"Franciaországban Nicolas Sarkozy nevéhez kötődően 2003-ban betiltották a sebezhető (például terhes) nők prostituálását, valamint úgy intézték a dolgokat, hogy nők eltűnedezőben vannak az országutakról, utcasarkokról. Ezt az intézkedéssorozatot anonim interjús-lekérdezéses felmérés előzte meg, amelyek mértéktartó tanúsága szerint (L’Office central pour la repression de la traite des étres humains – OCRET, 2003–2004) Franciország-szerte 18 000 prostituált dolgozik. Több mint a felük a fővárosban állomásozik. Ebből a számból 6000 az utcanő, a többi rafináltabb műfajok elkötelezettje."
Uhorski K. András harmadik esszé-sorozata a városi szexipar bugyrait, a masszázsszalonok világát tárja fel. A bemutatott szereplők immár önállóan, futtatók nélkül élnek és dolgoznak, de árnyékként a háttérben mindig ott settenkedik az ordas realitás, a szegénység rémképe, amit kemény elszánással és lelkierővel viselnek. ICA jószívvel ajánlja az író-kutató Bestiáriumát felelős magyar értelmiségnek, üzletasszonyoknak és szabadságharcosoknak.
Magyarországon az egyetlen vonatkozó komoly statisztikai forrás a bűnügyi nyilvántartás. Aki azonban a prostitúció nagyságának megbecslésére ezt használná, olyan fogalmi tájékozatlanságot árulna el, hogy szakmailag nem volna komolyan vehető. Valgatha ezért a maga céljaira francia adatokhoz fordult, és azoknak vette az egyhatodát, abban bízva, hogy mind kulturálisan, mind pedig munkaerő-piacilag nem téved nagyot, ha az így kapott számot a magyarországi végeredménynek tekinti.
Valgatha az alábbi közigazgatásilag hasznosítható breviáriumban kivonatolta vizsgálódásainak a szociológiai tapasztalatok mellett levonható üzlettudományilag és közigazgatásilag hasznosítható vonatkozásait:
– (1) Feltűnő a piacszabályozás teljes hiánya, pedig amiképpen a taxisok drosztengedélyhez juthatnak létszámuk limitálása céljából, azonképpen céhesednének a szexiparosok és ezen belül a masszázs szalonok is, ha sikerülne dekriminalizálniuk magukat. Erre akkor nyílhat esélyük, ha sikerül differenciálniuk, megkülönböztetniük magukat. Addig is azonban, amíg ez a dekriminalizáció a politika napirendjére kerülhet, szakítani kellene azzal a silány helyzettel, hogy az ÁNTSZ helyett egyelőre az árak végzik el a hatóságilag megszabott közegészségügyi minimumfeltételek dolgát: a lepedő cseréje** például a legalsó árkategóriában még el-elmarad.
– (2) Az utcasarkon, illetve országúton álldogáló szerencsétlenek esetére – Sarkozy fellépésének sikerére alapozva, aki ezzel a megoldással a konzervatívoknak tetsző módon szorította le a lányokat az utakról – be kellene vezetnünk a passzív toborzás fogalmát. Mivel ezen az alapon jogilag nem különíthető el szabatosan a köldökét önfeledten szabadon hagyó tinilány a kihívóan álldogáló prostituált felajánlkozásától, nem javasolható ennek tényállássá fejlesztése; elég, ha a közigazgatás ezt így tudatosítja, s ebből minden bizonnyal magától rendőri intézkedés is születik majd ott, ahol ez szükséges. Azzal, hogy a fenti óvatos és mértéktartó becslési módszerrel háromezresre tehető hazai szexipari alapsokaságból* ezret, a nagy valószínűséggel áldozatnak tekinthető halmaz nagyobb részét elérjük, és a szociálpolitikai kiegészítő rendelkezések kíséretében (tehát nem úgy, mint az aluljárók hajléktalanjaival!) őket a munkaerőpiacra (vagy reálisabban: az úgynevezett szürke tartalékba) visszatereljük, ezzel a nagyságrenddel már az ország versenyképességét, a szolgáltató szektor munkaerőigényét is pozitívan befolyásoló trendet indíthatunk el.
- (3) A Valgatha gondolkodásában szerepet játszó „hanyagsággal enyhített jogtalanság” ebben a feltételezett és előrevetített esetben azt jelenti, hogy nem próbálkozunk meg a törvényi szabályozással, hiszen úgysem fog sikerülni, hanem a hatályos joganyag keretein belül maradva kiszorítjuk a közterületekről a passzív toborzás alakzatát megvalósító nőket – anélkül hogy türelmi zónákba koncentrálnánk őket. A közigazgatásnak azért nyílik itt (és egyedül itt) tere, mert a köztéri prostitúció esetében nem működik az az alapigazság, hogy társadalmi tények kriminalizálása pusztán láthatatlanná tesz, de nem szüntet meg. Nem létezik ugyanis láthatatlan köztéri felajánlkozás!
– (4) A józan közgazdasági ésszel ellentétben minél szabadabb az utcai prostitúció, tehát minél több nő foglalkozik vele, annál magasabbak lesznek az árak! Minél több rendőr szorítja-zaklatja azonban a lányokat, annál olcsóbbak lesznek az árak, és ezért – még mindig inkább a munkakörülmények romlása és nem az elérhető kereset csekélysége miatt – sokan feladják ezt a mesterséget. A középosztály felé tartók lesznek az elsők, akik a nehezedő körülmények között feladják majd. Egy ilyen (anticipált) nehezítettebb helyzetben támad fel aztán a reális igény a szexipar körül foglalatoskodó civilszervezetekre és segítő szakmákra: a visszailleszkedést segítő pályaorientációra és más rehabilitációs tanácsadásra. Ma Magyarországon egyelőre egyértelműen felszálló ágban van még mind az utcai prostitúció (tessék közelről a szemük közé nézni ezen országútiaknak, és a sok egyszerű nő között mindenki találhat néhány olyat is, akiről meg nem mondaná, mivel keresi a kenyerét, mert lerí róla a konszolidált családba születettség), mind pedig az emancipáltabb alakzatok. Mint a műkereskedelemben, ahol magyar műremek újabban már nem hagyja el az országot, mert itthon jobb az ára, egykönnyen átbillenhetünk a lánykereskedelem célországává is a vele járó bűnszövetkezeti hálózatokkal együtt. E migrációs-foglalkoztatási hatást illetően látni kell, hogy a szexipar európai szinten egy kisebbfajta női népvándorlást indított el. Magyarországnak azonban jobb belőle kimaradni, amíg lehet. A szabályozhatóság beavatkozási pontjának tehát a közterületi prostitúció ajánlható.
Országúti jelenet
– (5) Az államigazgatásban nem lehet tárgyalópartnernek tekinteni a Prostituáltak Érdekvédelmi Szövetségét, kamaráját vagy egyéb hivatásrendi kísérletét mindaddig, amíg minden empirikus ismeretanyagnak ellentmondva kitart álláspontja mellett, és a teljes szexipart az érintettek szabad választásának tekinti. Valójában itt mindegyik szegmensben, még a legemancipáltabban is, tetten érhetők olyan obskúrus vonatkozások, amelyek tartósan megkülönböztetik ezt az iparágat a többitől. Ha tehát reglementációról nem lehet is szó, ez nem jelenti azt, hogy ne vigyük véghez a dekriminalizációt. ott ahol lehet.
– (6) Minden masszázsnak „sportértéke” van (javítja a közérzetet, erősíti az immunrendszert, serkenti a keringést és ellazít)! Valamint létezik alkalmanként egy bizonyos széles értelemben vett „szabadidős” vonatkozása is, amely egészen a turizmuspromócióig nyúlhat. A természetgyógyászati-orvosi masszázs mellett egzisztáló erotikus masszázs a búvópatakként csörgedező átmeneti formákkal együtt olyan színes jelenségegyüttes, amelyet a közigazgatási hatóságok közül csak a közegészségügynek kell kezelnie.
– (7) Szociológiailag a szexmasszőzök a szexiparon belül egy dinamikus és messzemenően szekuláris, elvilágiasodott szubkultúrát alkotnak, amely elsősorban a mélyről jövő és eredeti felhalmozásukat megvalósító, családi vagy vallási kötődéssel valamilyen traumás okból nem rendelkező, teljesen képzetlen nők számára nyújt tartósan pozitív mobilitási lehetőséget. Ennyiben ez a szcéna akár a yuppie lányok kelet-európai előképének is tekinthető. A kelet-európaiságon belül konjunkturális magyar sajátosságnak tekinthető, hogy a többi keményebb szexipari műfajban is feltalálhatók olyan nők, akik nem sebezhetők, ennyiben nem is tekinthetők áldozatnak, sokkal inkább egy piaci rést idejekorán kihasználó gyors reagálású vállalkozónak.
Valgatha ezekkel az észrevételeivel betetőzte bestiáriumnak becézett esetfeldolgozásait. Kéziratát is egyhamar lezárta, másnap már adta volna postára megbízójának, amikor késő délután még telefonhívást kapott. Egy államtitkárságról keresték őt, valami számára ismeretlen nevű köztisztviselőként mutatkoztak be neki, de a hívó fél hangjának felhangjaiból, visszhangjából és egyáltalán a dikció vontatott megformálásából az volt a homályos érzése, mintha egy Balaton-parti szórakozóhely hátsó fertályában lapuló üzletvezetői irodájából hívták volna, ahol szivarfüstbe burkolózva számos üzletember ül testőreiktől körülvéve a kártyaasztal mellett, miközben egyikük kapcsolatot keres hozzá. Csak annyit kérdeztek tőle, hogy ugye nincs arról szó, hogy bele kívánna taposni egy számos embernek munkát adó, virágzó üzletágba holmi felületes erkölcsi elvek mentén bogarászva. Valgatha nem volt az az ember, aki ilyen szituációban hebegni kezd, és most is katonásan azt felelte, hogy nem, nincsen ilyen szándéka, ő is tudatában van annak, hogy hány család megélhetése függ ennek az iparágnak a szabadságától, és az erkölcsi elvei sem diktálnak neki semmit. Arra pedig már csak a letett telefon után gondolt, hogy a Punnyadtkát illető pozitív érzelmeit már rég kivetítette az összes masszőrre, akivel találkozott. Odáig ment ebben, hogy az élettől kapott pofonokat is masszázsnak tekintette ezentúl...
Postára adott szakértői jelentésében valóban csupán arra tett javaslatot, fejlesszenek ki szociálpolitikai tesztet arra, hogy valaki áldozat-e, mert meglátása szerint az esetek erősen szóródnak, tehát a masszőrlányok – mint Magyarország Kelet és Nyugat között – „kompoznak” a (jogi értelemben vett) elkövetői és (a szociálpolitikai értelemben vett) áldozati státus között. Ez a viktimológiai alapkérdés persze éppoly nehezen operacionalizálható, ahogy a szociálpolitikában alkalmazott jövedelemvizsgálat is csak kevéssé tud pragmatikus választ adni arra a fogas kérdésre, ki tekinthető érdemes ésrászoruló szegénynek. Az operacionalizálásra, a kérdés gyakorlatias megragadására további megbízást várt.
A helyszínhez kötöttség elvét az államigazgatás úgy szippanthatja fel, mint esőt a kiszáradt termőföld: a helyszín ugyanis rendőrileg nagyon jól értelmezhető és alkalmazható fogalom. Az információs aszimmetria kategóriájának alkalmazásával viszont Valgatha csak saját gondolkodásában tudott eredményt elérni: megértette a nagyvárosi masszázsszcéna egyik fontos mozgatórugóját, de az apparátus ezzel a bonyolultabb fogalommal már nemigen tud mit kezdeni. Ha azonban szakmai hivatkozásokkal mérjük a sikert, akkor jelentése elérheti célját.
Szakértői jelentésének első néhány pontját a szerző úgy fogalmazta meg, ahogyan megbízója, egy nemzetközi szervezet igényelte. Ezek a pontok a nemzetközi irodalom főáramának sokszor ismételt alapigazságai, amelyek most éppen begyűrűztek Magyarországra. Hamarosan elérik majd a helyi társadalom pályázati kiírásait is. Ezért a hét pontért (és ami mögötte van: a hazai empíriával megerősített nemzetközi tudományos gyakorlat hazahozataláért) kapta tehát honoráriumát a közgazdász. A többi pontban azonban (a sportérték és az előfutárjelleg), a célcsoportja iránt megélt empatikus, átmelegedett érzelmei által láthatóvá lett, új gondolatait foglalta össze, amelyek egy szűk körű szakmai vita után sajnálatos módon nem kerültek be a nemzetközi szakirodalomba, és hivatkozások híján így a feledés útjára léptek.
** Európa Könyvkiadó, Budapest, 2000, 122. o
*** Lásd szócikk a Budapest Enciklopédiában, Corvina, Budapest, 1975.
** A kórházi menedzsmentben textilcserének hívják az ágyak időszakos újrahúzásának kötelezettségét. A jó orvosokra olyannyira jellemző száraz humorral úgy csúfolják az előírt, de legtakarékosabb textilcserét, mint amelyben a mellbeteg János bácsi cserél lepedőt a lábatörött Lajos bácsival.
* Ez az állomány rendkívül rugalmasan reagál a gazdasági konjunktúra változásaira: ha az ország költségvetési megszorításokat vagy elbocsátási hullámot él meg, akkor zsebpénz nélkül élő diákok, álláskereső értelmiségiek és háztartásuk lyukait foltozni igyekvő családfők is egykönnyen az utcára léphetnek.
Felhasznált irodalom
Aretino, Pietro: Die Gespräche des göttlichen Pietro Aretino. Insel Verlag, Frankfurt am Main, 1985
Borai Ákos: Törvényjavaslat a prostitúció szabályozásáról. In: A prostitúció és emberkereskedelem nélküli Európáért. „Válogatás egy nemzetközi konferencia anyagából.”
Fehér Lenke: Frauenhandel. Sozialwissenschaftliche Arbeitsgemeinschaft, Wien, 1996. 1–48. o.
Forrai Judit: Férfi és női utcai prostituáltak összehasonlító vizsgálata. Szenvedélybetegségek. Addictologics Hungarica, VI. évf. (1998) 6. sz. 434–442. o.
Forrai Judit: Szegénység és bűnözés különös formája a budapesti utcákon: a férfi és a női prostitúció. Belügyi Szemle, 1999. 2. sz. 91–102. o.
Forrai Judit: A nemibetegségek és a prostitúció kérdése Budapesten régen és ma. Összehasonlító vizsgálat Melly József munkássága alapján. In: Morava E. – Forrai J. – Tahin E.: Semmelweis Orvostudományi Egyetem Jubileumi Évkönyve. SOTE Közegészségtani Intézet, Budapest, 1999. 70–80. o.
Forrai J. – Simka L: Az AIDS-szel kapcsolatos ismeretek és a megelőzés jelentősége a prostituáltak körében. Egészségnevelés, XXXX. évf. (1999) 1–2. sz. 22–29. o.
Forrai Judit: A budapesti utcai prostituáltak élete. In: Fehér Lenke – Forrai Judit: Prostitúció, prostitúcióra kényszerítés, emberkereskedelem. Nőképviseleti Titkárság, Budapest, 1999. 164–174. o.
Matt, Peter von: Züllött fiúk, romlott lányok, A család mint törvényszék az irodalomban. Orpheus, 1994. 4. sz. 121–134. o.
Meretrix, Virtuális Prostitúció Online Múzeum anyagai
Rosenthal, Margaret R.: Honest Courtesan: Veronica Franco, Citizen and Writer in 16th Century Venice. University of Chicago Press, Chicago, 1998
Thiele-Dohrmann, Klaus: Venedig und die Dichter. Artemis Verlag, Zürich, 2004
Glosszárium
Aerob/anaerob: a szervezet energiatermelő folyamatainak, az elraktározott tüzelőanyagok (szénhidrátok, zsírok) felhasználásának módjai. Aerob folyamat játszódik le csekély erőkifejtést igénylő testgyakorlás, például kocogás során, amikor a vér optimális mennyiségű oxigént szállít az izmokba, és a szervezet zsírokat és szénhidrátokat használ fel az energiaigény kielégítésére. Hasonló ehhez a megerőltető testgyakorlás korai szakasza is, például a futás kezdete, amikor elegendő oxigén jelenlétében a szervezet ugyancsak zsírokat és szénhidrátokat éget. Anaerob folyamatról beszélünk intenzív testgyakorlás során, például hosszútávfutáskor, valamint a kisebb erőkifejtést igénylő testgyakorlás kései szakaszában, amikor a vér oxigéntartalma már csekély, ilyenkor a szervezet csak szénhidráttartalékaiból táplálkozik, és zsírt használ fel. A fenti folyamatok az edzés segítségével változtathatók, mely képessé teheti az izmokat arra, hogy a vérből több oxigént vegyenek fel, és ennek folytán aerob irányba tolhatja el az anyagcserét. Az anaerob gyakorlatok jobban elősegítik a fogyókúrát, hiszen a szervezet zsírtartalékait élik fel, ehhez azonban megfelelő állóképességre is szükség van. A különböző fitneszmozgalmak – kocogás, aerobic – is erre építenek. (Jánosy Károly szócikke, Magyar Virtuális Enciklopédia)
Alvilág, felvilág – félvilág: Sok vállalkozó kerül olyan helyzetbe, hogy a jogszabályi környezetben valahol szorítja őt a cipő. Egy rendelkezés miatt nem tud előrelépni, ez akadályozza őt pedig megvolna mind a kapacitása, mind pedig a szakértelme vállalkozása bővítéséhez. Ekkor sokan közülük elszánják magukat arra, hogy megfelelő (felső) kapcsolatot keressenek és előállhassanak korrekciós kérésükkel. Aki ilyen körülmények között kér egyszer valamit, annak nagy valószínűséggel feltételül azt szabják: fogadjon majd el a közeljövőben számlát néhány előre megadott vállalattól tízmilliós vagy éppen százmilliós nagyaságrendben. E vállalatok aztán tovább porlasztják az eredetileg megállapított vesztegetési összeget - egészen a továbbutalási végcél felismerhetetlenségéig.
Lényeges körülmény itt a hálózat megléte. Ennek legkisebb egysége a « család », szervezett bűnözés esetében már maffiáról beszélünk, politikai pártok esetében pedig egy vállalkozókból álló támogatói körről. Az alvilágban azt lehet kérni, hogy tennének már félre valakit az útból. A politikai felvilágban a befolyásukkal alkalmanként üzérkedő pénztárnokoktól - akiket persze meg lehet érteni, mert a demokrácia a tagdíjak és a szűkös parlamenti normativa megszabása mellett nem gondoskodik eléggé a pártüzemről - azt lehet kérni, hogy egy jogszabály vagy kiírási feltétel változzék meg.
A félvilágra minden pénzmozgás nélkül pusztán a polgári erkölcs normáinak áthágása jellemző.
Antropológiai konstans: a valamennyi kultúrában megtalálható viselkedésformákat antropológiai konstansoknak vagy kulturális univerzáléknak nevezzük. Ezeken belül az értékekben és viselkedésmintákban már nagy különbségek mutatkoznak. A prostitúció minden jel szerint ilyen antropológiai konstansnak tekinthető. Ha csak kicsapongó urak bérelnének nőket, akkor lehetne a dologhoz erkölcsileg viszonyulni, adott esetben például betiltani. Tény azonban, hogy a férfiak egy része normális szexuális késztetésének tesz csupán eleget, amikor (jobb híján) szexidőt vásárol. Ilyenkor az önmegtartóztatás ajánlható ugyan, de Freud óta tudható, hogy erre csak az képes, aki energiáit kreatív irányba terelve hasznosítani (szublimálni) tudja. A közvetlen elfojtás révén elért önmegtartóztatás pedig veszélyesebb lehet a társadalomra, mint egyes feltörekvő nők tévútra terelődése.
Apor Vilmos, győri püspök apácákra törő katonák előtt vesztette életét 1945-ben.
A feminizmus felfogása a prostitúcióról: A mai feminizmus az üzletszerű kéjelgés keresleti és kínálati oldalát azonos morális megítélés alá igyekszik vonni. Tehát a munkaadó prostitútor, a megélhetési prostituált és a bóklászó kliens egyaránt részesei az üzleti tranzakciónak, és együtt kell viselniük annak stigmáját is. Ám e nem minden alapot nélkülöző stigmatizálástól göröngyös út vezet a betiltásig. Ezért aztán a militáns feminizmus Európában eddig egyetlen országban vitte keresztül a maga képére formált szextörvényt. Svédországban ma csak a fizető felet büntetik hat hónapig terjedhető elzárással, az áldozatnak tekintett szolgáltatót „felemelik” – azaz kényszerkezelik, szociális munkások kezelésének tárgyává teszik. A mai feminizmus felfogásának és különösen az ebből következő gyakorlatnak az a gyenge pontja, hogy a jobboldali konzervativizmussal taktikailag karöltve a viktoriánus korba taszítaná vissza a férfiszexualitást. A szabad és a tilos tereinek neofita buzgalommal átélt újrafelfedezésével és a nyomában újra fellépő kirekesztő mechanizmusokkal láncra vernék a családi hálószobán és a nemzés funkcionalitásán túlmenő nemiséget. A betiltás az elnyomást-elfojtást eleveníti fel, és a pszichoanalízis előtti időkbe veti vissza az időközben felvilágosodottan toleránssá vált társadalmi gyakorlatot. Nem gondolom, hogy minden férfi szexualitásának része a rövid utas vadászat, de határozottan képviselem azt a nézetet, hogy nagyon kevés morális következtetés vonható le a prostitúcióból. Betiltani pedig csak a férfinem szexualitásának semmibevételével lehetne. Morális megközelítésként helyteleníthető például, ahogyan a fent említett törvénykezést, a svédországi „Nők békéje” nevet viselő törvényt egy olyan harsány plakátkampány kísérte, amelyben a nőket vágyaik tárgyául kezelő férfiak lelkiismeretére apelláltak.
A feminizmus osztályozási rendszere
|
|
|
|
A prostitúció elvének hallgatólagos elfogadása | Társadalmi jelenség, mint „szükséges rossz” elfogadása | A prostitúció mint egyéni magatartás elfogadása | |
A prostitúció zavart, veszélyt jelent a közerkölcsre és a közrendre | A prostitúció veszélyt jelent a közerkölcsre és a közrendre | A prostitúció veszélyt jelent a közerkölcsre és a közrendre | |
|
|
|
|
A prostitúció és szervezetének tilalma | A „házakba” és „zárt negyedekbe” szerveződött prostitúció engedélyezése | Egyéni alapon és bizonyos feltételek mellett a prostitúció elfogadása és engedélyezése | |
Az illegális prostitúció korlátozása | A prostitúciós szerveződés tilalma | ||
A nemzetközi kereskedelem megakadályozása | A nemzetközi kereskedelem megakadályozása | ||
A prostitúció zavart, veszélyt jelent a közerkölcsre és a közrendre | A közrend, a közerkölcs és a közegészség védelme | A közrend és az erkölcs védelme | |
|
|
|
|
Tilalom | A „házak” és a „zárt negyedek” elfogadása | A prostitúció mint egyéni magatartás elfogadása | |
2. Rendőrségi nyilvántartások | Nincsenek | Vannak | Elvileg nincsenek! |
3. Orvosi felügyelet | Nincs | Csak a prostituált személyek számára van. Felügyelet az erkölcsrendészethez tartozó nőgyógyászok felelősségére | Elvileg nincs! |
Fehér Lenke és Forrai Judit: Prostitúcióra kényszerítés, emberkereskedelem. SZCSM, Nőképviseleti Titkárság, 1999.
Baseline: időben elhúzódó vizsgálatok, például longitudinális felvételek esetén a kiinduló helyzet, amivel a fejleményeket összehasonlítjuk.
Beauvoir, Simone de: A második nem c. úttörő munkájában (Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 1969) fejezetet szentel a prostitúciónak, annak minden formájával egyetemben.
Célszervezetek: míg egy vállalkozásnak, vagy akár egy nonprofit szolgáltatónak sokféle tevékenysége lehet, addig a célszervezeteket az különbözteti meg, hogy a fenntartó egyetlen jól körülhatárolt célra hozza létre őket, úgymint például a börtönlakók vagy a megváltozott munkaképességű emberek foglalkoztatására. Ez egyben a passzivitásukat is megmagyarázza, szemben a nyereségérdekeltségüket vagy éppen közhasznú törekvéseiket szabadon, aktívan és kreatívan megvalósító más gazdasági szervezetekkel. Liturgikus lesz egy szervezet a sajátos és folytatás nélkül maradt weberi szóhasználatban, ha fenntartója szükségleteinek fedezésére irányul.
Életvilág: szociológiai műszó, mindarra vonatkozik, ami nem fedhető le a társadalmi „rendszer” fogalmával. Ahol tehát a szerepek helyett személyközi interakció van, normakövetés helyett inkább érzelmi akaratnyilvánítás.
Emancipáció: a mi témánkban az a türelmi zónák létrehozását, a vállalkozói igazolvány kiváltásának engedélyezését és közegészségügyileg minőségbiztosított működési engedélyt jelentene. Ezzel oda lenne a prostituált és futtatójának kényszer-társasvállalkozása. A striciből így menedzser lesz, ha egyáltalán. A menedzser pedig leggyakrabban marketinggel foglalkozna, talán nemi kapcsolatot sem tartanának fenn. És mindenekelőtt – nincs pszichikai függőség! Ez közigazgatásilag nem az utolsó szó ugyan, Magyarországon azonban még ettől is messze vagyunk. 1993-ban az üzletszerű kéjelgés büntetőjogi kezelése átadta helyét a bírságolásnak, míg a prostitúcióra épülő cselekmények büntetendősége megmaradt, sőt súlyosabban fenyegetetté vált. A tiltott kéjelgés szabálysértési alakzata egyáltalán nem szűnt meg, ami továbbra is kifejezi a társadalom erkölcsi rosszallását. Ennek következtében viszont a prostituált áldozati státusa nem tud megjelenni. Márpedig enélkül nem bontható meg a (korábbi kölcsönös büntetendőség által megerősített) cinkosság a prostituált és az őt ilyen tevékenységre rábíró, kényszerítő, e kényszerpályán tartó, s abból profitáló személyek között.
Huszita betörések: a varázslatos Fényes Elek írja Magyarország geográfiai szótárában, 1850-ben: „Derencsény kisközség Gömör vármegye rimaszécsi járásban 348 szlovákajkú lakossal. Régente Drench v. Derencs volt a neve; legrégibb tulajdonosa a Balogh-nemzetség volt. 1297-ben Balogh Domokos és Miklós kapták meg; utóbb fia, László, a Derencsényi nevet vette fel. A XV. században a csehek a falu melletti réten erődöt építettek, melyben Valgatha rablóvezér parancsolt. 1451-ben Hunyady János Derencsény várát körülvette, a Balog folyó elzárása által a völgyet víz alá helyezte és Valgathát a vár feladására szorította; elvonultával azonban a csehek ismét visszajöttek, míg 1459. Hunyady Mátyás Gömör, Rimaszécs, Serke, Balog és több más várral együtt egészen hatalmába nem ejtette Derencsényt. Azt a sáncot, mely a Balog vizét felfogta, a nép mai napig Hunyady-sáncnak nevezi. A hős kormányzó eltávozása után az erősséget Valgatha ismét visszavette. 1459. Mátyás király maga ment vitéz seregével a cseh martalócok kiűzésére, hős vezére Rozgonyi Sebestyén egyfelől, a király maga másfelől egymás után foglalták el felvidéki nagyszámú váraikat. Derencsény is elesett. Az itt vívott csatában hullt el Krno híres huszita vezér, s azt a dombot, hol tetemei eltakaríttattak, a nép máig Krnókának nevezi. A csehek elleni hadjáratok küzdelmes zajába a néprege egy szerelmi kalandot sző – Mátyás királyról, aki Zelmirába, a Valgatha cseh vezér tündérszép leányába volt szerelmes.”
Információs aszimmetria: a nonprofit szolgáltatók egyik számon tartott versenyelőnye az üzleti vállalkozásokkal szemben. Sok olyan humánszolgáltatás van, ahol a kiszolgáltatottság miatt vagy a bizonytalanság más okából fontos, hogy az ügyfélnek bizalma legyen a szolgáltatóban. A bizalom egyik lehetséges forrása az, ha tudjuk, nem értünk a kapott dolog természetéhez. A munkaszociológus André Gorz, aki az alábbi szavakkal elemzi a prostitúciót mint humánszolgáltatást, nem téve meg azt a megkülönböztetést a prostituáltak között, amely alapján az erotikus masszázst nyújtókat mesterségbeli tudásuk szerint emancipáltabbnak lehetne tekinteni. „Az egyik »munkája« a másik élvezetét szolgálja. Nincs más tárgya, mint maga ez az élvezet. A kliens élvezete nem egyéb, mint a személyén »elvégzett« munka elfogyasztása. Ez a fogyasztás közvetlen és egyértelmű, nincs szüksége terméken keresztül való közvetítésre. Épp e közvetlen mivoltában különbözik az ilyen szolgáltatás révén nyert élvezet attól az élvezettől, melyet a mesterszakács »remeklése« nyújt a fogyasztónak. Ezt az élvezetet a kliens minden külön indoklás nélkül követelheti. Ez rögtön megkülönbözteti a prostituált munkáját, mondjuk, a gyógytornásztól. Az utóbbi is az ügyfelek fizikai jól-léte érdekében fejti ki munkáját, amazoknak azonban »motiválniok« kell megrendelői igényüket; annak indokoltságát valamilyen diagnózis van hivatva megállapítani, s ezt követően a terapeuta a maga független szakértői döntése alapján fog kezelésmódot alkalmazni. A »kezelés« szolgáltatója tehát, jóllehet az ügyfél jól-létére törekszik, nem válik eszközévé az ügyfél élvezetének. Épp ellenkezőleg, ő uralja a helyzetet: ő szabja meg a végrehajtandó műveletek természetét, s a maga személyét, csak egy olyan, előzetesen kodifikált eljárássorozat keretein belül állítja ezek szolgálatába, amely felett mindvégig teljességgel képes ellenőrzést gyakorolni. Az eljárás technikai jellege áttörhetetlen sorompó: megakadályozza a terapeuta személyileg elkötelezett, s esetenként cinkosságig, illetve teljes intimitásig fajuló bevonódását. A prostituált »munkájában« a helyzet ennek pontosan ellenkezője. Technikai szaktudását az ügyfél által magyarázatot, indoklást nem igénylő módon, a megszabott módozatban kell nyújtania… A technikai szakértelem felbukkan tehát a pénzen vett kapcsolatban is, de megváltozott alakban és sajátos funkcióban. Arra van szükség, hogy a prostituált birtokában legyen a színlelés művészetének. Az a funkciójuk, hogy egy olyan szándéknak vagy elkötelezettségnek az illúzióját nyújtsák, mely igazából nem létezik (legfeljebb elvétve). A személyes felkínálkozást és odaadást színlelik. A színlelés technikai eljárásai lehetővé teszik a prostituált számára, hogy kívül helyezze magát azon a kapcsolaton, mely a maradéktalan elköteleződésről szól”.
Ellentétben, a szolgáltatóiparban dolgozó mindazon szereplőkkel, akik nagy szakértelemmel képesek a vevő iránt érzett cselekvőkész odaadás, a jó kedély, az őszinteség, a rokonszenv s effélék látszatát kelteni, a prostituált nem szűkítheti le a maga szolgáltatását a bolti előzékenység, szívélyesség és szolgálni akarás lényegét alkotó gesztusok és formulák rituális komédiájára. Azt adja, s ezt nem lehet színlelve tenni, ami a legszemélyesebben ő saját maga: a testét, vagyis azt, amiben önmaga számára létezik, s ami „hordozója” mindazon élményeknek, amelyek megélt életét teszik. Az ember nem szolgáltathatja ki a testét anélkül, hogy saját magát is ki ne szolgáltatná vele, nem bocsáthatja használatra anélkül, hogy ez meg ne alázná. A „szexuális szolgáltatás” csak akkor lenne besorolható a többi piaci szolgáltatás közé, ha lebontható lenne olyan technicizált és standardizált tevékenységek sorozatává, amelyeket előre meghatározott cselekvéssor szerint bárki bárkin elvégezhet anélkül, hogy magát ki kellene szolgáltatnia. Csak ebben az esetben válhatna a „szex” azzá a racionalizált „munkává”, melynek eredményeképpen, kodifikált és az orvosi beavatkozással rokonítható technológiát követve valaki úgy juttathat orgazmushoz egy másikat, hogy nem kényszerül saját maga (tényleges vagy színlelt) felajánlkozására és átadására, intim kapcsolat színlelésére.
Katonai prostitúció: a hadműveleteket mindig kísérik a legkülönfélébb rendű és rangú magánvállalkozók: markotányosnők, rendfenntartók, villanyszerelők stb. és persze prostituáltak is. Megkülönböztető mozzanat ugyanakkor, ha a hadsereg, mint szervezet van jelen e tranzakciókban, vagy (ami az orosz változat) szabad rablást-dúlást engedélyeznek a katonáknak. Lie, John: The State as Pimp: Prostitution and the Patriarchal State in Japan in the 1940s. Sociological Quarterly, 38 (1997), 2. sz. 251–263. o.
Kognitív disszonancia: olyan helyzet, amikor az egyénre egymásnak ellentmondó érzelmek hatnak. A dohányos például ma úgy dohányzik, hogy közben váltig nyomasztja, mit kockáztat ezzel. Ezt a szorult helyzetet, lelki konstellációt ma igen gyakran marketing eszközökkel kezelik: így gyakran látunk egy koleszterinbombát jutalomként pozicionálni, mint a kemény munkával párosuló mértéktartás kivételes és megérdemelt jutalmát.
Leon Festinger szociálpszichológus (A kognitív disszonancia jelensége, Osiris 2000) szintén ezzel a kategóriával jelöli azt a mindennapi életből untig ismert jelenséget, amikor (utólagosan és magánhasználatra) ésszerűsítjük cselekedeteinket. A sokszor érthetetlen, értelmetlen vagy abszurd cselekedeteinket is.
Luhmann, Niklas: meglátása szerint ahogy a társadalmak egyre komplexebbé váltak, az élet egymásba olvadt területei világosan differenciálódnak, vagyis elkülönülnek egymástól. A társadalmi fejlődés egyik mércéje a társadalom differenciáltsága. Egy társadalom annál fejlettebb, minél differenciáltabb, vagyis minél több autonóm alrendszer különül el benne. A modern társadalmakban az egyes társadalmi feladatok, funkciók megvalósítására alrendszerek különültek el. (A széles szexiparon belül ilyen külön szcénának tételezzük a masszázsszalonok világát.)
- Gazdasági alrendszer – médiuma: pénz
Zsinórmértéke: kifizetődő, versus nem kifizetődő - Politikai alrendszer – médiuma: hatalom
Zsinórmértéke: kormányozni, versus ellenzékben lenni - Jogi alrendszer – médiuma: hatályos jogszabály
Zsinórmértéke: jogszerű, versus jogtalan - A tudomány – médiuma: az érvelés
Zsinórmértéke: igaz, versus hamis - Művészet . médiuma: esztétikus
Zsinórmértéke: a művészet elfogadott szabályai szerint tetszik, versus nem tetszik - Magánélet – médiuma: szeretet
Zsinórmértéke: közelről is kibírlak, versus nem bírlak
7. Masszázsszcéna: médiuma a kényeztetés
Zsinórmértéke: kényeztető passzív szex, versus kényszerítő jellegű aktív szex.
Ezzel a férfi szempontjából tekintett értékduállal szeretném hathatósan megkülönböztetni a masszázsszalonok világát a prostitúció (többi) műfajától. E vigalmi szalonok specializálódott célüzemeiben a kliensre passzív szerepet osztanak, az aktív fél pedig egy olyan szerepkombinációba lép, amely szigorúan standardizált, személytelen és iparszerű. Ha a szolgáltatás nem volna teljesen személytelen, akkor azzal a veszéllyel járna, hogy összekeveredik a plaisir az amourral.
8. Természetgyógyász masszázs: médiuma a gyógyító masszázs
Zsinórmértéke: eszköztelenül fizikai munkával gyógyít versus gyógyszerez, műt.
Ezzel a bináris kóddal szeretném önálló szakmaként felmutatni a természetgyógyászatot, amelyben egyébként a maguk átgondolt szakmai megfontolásai alapján egyáltalán nem zárják elvileg ki a feszültségoldást célzó intimmasszázst sem, mindenkor a terapeuta döntése és judiciuma alapján.
Munkaszolgálat: a weberi szociológiában az önkéntes és a kényszermunka a liturgia fogalmában kapta meg általánosítását, mint ingyenes természetbeni hozzájárulás elsősorban közösségi szükségletekhez. Ennyiben tehát az önkéntesség mozzanata másodlagos az ingyenességhez képest. Az effajta általánosítás jogosságára megvilágító példa lehet a hadköteles sorozás, illetve zsoldos-professzionális hadsereg – mindkettő önkéntesnek tekinti magát.
Prostitúció definíciója
Betlen Anna: Törvény és prostitúció – vitairat. Munkaügyi Minisztérium Egyenlő Esélyek Titkársága, 2002.
André Gorz kiérleltebb definícióval szolgál: „A prostituált (akár férfiról, akár nőről legyen szó) arra kötelezi magát, hogy meghatározott ideig tartó, meghatározott fajtájú élvezettel szolgál. Az ügyfél az áruviszony tárgyát alkotó szolgáltatást díjazásban nem részesülő partnertől azonos minőségben és mennyiségben ilyen rövid időráfordítással nem szerezhetné be. Vagyis használati érték keletkezik. Mindazonáltal nyilvánvaló ellentmondás van a szolgáltatás természete és árusításának módja között. A piaci cserében a vevő és az eladó meghatározott időre szerződéses viszonyba kerül egymással; a kifizetés megtörténte után ez a viszony felbomlik, mert nem tartoznak immár egymásnak semmivel, semmi közük többé egymáshoz. Az eladói kínálat szempontjából a vevő arctalan egyed; bárki mással felcserélhető. A fizetőképesség a szükséges és elégséges feltétele annak, hogy a vevőt kiszolgálják. Nos, ebben a sajátos esetben, az ügyfél, akinek fizetőképessége elegendő jogcím arra, hogy vásárlóként lépjen fel, a prostituálttól azt várja el (s kapja meg), hogy olyan szolgáltatást nyújtson neki, a vásárlónak, amit az ő kénye szab meg, semmi más, mint személyes vágykielégítése okán. A piaci üzlet persze szabott áron megy végbe, de ezt az árat a kliens személyére szabottan állapítják meg, csakúgy egyébként, mint a szolgáltatás természetét is. A kereskedelmi tranzakció teljességgel a privátszféra keretein belül bonyolódik, s egy privát módon megfogalmazott igényhez idomuló szolgáltatásra vonatkozik.” Fizess, és azt tehetsz velem, amit csak akarsz! Ebben az egyetlen mondatban minden benne van. A prostituált szuverén szubjektumként követeli ki fizetségét, ám amint ennek az igényének elég tétetett, felszámolja saját szuverenitását, hogy rögtön átalakuljon a fizető kliens eszközévé. Olyan szabad egyénként lép tehát fel, aki azt játssza, hogy rabszolga. Az általa nyújtott szolgáltatás színlelés. Ezt nem is titkolja. Ezzel egyébiránt az ügyfél is pontosan tisztában van. Tudja, hogy nem vásárolhat meg igazi érzelmeket, igazi cinkosságot. Ezek színlelése az, amit megvesz. Amit kér, az végezetül csak annyi, hogy e színlelés igazabbnak lássék az igazi érzelmeknél, s képzeletben úgy élhesse meg a fizetett kapcsolatot, mintha igazi lenne. Gorz, André: Métamorphoses du travail. Éditions Galilée, Paris, 1988, 182–185. o. (Fordította: Léderer Pál)
Statisztikailag az egyetlen adatforrás a bűnügyi statisztika. Ez
