Deák Csillag és Külös Lajos
Szabó Noémi SZNONO képeiről
Kölüs Lajos -- A Little boy és a Romlás virágai
Szabó Noémi Sznono számára a homogén felület nem ad elég teret. Teret foglal és épít. Kitör a síkból. A meztelen igazságot keresi (nude veritas), pesszimizmus nélkül. Hisz A Romlás virágaiban, erőt sugároznak az alkotások. Vannak gyermeki húst utánzó friss szagok, / oboa-édesek, zöldek, mint a szavannák,/ - s mások, győzelmesek, romlottak, gazdagok, / melyek a végtelen kapuit nyitogatják, / mint az ámbra, mosusz, tömjén és benzoé: / test s lélek mámora zeng bennük ég felé (Baudelaire, Kapcsolatok, Szabó L. ford.). Nincs halálerotika, mint Klimtnél, de van szétszabdaltság, a vágy és a valóság egybe nem esése, a magány, a szingli lét, amely a meztelenség fegyverével küzd önmagáért és a társáért. Engem láss, Másik felem keresem egyszerre szól arról, hogy valaki számára fontosak vagyunk és arról, hogy ez a személy hiányzik.
Szabó Noémi nem detronizál, nem minimalista, a részletek pontosak, anatómiailag hűek. Nincs kicsavart láb, kéz, nyak és hát. Hússal, ínnal, izommal és ideggel telt a csontváz. Álomba te ringass, Mama, gyere, mondd el a titkot! olyan vágyat idéz fel bennünk, amely az óvó kart terjeszti ki (Füstbe ment terv, Petőfi). Látszólag passzívak csak a figurái, még meditáció (Felpolcolva) közben is érződik, a szív lüktet, vér folyik a láb ereiben. Tétje van a pillantásnak, a vágynak. Ikont teremt, arc nélkül. Megidézi az antikvitást, a milói Vénuszt. Magunk előtt látjuk és kiegészítjük a hiányzó részeket. Nincs csonkaság, vakító fehérség. Részlet-egész van, és bronzvörös színek szabadsága.
A Vágy villamosa remízben áll. Nem tudjuk, most érkezett oda, vagy most indul ki onnan. Az oppozíció szándékosan van homályban hagyva. Az élettől duzzadnak a lábikrák, a csípők és a mellek. Az Adj helyet magad mellett a nő-férfi viszonyt mutatja, nem nap és hold kettősét látjuk, hanem nap-nap, vagy hold-hold egyenrangú viszonyát.
Nem lesz belőle Tomb Raider (from zero to hero). Földi halandó néz ránk nem létező arca mögül. Az Imbolygó egység a körforgásra utal, amelyben megéljük a világot, és ahogy kikopunk belőle. Beúszik A valóság képe, amikor reggel kinyitom a szemem. Az épület homlokzata tükröződik, a kinti világ, amelynek bőrét látjuk, de erre nem mondjuk, hogy szép, sőt inkább azt: A bennem élő magány. A józanság erotikáját látjuk. A paradicsomból való kiűzetés előtti pillanat a miénk, most döbbenünk rá, hogy el vagyunk csábítva és mindenünk odavész.
A valóság képe zárt világ, zeg-zugokkal, egyedülléttel, összezsúfolva, és alig van esély, hogy másik felünkre találunk, hiába a lakónegyed, a mozgás, a nyüzsgés. Tündéri láncok avagy egy fecske nem csinál nyarat kép nyersen és őszintén tárja fel ezt az „álomvilágot”, amelyben pipacsok égnek, a vágy csak vágy marad. Tündérmesék. Új mesék születnek, új ideákkal. Kérdés, hogyan leszünk mi, férfiak az állandó változásban lévő női lélek megértőivé? Hogyan veszítjük el a bennünk lévő animát? Ideje Well-nessezni egyet. Utána minden könnyebb lesz. Légy szíves, szelídíts meg! – mondta a róka a kis hercegnek. Talán hallgatnunk kellene rá. Sok-sok türelemmel. Minden áldott nap egy kicsit közelebb kerülve önmagunkhoz és társunkhoz. Szabó Noémi képei erről győznek meg. Az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat (Saint-Exupéry).
***
Forrás:
http://www.dunapalota.hu/exhibition/Csontvazasszony
A kiállítás címét ("Csontvázasszony") Clarissa Pinkola Estés magyar származású amerikai pszichológus szimbolikus meséje ihlette, amely a befejezés és kezdet kapcsolatát, körforgását jeleníti meg.
"Minél tovább énekelt, csontjai annál inkább megteltek hússal. Hajért, jó szemekért, szép, telt kezekért énekelt. A lábai között melegségért, mellekért, s minden olyasmiért énekelt, amire egy nőnek szüksége van."
