Nyaralj regényben! iCa új sorozatában nyári olvasmányokat kínál mindazoknak, akik nyaralnának egy jót, de éppen nincs pénzük, szabadságuk vagy nyár. Olvasni akkor is jó, ha válság van és esik az eső, az írás telepátia, az olvasó időutazó.
Móricz Zsigmond regénye*
3-4 rész 2. rész 1. rész
5. rész
Legnagyobb rémületére a szobája két ablakát ugyanolyan világosnak találta, mint amikor először jött haza. Ez az asszony még most is ébren van.
Lábujjhegyen lopózott be, mert azt remélte, hogy mégiscsak alszik, de biz az asszonyka nem aludt, hanem ott ült az ágyon és gubbasztott.
- Maga mért nem alszik?
- Minek. Ha maga nincs itthon.
- De hát ez őrület. Megtiltom magának, hogy ébren maradjon. Tessék szépen behunyni a szemét és aludni abban a percben, mikor én becsukom az ajtót.
- Még egyszer elmegy?!
- Dehogy megyek, azt is bánom, hogy most elmentem. Elmaradt a razzia, hanem bementem a Ráczcal a New Yorkba, és ott kaptam négy darab színházjegyet a szerdai előadásra a Vígszínházba a Hauptmann Naplementéhez.
- Mit fizetett érte?
- Mit fizettem volna, semmit. Szabadjegy.
- Kitől kapta; azt ott osztogatják?
- Dehogy osztogatják, ott volt Radics, a színész, annak volt a zsebében, és mivel azok elutaztak, akiknek kérte, nekem adta.
- Szóval így fogják a közönséget.
- De az istenért, ne beszéljen már ilyet. A legnagyobb siker.
- Hozta volna akkor, mikor még ment a darab.
- Most is megy, szerdán megy.
- Csak már nem megy bele senki.
- Ilyet nem szabad mondani se. Ez egy olyan klasszikus darab és olyan klasszikus siker. Csortos benne isten. Még most is háromezer pengőt csinál.
- Akkor minek adták magának a jegyet?
- Mert jó barátom, aki adta.
- Mit fizetett neki? Pezsgőt?
- Há… jó vicc… Ha nekem tizenhat pengőm volna egy üveg pezsgőre. Nagyon jó.
- Meg se csókol?
- Hogyne. Boldogan.
- Szóval konyakot ivott. Dupla konyakot fizetett neki?
- Haha… Ez óriási. Maga a detektív, nem én. Magának kellene kinyomozni a lovag Sachsmiller dolgot.
- Mit?
- Valutasíbolás… no feküdjön le szépen, és aludjunk, mert mindjárt reggel lesz.
Az asszonyka azonban nem akart lefeküdni s elaludni, de az ura valósággal birkózott vele, s a végén mégiscsak elaludtak. Már volt tíz óra, mikor az újságíró felébredt. Nagyot nyújtózott, s azt mondta:
- Holnap este színházba megyünk. Színházba megyek az én kis feleségemmel. Kit viszünk magunkkal? Mariska nénit és Valikát?
- Én nem megyek színházba - mondta komolyan az asszony.
- Mért?
- Nincs kedvem.
- Mindig imádta a színházat, ma mért nincs kedve?
- Nézze, csak gondolja meg. Mariska nénit kell elvinni, az tény. No de nem engedhetem, hogy ők fizessenek, annyi kedvességgel vannak hozzánk, hogy egyszer már viszonozni kell valami csekélységgel. Most már négy személynek a villamos oda-vissza, az egy pengő kilencvenkét fillér.
- Pardon, nekem van szabadjegyem.
- Akkor hatszor huszonnégy, az száznegyvennégy fillér. Négy ruhatár, az négy pengő.
- Persze kalapot nem visz, egy kabát harminc fillér, slussz. - No de ők visznek kalapot is, sált is, esernyőt is, kalucsnit is. Nem mondhatom nekik, hogy ne vigyenek. Ők úgy utaznak el a színházba, mintha Bodrogszerdahelyre mennének.
A férje már borotválkozáshoz kezdett s nevetett.
- Mondjuk három pengő.
- Kapupénz.
- Tíz fillér. Mert azt csak nem fizetjük a Mariska néniért is.
- Négy negyvennégy meg tíz, az négy ötvennégy. És maga a második szünetben kimegy és vesz egy doboz cukorkát.
- Mért a második szünetben. Én azt vagy megveszem az elsőben, vagy egyáltalán nem veszek.
- Nem, azt maga nem veszi meg az elsőben, mert akkor még nem égeti a bőrét, de már a másodikban nem fogja bírni s megveszi. Ez is egy pengő.
- Veszek savanyú cukrot.
- Azt a nénik nem szeretik. És arra szomjasak lesznek és egy pohár kristályvíz tizenkét fillér. Tehát maga Gerbeaud-t vesz.
- A, dehogy veszek. Stühmert.
- No de tegyük fel, hogy én megveszem a cukrot előre s magammal viszem a retikülömben.
- Tudod, hogy ez milyen remek idea?
- Akkor is belekerül az este öt pengőbe.
- No de négyen látjuk a darabot, és alkalmunk van Mariska néninek viszonozni többszáz pengős ajándékot, már kaptunk tőlük annyit.
- No de nekem egész este ott kell a Mariska nénivel ülni és Valikával. Süketek és folyton azt kérdik “mit mondott, fiam”? - Na látja, azért kell most menni, mert most elsőrangú zsöllyét kapunk. Mikor tudok én négy elsőrangú zsöllyét fogni? A nénik meg lesznek tisztelve és hallani fognak.
- Ha maga ennyire akarja, akkor nem bánom, de maga fizeti az összes költséget.
- Miből?
- Ha valaki színházba akar vinni másokat, akkor bizonyosan van rá pénze.
- Nekem nincs pénzem.
- Kettő negyven még van a hat pengőből.
- Kikutatta a zsebemet?
- Nem kutattam; keféltem. Cseléd hiányában szoktam.
- Hát istenem, nekem sokba kerül a hivatásom. Folyton riport után futni.
- Hát ez az. Mért nem számítja fel a költségeit?
- Nem lehet mindent felszámítani.
- Mért nem lehet?
- Nem lehet. Nem írhatom be a költségjegyzékbe, hogy… Fekete nyolcvan fillér, borravaló negyven fillér…
- Mi az, hogy borravaló negyven fillér?
- Hát kérlek szépen, most tanulhatsz! Az ember bemegy a legelőkelőbb helyre, iszik egy pohár ásványvizet és ad egy pezsgőfröccshöz illő borravalót… Ő a legelőkelőbb vendég. Úgy kiszolgálják, hogy harmadnap már külön ajtót nyitnak neki.
- Hát ha nincs pénze, nincs színház.
- Neked sincs? Pénzed.
- Miből az istenért, miből? Kilencvenhat pengőből? És most március 28. Ilyen ideát, hogy 29-én színházba menni. Óriási. Ki tud 29-én színházba menni?
- Tudod, a nénik milyen boldogan kifizetnék azt az öt pengőt, ha tudnák, hogy azon múlik.
- Azt aztán nem. Smucig, az nem leszek, akármi lesz is. Ha már meghívom a néniket, akkor azt akarom, hogy jól érezzék magukat és irigyeljenek, hogy mégis nem olyan szörnyű ez a házasság, amilyennek ők nézik.
- Szörnyű?
- Hát bizony ők úgy gondolják, hogy sokat koplalunk.
- De ez nem igaz?
- Magának jó?
- Szóval nekem jó.
- Nem jó?
- Dehogynem. Sőt. Én boldog vagyok. Az, hogy pénzem nincs? Majd lesz szombaton.
- S mikor van az előadás?
- Szerdán.
- Nahát akkor?
Hallgattak.
Mikor a férfi készen volt, frissen borotvált arccal, vadgalambszínű mellényében, nagyszerű nyakkendővel, sárgán csillogó hajával úgy állott, mint egy princ, a felesége azt mondta:
- Imre.
- Tessék. Figyelmeztetem magát.
- Mire?
- Hogy én nem bírom ezt soká. Én ebbe beleszólok.
- Mibe szól maga bele?
- Ebbe az egész életbe.
- Nagyon jó. De most sietnem kell. Még azt tette hozzá, mielőtt elment:
- És Mariska néniéket értesítse még ma délelőtt, hogy készüljenek. Tudja, hogy milyen kényelmesek, nekik arra is idő kell, míg elhatározzák magukat egy ilyen földkörüli utazásra, mint teszem, egy színházi este.
Megnézte a kalapját. Nem volt semmi kifogása, mert az is ki volt kefélve, minden szála a szép szürke plüss kalapnak úgy feküdt, mint a bárányok a selyem füvön.
- Pá, szívem.
Mikor az ajtót behúzta, ráesett a pillantása a sárgaréz táblájára:
VIGH IMRE
szerkesztő
folytatjuk
*Az asszony beleszól Móricz nőtudatú regénye, 1933-ban jelent meg, egy világválság közepén, a városi nők túlélési taktikáit, tanulságait és egzisztenciáját vizsgálja benne, regényesen és hétkrajcárosan. A válság és túlélés ma is aktuális, a női szempont ma is ugyanolyan üde, mintha csak nekünk írta volna a mester ezt a regényt, az Irodalmi Centrifugának.
A kortárs írók és írónők is találva érezték magukat, biztosak lehetünk benne, hogy mindenkit szenvedélyesen foglalkoztatott ez a téma, a nők - férfiésszel nehezen megragadható - kiszolgáltatottsága. Németh László, aki szintén sokat tud a nőkről és Móricz irodalmi fia lehetne, elképzelhetetlennek látja az életet cseléd nélkül, akit minden esetben így hív: „a lány”. Ha nincs segítség a háztartásban, a feleség rabszolga, ezt a gyerekek és a férj is megsínylik. Kosztolányi is a cselédtartók szemszögét érzi jobban, „a lány” rejtély, és Édes Anna, az is marad.
Kosáryné Réz Lola fejti ki érdemben Móricz felvetéseit, és ír nőtörténelmet négy kötetben, válaszul. Több ponton összecseng ennek a két nagyszerű magyar érzelmű írónak az életműve. Kosáryné a cselédkérdés, a gyerekbántalmazás, a női felsőbbrendűség következetes írója, Móricz is nyíltan beszél mindezekről, könyveik egymást igazolják, kiegészítik, hitelesítik. És az életük is.
A regényből 1965-ben készült film.
A Centrifugában hetente újabb részletekben jelenik meg.
