A kommentek minősítése
Egy hete jelent meg nálunk Lángh Júlia Cigány Lakodalom című beszámolója. Köszönjük olvasóink megtisztelő figyelmét, Lángh Júlia írását több ezren olvasták és számosan kommentálták. A kommentek jelentős része tartozott a névtelen nethőbörgés kategóriába, ami női és más kisebbségi témákban gyakori mindenoldali kommentelők részéről. Az Irodalmi Centrifuga a szólásszabadság szellemében fogadja a hozzászólásokat, csupán a kifejezetten sértő, trágár vagy gyűlöletkeltő darabokat töröli. Ma azonban Lángh Júlia kérésére a Centrifuga őszinte jóérzéssel nyilvánosan törli a Cigány lakodalomhoz érkezett összes kommentet. A szerző érvei nyílt levelében olvashatók:
Tisztelt Szerkesztőség!
Technikai okokból csak tegnap este jutottam hozzá, hogy megnézzem a Cigány lakodalomhoz írt kommenteket. Kérem, hogy a lehető leghamarabb töröljétek őket. Az ostoba és bárdolatlan indulatoknak ez a kigőzőlgése méltatlan a szövegemhez és az Irodalmi Centrifugához. Érdemben nincs mit hozzáfűznöm, néhány sajnálatosan kevés kivételtől eltekintve csak elvakult fröcskölésekben merültek ki a hozzászólók, mit mondjak, hozzáköpködők; én egyszerűen nem értem ezt...
Ezzel oldják meg a saját megoldatlan, sőt, akár nem is tudatosított problémáikat? Milyen gondolati asszociációk áldozatai az ilyen emberek? Képtelen vagyok követni. És ha a cigány/roma szót mondjuk hollandra cserélem?Akkor minden rendben van? Persze, mert akkor el sem olvassák. Arra a címre ugrottak rá, hogy cigány. Úgy ugrottak rá, mint vadállatok a koncra. Eleve tudták, hogy mit fognak gondolni, csak jól jött nekik megint egy fórum, ahol kifejezhetik ugyanazt, amit minden hasonló alkalommal.
Régebben azt hittem, hogy az efféle, bűnbaknak alkalmas közösségeket kéjjel utáló ember csak csupán tudatlan. Mert az emberi természetben alapvetően van valami, ami fél az ismeretlentől, az idegentől, és eleve veszélyt szimatol benne. Nosza, gondoltam, ismerkedjünk meg egymással, és nyomban nem leszünk ellenségek. Persze nagyon naív voltam, a helyzet sokkal súlyosabb. Elképesztő, hogy különféle közéleti portálokon micsoda kommenteket lehet látni; nagyon ritkán kattintok ezekre, de ha igen, elborzadok. Ámbár talán csak néhány tucatnyi unatkozó megszállottról van szó, és azért nem mondok fizetett ügynököt, mert józan ésszel senkinek sem lehet érdeke az amúgy is meglévő feszültségeket tovább fokozni. Ámbár, hol van ma Magyarországon a józan ész?
És hol van a következtetés képessége? Az indulatos érzés és a kimondott szó, amely nem viseli el, nem akarja megtűrni életterében a romákat, kitaposott úton, mondhatnám síneken gördül a kiteljesedés felé, ami ugye a fizikai megsemmisítést jelenti, mert mi más is lehetne a vége. Vagy elfogadom, hogy ők is itt élnek, ahol én (az én hazámban, a mi közös hazánkban), vagy nem fogadom el, tehát lelövöm őket. Volt már ilyen.
Ez komoly? Tényleg ezt akarjátok? Mindannyian (levonom a kevés kivételt!) potenciális gyilkosok vagytok? Nem hallottatok még róla, hogy minden népirtás a beszéddel kezdődik? Egyre szalonképesebb lesz a csótány-beszéd, mígnem természetessé válik, hogy a csótányt el kell taposni, hiszen csak csótány.
Mondom, azt hittem, jó szóval is lehet... csak meg kell ismerni a másik másfajta szokásait, és elmúlik a félelem. Ezekben a kommentekben látom, hogy többen alapoztak elítélő véleményt olyan mondatokra, amelyeket félreolvastak, sőt, egyenesen az ellenkezőjét olvasták bele, látszik az idézésen. Mindegy, mi van odaírva, olyat olvasnak, amibe beleköthetnek. És feltételezésekbe bocsátkozva alkotnak ítéleteket.
De miért? Annyira bizonytalanok magukban? Baj van az identitásukkal, hogy ennyire kell félteni, hangsúlyozni, foglalkozni vele? Vagy tényleg harcot akarnak? A fenekedő kis kanok? Robban bennük a tesztoszteron? De jó lenne már szent háborút vívni?!
Kedves Szerkesztőség, kérem tehát, hogy az eddigi összes kommentet dobjátok ki. Wilson77-nek köszönöm a józanságát.
Üdvözlettel: Lángh Júlia
