"Voltak olyan korok, amikor az azonos neműek szerelme elfogadott volt. Vajon hogy lehet, hogy most, a 21. században mégse tudunk mit kezdeni ezzel a dologgal? Miért van az, hogy sokan még ma is csak a különbségeket akarják látni, legyen szó akár vallásról, bőrszínről vagy szexuális orientációról?" Vas Maya
"Lenyűgöző, hogy megismételhetetlen életeink mennyire összeforrnak a többiek sorsával, mások történetével. Ez villanyozott fel igazán!" Lakatos Márk
Kapcsolatok szivárványa címen jelent meg októberben Vas Maya könyve a Jaffa kiadónál - a kötetben 14 interjú kapott helyet - a szerző nőkkel és férfiakkal beszélgetett arról, hogyan élik meg a kapcsolataikat.
Olvass el egy részletet a könyvből és játssz velünk ajándék kötetért! A játék részleteit a közölt részlet alatt olvashatod el!
"Sokan óvtak attól, hogy megírjam ezt a könyvet. Azt mondták, nem olyan világban élünk, hogy ilyenekről beszélni lehessen. Én mégis azt hiszem, hogy az emberi érzéseknek, az emberi életek tanulságainak, az ember drámáinak, dilemmáinak és örömeinek mindig és mindenkor helye van, mert talán ezek a legfontosabbak az életben. Remélem, hogy ez a könyv sokaknak jelent majd segítséget, kapaszkodót és ad erőt, hogy mindenből, a legnehezebb élethelyzetekből is van kiút."
Vas Maya
Lakatos Márk ajánlója:
Fenntartásokkal vettem kezembe ezt a könyvet. Nem szeretem a klikkesedést, és vallom, hogy akkor lesz majd jó világ, ha nem kell olyan könyveknek születnie, mint ez a mostani. De sajnos még kell. Érződik a hangomban a sértettség? Talán én is sebzett vagyok? Nem tagadom. Nem egyszerű mindennap úgy kimenni az utcára, hogy legalább egyszer ne azt halljad: „Ott jön az a buzi a tévéből!” Én mégis mindenkinek azt tanácsolom, hogy inkább ugorjon össze a gyomra egy beszólástól, minthogy egész életében ökölbe szoruljon a fel nem vállalt élete miatt…
Amikor elkezdtem olvasni ezeket az interjúkat, beszippantott, sőt beindított a sok különböző hang. Egyre inkább úgy éreztem, hogy az egész rólam szól. Mondatok, gondolatok, apák, anyák, hülye helyzetek, szorongások, szépségek, a vágy titokzatos tárgyai, szex, szemétség, szerelem, szatíra… Heterók, biszexek, melegek és egyéb állatfajták egyaránt megtalálják a saját mondataikat ezekben a sztorikban korra, nemre való tekintet nélkül. Lenyűgöző, hogy megismételhetetlen életeink mennyire összeforrnak a többiek sorsával, mások történetével. Ez villanyozott fel igazán! Mert eszembe jutott az első „barinőm” az oviból, meg az „ikernővérem” a gimiből, akivel csókolóztam, és megrémültem, mert tudtam, hogy egészen másra gondolunk csók közben. És bevillant a tornaöltöző, ahol hideg verejtékben fürödtem kövér kisfiúként, miközben a nyolcadikos srácok előttünk öltöztek át, és disznó vicceket mesélve röhögtek. És persze előbújt az emlékeim közül a jelenet, amikor Spanyolországba költöztem, és apám a gyorsforgalmi úton a reptér felé megkérdezte, hogy akkor végül is meleg vagyok-e. És persze az anyámnak írt levél Madridból, mert neki mégis inkább tartoztam ezzel a vallomással. Aztán az első látogatásom a picike melegbárban, biológiakönyvemmel a kezemben – másnap az ötösért feleltem… Meg a nagy csalódásom a „legjobb barátomban”, akivel a gimiben először lefeküdtem. És persze eszembe jutott a „nagy szerelem”, ami ugyanúgy nem tudott normális lenni, ahogy az egész életem sem az.
Ugye, hogy ezek a helyzetek nagyjából mindenki életébe behelyettesíthetők? A melegek csak annyiból „mások”, amennyiben a többiek annak akarják tekinteni őket. Ez a könyv azért fontos, mert mindenki megtalálhatja benne azt, ami róla szól.
Nóra és Éva (mindketten 34 évesek)
Több mint hat éve élnek együtt, közösen nevelik húsz hónapos kisfiukat. Éva dolgozik, Nóra otthon van a babájukkal. Mint akárhány családban, náluk is minden a piciről szól. Az apró, ám otthonos lakásban rengeteg játék, fotók, babaruhák, a számítógép képernyővédőjéről is a totyogós mosolyog rám.
Évi magas, vékony, rövid hajú nő, úgy érzem, rendesen megrágta az élet. Kedves, nagy szeretettel fogad, mégis az a benyomásom, van a lelkében egy rész, ahová nagyon keveseket, talán Nórán kívül senkit sem enged be. Nóra gömbölydedebb, a haja vállig ér, a szája meg folyton fülig – ennyi derű, mosoly, békesség ritkán sugárzik egy emberből.
(…)
É: Nem azt mondom, hogy palotában élünk, de Marci megkapja mindazt, amire szüksége van. Mielőtt megszületett volna, mindent megteremtettünk a számára, az anyagi feltételeket is. És Nóri is odafigyelt magára.
M: Miért pont a spermabankot választottátok? Gondolom, többféle módszer létezik.
N: Igen, minden ismerős gyerekes párnál másképp oldották meg.
É: Itt van például a házi módszer.
M: A házi módszer az, hogy nincs behatolás…
É: Igen, fürdőszoba és fecskendő.
N: Ez csak akkor működik, ha találunk apajelöltet, aki vagy részt kíván venni a gyerek életében apaként, vagy nem, mindenesetre segít, itt az „anyag”, csináljunk vele, amit akarunk. Egyedül az egyik kollégámról tudtuk elképzelni, hogy a gyerekünk apja legyen, rákérdeztük, de ő nemet mondott. Nagyon szereti a gyerekeket, magyarázta, és ha lenne sajátja, mindent meg akarna neki adni, de jelen anyagi körülményei közt nem tudná vállalni, nem tudna elszámolni a saját lelkiismeretével. Bár, hozzáteszem, mi nem kértünk volna semmilyen anyagi támogatást. Ő azt mondta, nem, mi elfogadtuk a döntését, és feladtunk egy hirdetést.
M: De milyen szöveggel? Leszbikus pár spermát keres?
N: Tulajdonképpen igen, mert nem apát kerestünk, csak spermát. Találkoztunk is egy sráccal, aki szimpatikusnak tűnt, nem volt vele probléma, mindaddig, amíg azt nem mondta, azért majd szeretné tudni, mikor megy a gyerek óvodába, iskolába, vagyis valamilyen szinten követné az életét.
M: Ő miért jelentkezett egyáltalán?
N: Abszolút azért, hogy segítsen. Pénzt sem akart, semmit, csak segíteni.
É: Aztán megbeszéltük a dolgokat, és elmagyaráztam Nórinak, nekem ez egyszerűen nem működik, ha ismerjük az apát. Legyen szó egy barát megkéréséről vagy hirdetésről, így végképp kívülállónak, harmadiknak éreztem volna magam.
N: Én ezt abszolút meg tudtam érteni, el is fogadtam, mert ha Évi kívülállónak érezné magát, akkor bizonyára családként sem tudnánk funkcionálni. És jogilag is macerás, ha van apa: bármikor azt mondhatja, látni akarja a gyerekét, és követelőzhet.
M: Évi, neked most milyen jogaid vannak?
É: Semmilyenek. Nekem semmilyen jogom nincs.
M: Nem vagytok bejegyzett élettársak?
N: Nem, mert ez így több szempontból is előnyösebb. Főleg, ha szeretnénk még egy gyereket, az továbbra is csak egyedülálló nőként oldható meg.
M: És ha veled, ne adj’ isten, történne valami, akkor mi lenne?
N: Akkor Marci örökölne mindent, és Évi lenne a gyámja: a gyámhivatalban már nyilatkoztam erről.
M: Tehát se anyukád, sem senki más nem veheti el tőle a gyereket?
N: Nem. Nem, mert ő a megjelölt gyám. Anyámat egyébként meg kizártam. Apámékkal beszéltem erről, azt mondták, nem engednék anyámhoz kerülni, megszereznék a gyámsági jogot, és nyilván hagynák, hogy Évi nevelje fel őt.
M: Olyanról is hallottam, bár lehet, hogy ez csak pletyka, miszerint leszbikus pár meleg párral szövetkezett, és mindenki jól járt, hiszen mind a négyüknek lett saját biológiai gyereke, a gyerekeknek meg apja, anyja.
N: Nem pletyka, ilyen is van, mi is ismerünk ilyen párokat, de mi ezt nem akartuk. Ha belegondolsz, ilyenkor még több érzelmi kavarodás adódik. Néha két ember gyereknevelési elvei sem egyeznek – na, most képzeld el, ha rögtön négy szülő van. Nehezebben ugyan, de férfiként is lehetséges gyerekhez jutni. Több olyan lányt ismerek, akik éveket áldoztak a megfelelő apa felkutatására, de férfiak között is akad ilyen. Tudok egy srácról, aki nagyon sokáig kereste a megfelelő lány-párt, aztán megtalálta, és házi módszerrel össze is hozták a gyereket.
M: Évi, a te szüleid unokájuknak tekintik Marcit?
É: Talán igen, talán nem. Nehéz megmondani, mert az utolsó pillanatban értesültek róla, amikor ő már Nóri pocakjában volt.
M: Csak akkor tudták meg, hogy leszbikus vagy, mikor a gyerek már úton volt?
É: Nagyjából. Először a bátyámnak írtam le mindent egy e-mailben. Pozitív reakciója erőt adott ahhoz, hogy beszéljek anyukámmal, apukámmal viszont a mai napig nem került szóba. De járunk oda, ők is hozzánk, csak egy kicsit struccpolitikát folytatnak a témában. Azt hiszem, nekik így könnyebb. Őszintén szólva nekem sincs igényem a magánéletemről beszélgetni velük. Hosszú évekig titkoltam mindent, és másokkal tárgyaltam meg a problémáimat. Nálunk soha nem volt szokás a magánéletünkről beszélni, ami nem jelenti, hogy nincs jó és szoros kapcsolatom a szüleimmel.
M: A bátyád egyébként konkrétan mit válaszolt?
É: Hogy őt ez nem érdekli, csak az én boldogságom. Mire én visszaírtam, jó, de anyáék mit fognak szólni. Ő meg erre, hogy szerinte nem fognak kiakadni, ha meg mégis, akkor se foglalkozzam vele, csak éljem a saját életemet. És ha igazán szeretnek, felül fognak tudni emelkedni azon, mit csinálok a hálószobámban.
N: Mert igazából ez ennyi.
É: Igen, mert igazából tényleg csak ennyiről van szó. Szerintem egy kissé túldimenzionálták ezt az egész másság dolgot. Sajnos az emberek többsége csak a fizikai oldalát veszi észre. Bele sem gondolnak, hogy egy meleg élete ugyanolyan, mint bárki másé, a szexuális része pedig semmi olyan extrát nem tartalmaz, amit ne lehetne kivitelezni egy hetero kapcsolatban. A szexuális örömet nem az a plusz húsz centi okozza. De ha annyira ragaszkodunk hozzá, nekem is lehet húsz centim, megoldható, feltalálták már a vibrátort. Ha meg a férfiak szexuális kapcsolatát nézem, hát könyörgöm! Heteroszexuális kapcsolatban is előfordul anális szex.
N: Itt tenném fel a kérdést, vajon annak a húsz centinek köszönhetően hány nő él át igazi orgazmust egy heteroszexuális kapcsolatban, és hány játssza meg?
M: Ilyen dolgokról szoktak titeket faggatni az emberek?
É: Nem, szerintem nem mernek. Marhára izgatja a fantáziájukat, de nem fognak kérdezni.
M: Bántó, hogy sokan leginkább csak a melegség szexuális oldalával foglalkoznak?
N: Ezzel magukat minősítik. A saját életüket is lesarkítják, mert az sem csak abból áll, mi zajlik a hálószobában. Persze, akadnak olyanok, akiknek a skalpok begyűjtéséről szól az életük. Meleg kapcsolatokban is látunk ilyen férfiakat és nőket.
M: Hogy képzelitek el, mondjuk, tíz év múlva a jövőt?
É: Jó lenne kertes házban élni, és szeretnénk még egy babát, egy kistesót Marcinak.
N: Azért is, mert annyi szeretet van benne. Elnézem, ahogy más gyerekekhez viszonyul: egyszerűen imádja őket. Szerintem nagyon jó testvér lesz.
É: És remélem, mindent meg tudunk majd neki, nekik adni, amit én is megkaptam a szüleimtől. Anyukám nemrég szóba hozta, vajon mi hiányzott a nevelésemből, mit kellett volna másként csinálnia?
M: Mármint magát okolja azért, mert leszbikus vagy?
É: Egyszer rossz passzban volt, és kibukott belőle, a saját kudarcának éli meg az én másságomat. Főleg, mert a bátyám magánélete sem túl rendezett. Azt kérdezte, vajon mit ronthatott el, mire én azt feleltem, anyukám, semmit. Nézz rám, meg a tesómra. Felneveltél tisztességesen, mind a ketten iskolázottak vagyunk, mindkettőnknek van munkahelye, becsületesen élünk, egyikünk sem ült börtönben, nem iszunk és drogozunk. Nem rontottál el semmit, nem a te felelősséged, milyen lettem. Ez az én élet-sorsom. Minket a lehetőségekhez mérten gyönyörűen neveltetek fel apámmal. Nem hinném, hogy boldoggá tenne, ha az elvárásoknak megfelelően, férjjel az oldalamon élnék, csak épp tök boldogtalanul. Erre már nem tudott mit felelni. Remélem, elgondolkozott rajta, és megértette, ő semmilyen szinten nem felelős ezért. Ugyanakkor értem, milyen nehéz lehet feldolgoznia, hiszen nekem sem volt könnyű. De most már tudom, az ember nem menekülhet önmaga elől. Nekem ez jutott, és ez így van jól.
JÁTSSZ VELÜNK ÉS NYERD MEG A KÖTETET!
Coming out élményeket várunk: vallomásokat arról, mennyire volt könnyű vagy nehéz felismerni a saját igazságaidat és megmutatni őket másoknak. Írj 8000 karaktert arról, neked milyen volt felfedezni és kinyilvánítani magad.
A legjobb írásokat (igény szerint álnéven) közöljük ICA oldalán is. (Kérjük, írd meg a leveledben, ha nem szeretnéd írásod viszontlátni az oldalon. Ettől még megnyerheted a kötetet! :))
Az írásokat 2012 január 2-ig várjuk az irodalmicentrifuga@gmail.com e-mail címre. A tárgy mezőbe kérjük, ezt írd be: felfedezés. A nyertest sorsolás alapján választjuk, a sorsolásra a beérkezett írások szerzői között január 3-án kerül sor. A kötet nyertesét e-mailben és a blogon értesítjük. A nyertes a nyereményét a Jaffa Kiadónál veheti át.