Tánciskola... Mennyi mindent jelent ez az egyetlenegy szó!

A gyermekek számára: boldog remények sokaságát. Az idősebbek számára pedig: szép emlékek gazdag és változatos sorát. Sok ember számára pedig: a csalódások láncolatát. 

Beszéljünk először ezekről a csalódottakról. Kik tartoznak a csalódottak csoportjába? Nem azok, akiknek bölcsőjét elkerülte a tündér, hanem azok, akik két ballábbal jöttek a világra, a társasági érintkezésben ügyetlenek, megbotlanak minden akadályban, ki vannak szolgáltatva a tükörsima parkett rosszindulatának és a táncban igazi örömöt találni soha, de soha sem tudnak.

Nem volna e ajánlatosabb számukra, ha messze elkerülnék a tánciskolát?
672. § Éppen ők ne kerüljék el, hanem látogassák szorgalmasan mindaddig, míg bizonytalanságukat biztonsággá nem változtatta a gyakorlat.

De hát járjunk-e egyáltalán tánciskolába?
A magam részéről erre a kérdésre habozás nélkül igennel felelnék.
673. § A tánciskola látogatása nem kötelező. De el lehet mondani, hogy hozzátartozik a jó neveléshez. Méltán. Aki tudja magáról, hogy a táncterem síkos parkettjén is megállja a helyét s baj őt ott sem érheti, az mindenütt, minden társaságban biztosan fog mozogni. A jó tánciskola manapság, főként nagyvárosokban, meglehetősen drága mulatság. Olyan drága, hogy az sem túloz, aki fényűzésnek mondja. A gyerekek nevelése úgy is sok pénzbe kerül. Sok szülőnek ebben a keserves, bé-listás, kényszeres, leépítő, racionalizáló világban bizony nem telik tánciskolára. 

  674. § De ha nem telik, gyermekét akkor se járassa valami olcsó tanfolyamra, mert ezzel többet árt, mint használ.

• A könyv: AZ ÚJ IDŐK ILLEMKÓDEXE Budapest, 1911. • Szerző: Ilse Meister és az Új Idők • Kreatív szerkesztő: iCa és munkatársai • Dizájn&vízió: Evu •