"...Bajcsy Szilveszter masszőrnek kicsit nehezebb a dolga, pedig ő olyan férfi, akitől a legtöbb hölgy szívesen hagyja kényeztetni magát. A testmasszázs a társadalmi nemet illetően tökéletesen azonos feltételek között folyik, a biológiai nemet tekintve azonban a különbségek nagyobbak. Elméletileg tehát elmondható, hogy a nővendég számára a férfimasszőr a szakma főáramának tekinthető masszőzök által nyújtott szolgáltatással összemérhető színvonalat képes elérni..."
Uhorski K. András harmadik esszé-sorozata a városi szexipar bugyrait, a masszázsszalonok világát tárja fel. A bemutatott szereplők immár önállóan, futtatók nélkül élnek és dolgoznak, de árnyékként a háttérben mindig ott settenkedik az ordas realitás, a szegénység rémképe, amit kemény elszánással és lelkierővel viselnek. ICA jószívvel ajánlja az író-kutató Bestiáriumát felelős magyar értelmiségnek, üzletasszonyoknak és szabadságharcosoknak.
Az információs aszimmetria itt is jelen lehet, bár a feminizmus egyik alaptétele: csak nőtől várható el, hogy istenigazából kezelni tudjon egy másik női testet. A masszázsgyakorlatban azonban más a helyzet: nő nőtől általában kemény, sportos masszázst igényel, a lágy cirógatást pedig, ha egyáltalán, inkább csak férfitól fogadják el. A nők olyan áhítatosan gondolkodnak testük érintéséről, partnereik mellett is oly elhanyagoltak tudnak lenni, hogy lelkük mélyén általában fogadó készek a manuális kényeztetés minden – akár durvább férfikéz nyújtotta – formája iránt is. Végül pedig – és ez logikus betetőzése a manuális bizsergetéseknek – kézzel és lokálisan éppúgy kielégíthetők, mint egy manusz. Egyedül ha pókhálós egy hölgy, akkor kevésbé éri majd be a masszázsasztal korlátozott szolgáltatásával és – szintén logikusan – akár szeriális kielégülése után is többre vágyik annál, mint amit egy masszőr – az érzelmi kapcsolat hiányában – nyújtani tud.
Tapasztalatai szerint ez az óvatos megközelítés sok hölgyvendégnek segít átlendülni a pszichológiai küszöbön, amely elválasztja őket a megvásárolt gyönyör gondolatának megvalósításától. Ez a gátlás persze csak az egyik buktató, amellyel a masszőrnek meg kell birkóznia.* A gyengébb nemben mindig ott munkál az a nem kívánt fenyegető lehetőség is, hogy ha ismeretlen helyen vagy ismeretlen körülmények között elernyednek, vagy ha egy percre szemüket lehunyva átadják magukat a sodró erejű történésnek, akkor ez számukra ellenőrizhetetlen érzelmi következményekre vezethet. Ha tehát túlságosan kiszolgáltatják magukat, az érzelmi elbizonytalanodásukban, továbbá kifosztásukban, akár még megerőszakolásukban is végződhet. Sly csak vidulni tud azokon az álpszichologizáló, vulgáris feltételezéseken, hogy vendégei egytől egyig titkon nagyon is benne volnának egy ilyen belelendülős akcióban. Annyit azonban elismer, hogy a női népi fantázia egyik kedvelt terméke, a „vak masszőr” fogalma sokat elárul ennek a szakterületnek, piacvájatnak a különösen rafinált igényeiről. A vak masszőr erotikától átfűtött toposza egyébként ugyanaz, mint régebben, mondjuk Boccaccio idejében a „néma kertészé”.
Tevékenységének kibontakozását tehát nagyban hátráltatja a nők félőssége, pontosabban kezdeményezőképességük korlátozottsága. Végül is ez egy út, amelyre a férfiak könnyebben rátalálnak, a nők többsége elől azonban gátlások zárják el. E gátlások valószínűleg azonosak azzal, amire Beauvoir céloz egy híressé vált lábjegyzetében, ahol a prostitúció megszüntetését két (minor) előfeltétel teljesüléséhez köti: munkaalkalom minden nőnek, illetve a szabad szerelem előtt tornyosuló erkölcsi akadályok, gátlások leomlása.
A nők által elfogadott masszázs egyelőre még a piacteremtés kezdeti stádiumban van. Ehhez kapcsolódik az a józanul hűvös felismerés, amelyet egy nemrégiben népszerűvé vált önéletírás népszerűsít. „Testemnek fokozatosan kellett megszereznie a gyönyörhöz való képességét” – írja Európa-szerte futótűzként elterjedt, a magamutogatásig önfeltáró, felzaklató könyvében a kényszeresen promiszkuus művészettörténésznő.
A közgazdász Szilveszterrel kapcsolatos saját vizsgálódásai ennek az észrevételnek nem mondtak ellent, de az átlagos hölgyvendégek legvalószínűbb fejlődésvonalára gondolva (amit rosszkedvében olykor leginkább Sztravinszkij The Rake’s Progress című operájával érzett rokonnak), a masszőrök által nyújtott élmény befogadhatóságát, mindennapokba integrálásának esélyeit latolgatva inkább egy még lassabb tanulási folyamatot tételezett, amely még sokkal nehézkesebb, mint kognitív tanulmányaink. Időbeli lefutását tekintve leginkább talán a nyelvtanuláshoz lehet hasonlítani. Egy szinte obszcén példa erejéig az információs társadalom úgynevezett „tanuló vállalataihoz” is hasonlítható ez a folyamat. A test örömszerző képességének finomságait akkor tanuljuk, amikor egy emlékezetes testi kapcsolat egyik stációján megyünk keresztül. Azt is tanulnunk kell, miben áll végül is az örömünk. Ez emlékekből táplálkozik, jól sikerült együttlétek, fogások és érzemények emlékéből. Ezek a foszlányok szerencsés esetben mintává rögzülnek és elvárássá fokozódnak. Adott esetben, sok visszaigazolás után, szilárd igény is válhat belőlük.
A világ e tekintetben tehát lassan megy előre még a 21. században is. A változások még lassúdabbak vidéken. A patinás gyulai Várfürdőben tett látogatása során (a kupolás fedett medence mellett a vendégek rendelkezésére áll még egy árnyékos szabadtéri gyógymedence, dögönyözős gyógymedence és nagy vízfelületű gyermek-víziparadicsom is) Valgatha egy futó pillanat erejéig kísértést érzett, hogy városi vizsgálódásai mellé felvegye a (minden jel szerint) fürdők köré koncentrálódó vidéki masszázsszcéna megismerését is.
Cs. Szabó László
Végül azonban lemondott erről, és beérte egy ideillő Cs. Szabó László-idézettel, amely egyaránt vonatkozik városra és vidékére. A dübörgő húszas évekről írott deskriptív meglátás jól alkalmazható a hazai rendszerváltozás utáni lázas évtizedre is, amikor a hazai szexiparban az európai normákat követve ledőltek a tiltás és üldözés utolsó falai is – éppen csak nem vált kötelezővé a dolog.
„Ezeknek az éveknek volt egy sötét, véres, kegyetlen, pokoli oldala is, tele különféle rejtett és nyílt szadizmusokkal… szexuális túlfűtöttséggel és perverzitással. A háború valójában még nem ért véget, folytatódott szörnyű világa az ösztönökben, a tízes és húszas évek egyetlen, összefüggő korszakot alkotnak, bódító látszat volt csak a béke,s csupán a felszínt takarta a hangoskodó frivolitás.."
Frivol nő
