Válságmentes zóna a Centrifugában: az Alma világnézete
Túltermelési válság van, ez annyit jelent, hogy a világ képes kihordani egy új világot. Ez a világ előbb virtuális, a hálózaton kering és formálódik, mostanra pedig meg akar nyilvánulni. Ez a világ a kulturális kreatívok világa, az egyesült áramlatok világa, kifinomult és magabiztos nemzedékek jövőképe, a világháló világa. Ez a világ a szélessávú kapcsolatokra, bizalomra, és együttműködésre tanít, elérhetővé teszi kollektív tudatunkat, és folyamatosan harmonizálja tartalmainkat. A virtuális világ valódi erővé vált.
A munka paradoxona a munkanélkülözés. A munkanélküliség feltűnő és fenyegető jelenség, sokat beszélünk róla. Úgy is mondjuk, hogy nincs munka, teljesen komolyan és szomorúan, tanácstalanul azt állítjuk, hogy nincs munka. Fájón nélkülözzük a munkát. Miértünk.
A munka azt jelenti, hogy kötődés, felelősség, gondoskodás, odaadás, öröm, áramlat, közösség és szeretet.
Miért kell dolgozni, ha nincs munka? - bizonyára mindnyájunk fejében szöget ütött már a kérdés.
A világválság pszichózisában egyre hangsúlyosabb problémát jelent a munkanélküliség, napról-napra egyre többen kerülnek utcára, az állam pedig olyan szigorításokkal igyekszik fenntartani a munka mindenekfelett álló értéknövelő, erkölcsnemesítő szerepét, étoszát, mint a munkaalapú segély bevezetése, vagy a nyugdíjkorhatár végletek nélküli kitolása. Munka és pénz ugyan nincs, de dolgozni kell! A kígyó a saját farkába harap.
A munka azt jelenti, hogy kötődés, felelősség, gondoskodás, odaadás, öröm, áramlat, közösség és szeretet.
Miért kell dolgozni, ha nincs munka? - bizonyára mindnyájunk fejében szöget ütött már a kérdés.
A világválság pszichózisában egyre hangsúlyosabb problémát jelent a munkanélküliség, napról-napra egyre többen kerülnek utcára, az állam pedig olyan szigorításokkal igyekszik fenntartani a munka mindenekfelett álló értéknövelő, erkölcsnemesítő szerepét, étoszát, mint a munkaalapú segély bevezetése, vagy a nyugdíjkorhatár végletek nélküli kitolása. Munka és pénz ugyan nincs, de dolgozni kell! A kígyó a saját farkába harap.
Sokan talán arra is rádöbbentünk, a munka világa nem több látszatvilágnál, eszköz a hatalom kezében, mellyel a társadalmi stabilitást igyekszik fenntartani, miközben egymástól elszeparálja az egyéneket. A helyzet már az állásinterjúkon is Napnál világosabban körvonalazódik. Nem szakértelmünkre kíváncsiak, csupán hajlékonyságunkra, arra, hogy tudjuk eladni magunkat a húspiacon. Bár csúnyán hangzik, mondhatnánk úgyis, mennyire vagyunk képesek kizsákmányolni tulajdon személyiségünket. Ha konformista módon fejet hajtunk a hatalom előtt és viselkedésünk, külső, belső tulajdonságaink idomításával, elleplezésével elismerjük, mi által újra is teremtjük a meglévő társadalmi kódokat, sikerünk lesz, mely több számjegyű fizetésünkben is megmutatkozik majd.
A gürcölés persze nem nyolc órára vonatkozik, még csak nem is huszonnégyre, egy egész életre áll. Addig-addig kell nyüstölnünk és termelnünk magunkon keresztül magunkat tehát, míg a rózsaszín lufi ki nem durran, s szép lassacskán bele nem rokkanunk a mindennél fontosabbnak vélt, piedesztálra emelt munkába, ami napjaink technikai, és informatikai fejlődésének köszönhetően igazából egyre feleslegesebbnek számít. A munka látszatvilágának ideológiája voltaképp a kommunista ideológiával mutat rokonságot, hisz, míg a túlélés egyedüli módja, ha távol tartjuk magunkat az egésztől, a rendszer épp ezt az egyet nem engedélyezni, épp ezt az egyet nem tudja megbocsátani, ezt az egyet szeretné elleplezni. Ha mégis kimaradunk a tutiból, megbélyegez és kitaszít, hogy rosszabbra ne gondoljunk. Ez már nem is gazdasági, az emberi lét válsága.
Kiutat találni a csapdából, talán nem is olyan nehéz, mint ahogy elsőre feltételeznénk…
A munka azt jelenti, hogy kötődés, felelősség, gondoskodás, odaadás, öröm, áramlat, közösség és szeretet. A munkát a teljes ember végzi, minden eszével, érzésével és tudásával, az egész testével, minden napon. És miért? Miértünk… Ha így gondolunk a munkára, valószínűleg egészen más tevékenységek jutnak eszébe a nőknek, és mások a férfiaknak. Ha így gondolunk a munkára, akkor rögtön kiderül, hogy van bőven, jut mindenkinek, free, ingyen van, csak érte kell nyúlnod… és tovább adnod. Ha így gondolunk a munkára, akkor rögtön szeretnénk hozzáfogni…!
És mitévők legyünk? Mit tegyen naponta a teljes ember, minden eszével, érzésével és tudásával, az egész testével, minden napon, a társaival együtt? Úgy tűnik, új korszak vette kezdetét: a kirajzásé.
Kiutat találni a csapdából, talán nem is olyan nehéz, mint ahogy elsőre feltételeznénk…
A munka azt jelenti, hogy kötődés, felelősség, gondoskodás, odaadás, öröm, áramlat, közösség és szeretet. A munkát a teljes ember végzi, minden eszével, érzésével és tudásával, az egész testével, minden napon. És miért? Miértünk… Ha így gondolunk a munkára, valószínűleg egészen más tevékenységek jutnak eszébe a nőknek, és mások a férfiaknak. Ha így gondolunk a munkára, akkor rögtön kiderül, hogy van bőven, jut mindenkinek, free, ingyen van, csak érte kell nyúlnod… és tovább adnod. Ha így gondolunk a munkára, akkor rögtön szeretnénk hozzáfogni…!És mitévők legyünk? Mit tegyen naponta a teljes ember, minden eszével, érzésével és tudásával, az egész testével, minden napon, a társaival együtt? Úgy tűnik, új korszak vette kezdetét: a kirajzásé.
Túltermelési válság van, a világ képes kihordani egy új világot. Ez a világ előbb virtuális, a hálózaton kering és formálódik, mostanra pedig meg akar nyilvánulni. Ez a világ a kulturális kreatívok világa, az egyesült áramlatok világa, kifinomult és magabiztos nemzedékek jövőképe, a világháló világa. Ez a világ a szélessávú kapcsolatokra, bizalomra, és együttműködésre tanít, elérhetővé teszi kollektív tudatunkat, és folyamatosan harmonizálja tartalmainkat. A virtuális világ valódi erővé vált. Celláiban új közösségek formálódnak.
United Flow – united flash…
Murányi Gordon
