Emma Thompson őt játszotta el az Apám nevében című filmben. "Amikor a törvényt alárendelik a politika céljainak, az igazság meghal" - mondja Gareth Peirce emberi jogi ügyvéd, aki az elmúlt évtizedekben számos, igazságtalanul bebörtönzött embert szabadított ki, akiket az annyira demokratikusnak vélt angol vagy amerikai törvényhozás juttatott börtönbe, hogy saját érdekeit védje. A Guardian olvasói őt is beválasztották a világ 100 leginspirálóbb asszonya közé.
A kb. hatvanas éveiben járó ügyvédnő kerüli a nyilvánosságot. Kevés interjút ad, abban sem szívesen beszél magáról. Arról annál szívesebben, hogy milyen visszaélések fordulnak elő a törvénykezésben. A hetvenes-nyolcvanas években számtalan ír férfit és nőt hozott ki a börtönből. Egyik leghíresebb esete a Guilfordi négyek néven elhíresült, ártatlanul bebörtönzött ír fiatalokhoz kapcsolódik, akiket bombamerénylettel vádoltak A fiatalok számlájára legfeljebb droghasználatot és kisebb tolvajlásokat lehetett írni, a rendszernek azonban bűnbak kellett, s ők kényszer hatására vallomást tettek, így életfogytiglani börötönbüntetést kaptak. Az igazságra csak mintegy 15 évvel később derült fény. Az esetet a világ Jim Sheridan filmje, az Apám nevében kapcsán ismerhette meg, amely egyikük, Gerry Conlon drámáját dolgozta fel, akinek ráadásul apját is elítélték ártatlanul. A filmben Gareth Peirce-et Emma Thompson játszotta el.
Emma Thompson és Daniel Day-Lewis Sheridan filmjében
(Peirce saját bevallása szerint nem is látta a filmet, s bár azt mondja, nagyon örül neki, hogy a világ megismerhette a történetet, az ügyvédnő mindössze egy dramaturgiai elem a filmben - nem az ő személyisége fontos.)
Gerry Conlon kiszabadulása- Gareth Peirce nyilatkozatával
A Birminghami hatok néven elhíresült per szintén Peirce nevéhez kapcsolódik. A hat embert 1975-ben börtönözték be; azzal vádolták őket, hogy ők rendezték meg két birminghami pubban azt a bombamerényletet, amely 21 ember életét követelte. Szabadulásuk után egyikük így nyilatkozott a Guardiannak: "Tizenhat évig játszatták velünk a politikai bűnbak szerepét. A rendőrség elejétől fogva azt mondta, tudják, hogy nem mi voltunk, de nem érdekli őket, hogy ki volt. Azt mondták, minket választottak, és meg is fognak vádolni hamisan, csak hogy az emberek elégedettek legyenek.”
Gareth Pierce a Giuseppe Conlon Emlékházban
Dispatches from the Dark Side (Jelentések a Sötét Oldalról) című könyvében az ügyvédnő azt írja, ezek az igazságtalan ítéletek az észak-írországi konfliktusok katalizátorai lettek; az írek úgy érezték, "a brit igazságszolgáltatás sem védelmet, sem igazságot nem biztosít számukra."
Mindezt azért is fontos észben tartani, mert úgy tűnik, ezúttal, ahogy Peirce egy védencét idézi, "az írek után a muszlimok vannak soron." 2002 elején érkezett meg a kubai Guantánamói-öbölben felépített amerikai börtönbe az első fogoly, akit több száz társa követett. A foglyok nagy részét 2001 végén vették őrizetbe Afganisztánban vagy Pakisztánban. A kegyetlenségéről elhíresült börtön néhány év múlva rendszeresen felbukkant a napi hírekben. Ebben a börtönben raboskodott a brit-pakisztáni állampolgárságú Moazzam Begg, aki 3 évet töltött a kínvallatásokról elhíresült támaszponton. "A muszlim nők és férfiak világszerte azt tapasztalják, hogy rosszul bánnak velük, és hasonlóságot látnak azzal, amit az írek elszenvedtek."
Moazzam Begg azt mondja, Peirce a számkivetetteket védi. „Tudom, hiszen én is az vagyok” – teszi hozzá. Az arab anyanyelvű fogvatartottak között az ügyvédnőt úgy emlegetik, „al-Umm”, amely azt jelenti, anya. Arra a kérdésre, hogy miért ezeket az embereket védi, így válaszol: „Mert a kisebbséget meg kell védeni attól, amit a többség gondol, különben a Bentham-féle filozófia, ahol a jogi és politikai intézmények hasznossága abban áll, hogy a lehető legtöbb embert mozdítsák a lehető legnagyobb boldogság felé, semmivé lesz. Sokan azt hiszik, hogy a titkos tárgyalás, a kínzás és hasonlók, hogy ezek helyes dolgok. De a titok megöli az igazságot, és eltemeti a megértés lehetőségét.”
Arra a kérdésre, hogyan fogja fel azt, hogy néhány védence mégiscsak al-Kaida táborok kiképzésein vett részt, ezt feleli: „Azok az emberek a csecsenekért és a tálibokért akartak harcolni, mg mielőtt a szövetségesek megszállták Afganisztánt. Hosszú ideje képviselem őket, akiket azzal bélyegeztek meg, hogy fenyegetést jelentenek a nemzet biztonságának szempontjából. Ez nem igaz. Tudom, hogy intelligens, értelmes emberek.”
A brit és amerikai igazságszolgáltatásnak tehát jócskán van még min dolgoznia. A most 56 éves Conlon így beszél életéről: „20 éve szabadultam. Alkoholista és drogfüggő lettem, idegösszeomlásaim voltak, kétszer próbáltam öngyilkos lenni. Sokszor sírva ébredek. Néha jobb, ha el sem alszom, mert az emlékek ott vannak az álmaimban.”
Magyari Andrea
