébredne és
a széle mentén roppannak pukkannak a cellák
a magok: lövellnek szóródnak mélyebbre,
a hab felszínéről, széjjel a földre
előtte:
a nyelv körülszegi az ínyt, ha felszisszen
ha búg ha trilláz (…) a hőségben
kioltja - frissen nyírva a fű -
cirpelése hangosabb - visszhang -, mint a szél
1
árnyékol - átkarolni
marszüasz, mi az: a törzshöz kötözve állni
nemsoká: eloldozódni, kapaszkodni az ágba - kitömött báb -
kifeszítve, hogy az árnyak meneküljenek
a vállról, karddal ketté hasíttatni
- a lélegzet megszakad - nézni: a kard megnyitja
a sötétet: levegő- és fényfolyam
-
így: kutatnak, az ujjak, befonják a kérget
csikordul a körmön: törik mintha: fénybe hívnák
- ksz- szakad a kéregbe, alatta a vak - szk -
fakadó fa hevíti még - csöndben - a sötét magot
2
végigtapogatni - emlékekkel
-
csak: zörögnek rajta, a hajtások a boroszlánt fakasztó száron
a rügyek: kikeletkor rózsásak, szétpattanó kelyhek - oly lázasak:
a hasadás az ujjon - ks - kétivarú -szt- szárnyas,
befonja a fény: hánccsá csonthéjjá alvad
-
3
tiszta: elválasztani
őt: hogy magát nézze, ragyogjanak tagjai
ahogy csúsznak az izzadságtól - görcsben -
fehéren a törzs előtt a só: kivirágzik hóna alatt,
megszilárdul, kristályos lesz, és ha a bőr
összezsugorodik a széltől pergameneket
akaszt mellé - mámorosan a húsban - amit néz
-
ilyen: kákás: a mocsár mélye levéltenyereket nyújtja: káka
nádat ringat: ingó füzérke szúr a magasba - kh -
vágja ami vág - ks - susog: susogása átvágja -
a szaruhártyát az ujjbegyek rügyeit - hsz - felhasad: a szélben
-
4
elburjánzik - kiáradni
redős boltozatok, szálakat old belülről
rejtve: így akarták csíráztatni a tövissejteket
szarusejteket: fakadó rétegek, körül akarták
szegni, amit meg kell nevezni: néhány szálat: a rügyeket
a csonthoz fűzik: a tövises szárhoz folytatni és
letépni minden levelet és: rombusz- csuklyás-
hasizomnak fogják hívni, emelkednek süllyednek a bordák
alatta: a tüdő, már hozzáférhető, még mindig egy köteg,
a légnyomás szorítja
-
lehántva: éles peremek, a leveleket: a fűzérvirágzatú bordás
szárról megremegnek - tsz - az ujjak közé szorítva a fuvola nyakában
rezegnek meghasítják: ketté osztják a légoszlopot - szh - susog
a nád mint az ajak mint a bordák ketté válik lüktet: megint egybenő
-
5
örvénylőn - kiszáradni
megremeg - a levegőt madarak röpte szántja, átsuhog -
megtapogatni a fűrészizom sötét barázdáit
a hasizom felé húzva - nézni: tollakkal borítva
a bordák: mint a szárnyak csapkodnak és suhannak:
kábul a tekintet szédül hurkot vet borzong
sodorja a szél megijed: ez a zuhanó seb
a száj: elmerülve még és hallgat
- hirtelen karszt - száraz
-
eközben:
elbocsáttatik - végül - teljes súlyával nekizuhan
és forr gurgulázva csikorogva kiszáll belőle - egy sóhaj -
és először csak ő: a rémülettől marszüasz megszabadul -
végre: kiárad a szomjazó földre
nem elfolyik, tovaszökell
Schein Gábor fordításai
( Forrás: Lettre, 2009 ősz, 74. szám)
