38. rész
Elkeserítő gondolat, hogy emberemlékezet óta nem voltam szerelmes. Egy pillanatra Jack is dühös lesz. - Vannak, akik azt mondják, miért nem hagyjuk békében ezeket a szerencsétlen fekete-fehér párokat. Mintha ők a többi törvénytisztelő embert békében hagynák! Feleségem, aki énnálam soha semmire nem panaszkodhatott, tönkretette otthonomat és boldogságomat. Én talán békességben éltem?
- Irma pedig, a feleségem, akit a tenyeremen hordtam, meghalt - mondom.
Most arra iszunk, ami darabokra tört az életünkben, és nagyon boldogtalanok vagyunk. De Jack hamar feladja; elégtételt vehet magának, nyalogatja a szája szélét.
- Két díszpéldányon töprengek: iszonyú botrány lesz, ha majd lebuknak. „Sámson és Delila", így hívom egyelőre. A férfi középkorú, tehetős és mindene megvan, amit egy rámenős természetű dél-afrikai kívánhat magának. Delila sem akármilyen nő. Először cselédlány volt náluk, aztán a férfi egy kis lakást bérelt a városban, közel az irodájához. A nő most ott lakik, és mindennap ebédet készít neki. Egyébként levelező tanfolyamon tanul; a férfi fizeti, kikérdezi tőle a leckét és biztatja. Azt hiszi, hogy a nő művelt fekete lesz, Londonba utazik, ott tovább tanul, aztán majd ott találkoznak, meg Párizsban, amikor a férfi üzleti úton jár vagy a szabadságát tölti, és ennek soha nem lesz vége. Gondolja a férfi.
Sajnos, Delila számára nem olyan kívánatos, hogy csavaros eszű fekete tyúk legyen belőle, fajtája ékessége, ezer és ezer mérföldre Afrikától. Persze hogy szereti Sámsont, de miért követeli az tőle, hogy elvágja Cassandratown-hoz fűződő köldökzsinórját? Nem kívánja a férfitől, hogy miatta eltaszítsa a családját, sőt mindig érdeklődik, milyen az egészségi állapotuk, jól megvannak-e? A feketék felfogása szerint nem rendes ember az, aki nem családi kötelékben él, és Delila belebetegszik, ha időnként nem láthatja tetves rokonságát. Delilát nem lehet megvásárolni. Ettől olyan szerencsétlen és boldog Sámson. Teljesen a nő kezében van. Hiányozni fognak, amikor lejár az idejük, s vége lesz veszekedéseiknek és kibéküléseiknek.
Az ember néha a nő pártján van, máskor a férfién, mint egy folytatásos regényben.
A nő, amikor bevásárol vagy más okból mutatkozik a lakáson kívül mindig a zöld cselédkabátot viseli, hogy ne keltsen feltűnést. Persze, a férfi egy csomó szép ruhát vett neki, ebédnél ilyenben akarja látni és ezt akarja leszedni róla. De a ruhák hamar eltünedeznek. Hogy is bírhatná rá a férfi Delilát, hogy tartsa meg magának a ruhákat, amikor annyi nővérének és unokatestvérének semmi gönce nincs a zöld cselédkabáton kívül?
Könyv, ezüstholmi, alsónemű, hanglemez, konzerv: mind szép egyenletesen áramlik Sámsontól Delilán keresztül ki a bennszülött-negyedekbe. Sámson egy hét alatt tönkremehetne, Delila akkor sem tartana meg többet magának. Érthető, mennyire gyűlöli Sámson ezt a csőcseléket. És vannak szolgák is a házban. A padláson laknak vagy kint a birtokon, és Sámson megtiltotta neki, hogy érintkezzen velük. Naiv férfi, nem érti: ha Delila nem volna jó pajtás, azok gyanút fognának - nem is szólva arról, hogy Delilának is szüksége lehet arra, hogy Sámsonon kívül másokkal is szót váltson. És hogy is akadályozhatná meg abban, hogy hébe-hóba esténként kimenjen Cassandratown-ba, és ott Sámsonnak az égvilágon semmi lehetősége arra, hogy felkutassa.
Ha Delila engedélyt kér, Sámson nemet mond. Akkor Delila mégis elmegy, és két napig távol marad. És amikor visszajön, Sámson már az öngyilkosság határán áll. Miért..? - Miért utazott el Delila? - Mert vágyódott kistestvérei után. - Nem inkább valami fekete Adonisz után vágyódott, akivel le akart feküdni? -Nem, ő Sámsont szereti, de ő soha nem alhat vele, Delilának pedig szüksége van arra., hogy éjszaka gyerekek szuszogjanak körülötte, csak így érzi magát ébredéskor embernek, nem pedig utált vén büdös banyának, mint minden reggel.
Sámson annyira magánkívül van, hogy az embernek kedve volna rászólni: nyugalom..! Delila a kistestvéreivel alszik, amikor kint éjszakázik a bennszülött-negyedben. Én utána jártam, és az ablakon keresztül rávilágítottam. Delilának bennszülött-szaga van a cassandrai kirándulások után, pedig megfürdik, beillatosítja magát, és bekeni magát mindenféle kenőccsel, amiket Sámsontól kap.
- Hát nem kérte Delilát, hogy ne egye azokat a fűszereket, amelyektől a bőre is bűzlik? - Igen, de hát anyám megkínált, és én ettem! - Szóval az több, mint amit én kínálok és kérek, mondja Sámson. Erre Delila cheeky lesz és megkérdezi: - az ő szagló érzékét mennyire tiszteli a boss? Az egyik este is bűzlött a fokhagymától, ami kínszenvedés Delila számára. Sámson azt feleli: - nem mondhatott nemet régi barátainak, akik tudják, mennyire szerette azelőtt a fokhagymát. Különben is ez egy partyn történt, amely lehetővé tette számára, hogy meglépjen, és este néhány órára együtt legyen Delilával. - És azt hiszed, a te régi barátaid többet érnek, mint az én öreg anyám? - Nem mintha Sámsonnak bármi kifogása volna Delila akármilyen illata ellen, csak az a helyzet, hogy neki felesége van meg négy gyereke, akik nem arra várnak, hogy neki bennszülött-szaga legyen, amikor hazamegy az irodából.
- Hárpia-felesége lehet, mi?
- Éppen ellenkezőleg, - mondta Jack, - az asszony Sámson legjobb barátja, és ráadásul módfelett csinos. Amikor a barátnői panaszkodnak hűtlen férjükre, mindig óvja őket attól, hogy tapintatlanok legyenek. Igazi hölgy, ritka fajta az ilyen, éveken át hallgattam fecsegését a telefonban. Amikor az egész világ Sámsonra ront, Sámsonné megvédi. A kérdés csak az, segít-e Sámsonon, ha a felesége égre-földre esküdözik, hogy övé a melltartó, amelyet a rendőrség a férje kabátzsebében talált, jóllehet három számmal nagyobb annál, amit Sámsonné visel.
Folytatjuk!
Forrás:
Sara Lidman: Én és a fiam, 1970, Bp, Kossuth. Fordította: Lontay László.
A könyv közlését a magyar kiadás egy példányának szkennelése tette lehetővé, amit Molnár Ágnes készített, a blogra szerkesztette Vári Sasa, díszítősorral ellátta Evu, olvasta és értelmezte Gordon Agáta, Orbánné Vica és József Etella.
http://elofolyoirat.blog.hu/2012/03/03/vilag_tanitonoi_sara_lidman
Sara Lidman 1923-2004.
http://en.wikipedia.org/wiki/Sara_Lidman
http://sv.wikipedia.org/wiki/Sara_Lidman