"A nő bort kért, a férfi ásványvizet, és most még feladatot is kaptam, mondta egy hatalmas korty után, létre kell hoznom egy új központot. Nehéz feladat, sóhajtott a prosti, a jógi egy pillanatra azt hitte, hogy a nő teljesen tisztában van a különböző jóga-irányzatok egymás közötti kicsinyes vetélkedésével, de aztán rájött, hogy csak általánosságban érthette. A beszélgetés megfeneklett. - És nem rossz, úgy értem, kellemetlen vagy megalázó, hogy a testével keresi a kenyerét? Tette fel a lehető leghülyébb kérdést a jógi. - Miért, maga mivel keresi? Nézett rá majdnem kedvesen a nő..."   

Mészöly Ágnes 1971-ben született. Kiskorában kamionsofőr és régész akart lenni, de mivel ilyen szakpárt akkoriban egyetlen egyetem sem indított, diplomát szerzett a Pető Intézetben. Ma is imád ásni: kertet, múltat, aranyat; és vezetni: fejlesztő csoportot, ötszáz köbcis Hondát, nagycsaládos háztartást – bármit. Írni kifejezetten utál, megfájdul tőle a háta. Tudja, hogy nincs esélye az entrópia ellen, mégis elmosogat minden főétkezés után. Próbálja észben tartani a következő holdtölte idejét, több-kevesebb sikerrel. 

Áldozathozatal

Menetrend szerint negyed órája kellett volna indulni. A gépben százhuszonkilenc ember szorongott, mindenki a számára rendelt negyed négyzetméteren.

A jógi felidézte a Mester szavait: áldás kísérjen az utadon, és segítsen bevégezni feladatodat. Tudta, hogy ez a mondat nem csak az asram felépítésében, de a mindennapokban is segíteni fogja őt. Ennek köszönheti azt is, hogy egyedül a mellette lévő széken nem ül senki.

Áldás ez a pár szó, nyomában megoldódik a többi nehézség is. Elmúlik a széthúzás, megszűnik a pénztelenség. Maga mellé tette átalvetőjét, és megpróbált meditálni, de az utasokból áradó feszültség megzavarta. Kinyitotta a szemét, és figyelni kezdte a körülötte zajló történéseket.

A késés csak egy bosszantó apróság, melyen a tiszta tudatnak felül kell emelkednie, gondolta; de mikor a vezető stewardess harmadszorra ment ki a boarding-pulthoz, rájött, hogy valami komolyabb probléma lehet. Tíz perc múlva megjelent a kapitány, mogorván utasította valamire a légikisasszonyokat. A jógi nem értette a férfi szavait: a holland nyelv idegen és ellenszenves volt neki; ám a körülötte ülők reakciójából úgy ítélte, hogy további kényelmetlenségek várnak a vasárnap délutáni Amsterdam-Budapest járat utasaira.

A stewardess kezébe vette a mikrofont, hogy valami kellemetlen hírt közöljön, de ebben a pillanatban fiatal szőke nő rohant a porszívón át a gép felé. Egyik kezében papírtáskák, másikban telefon, zavart mosollyal próbálta kikapcsolni, és közben angolul magyarázkodott a személyzetnek. A pilóta kifejezéstelen arccal mérte végig, aztán visszafordult a fülkébe.

Bár a jógi nem értette a légikisasszony szavait, érezte, hogy metsző iróniával üdvözli a fedélzeten az utolsó utast is. A nő viszont nem zavartatta magát: először ledobta a féltucat papírzacskót a jógi mellé, aztán felpakolta őket a boxba. Mikor végzett, lehuppant az ülésre, na, jó kis kalamajkát csináltam, mondta csak úgy maga elé, aztán bűbájosan rámosolygott a jógira, sorry, mondta neki, mintha az összes utastól rajta keresztül szeretne elnézést kérni.

A jógi enyhén elpirult. Néhány éve hónapokat feláldozott volna az életéből egy ilyen hosszú combú, butácska szőkéért. De most már tudta, hogy áldozat csak nemes célokért hozható. Kihúzta a nő észvesztően feszes feneke alól a lenvászon átalvetőt, ugyan, mindig időben vagyunk, mondta szolid mosollyal, és megpróbált másfele nézni.

A Boeing alig tíz másodperc alatt gyorsult háromszázra. A jógi a nőre sandított, látta, hogy elsápad és kapkodja a levegőt, ezt nem tudom megszokni, mondta az suttogva, az ujjai kifehéredtek, úgy szorította a karfát. Sokat utazik, kérdezte a jógi, segíteni akart a nőnek, hátha a beszéd eltereli a figyelmét a felszállásról. Majdnem minden héten, válaszolt a nő, üzleti utak talán, próbálkozott tovább a jógi, de a nő képtelen volt felelni, csak nézett maga elé meredten.

Már elérték az utazómagasságot, amikor megszólalt, olyasmi, a jógi ösztönösen összerándult a hangjára, amolyan üzleti út-féle. A jógi megpróbált bölcsen mosolyogni, ez főképp azért volt nehéz, mert utoljára akkor ijedt meg ennyire, amikor sok évvel ezelőtt egy mozi vécéjében maszturbálás közben rányitott a takarító.

Közben a nő elkezdett valamit keresni a táskájában, lenyitotta az asztalkát és kipakolt rá néhány apróságot, le is ejtett valamit, a jógi persze lehajolt érte. Hotel Radisson SAS, nézte feliratot az öngyújtón, itt dolgozik, kérdezte, ahogy visszaadta a nőnek. Úgy is mondhatjuk, sóhajtott az megnyugodva, közben megtalálta, amit keresett. Hetente két napot. Talán táncosnő, társalgott tovább a jógi, nem, válaszolt a nő végtelen természetességgel, luxusprosti vagyok. Ön ugye turistaként járt Amsterdamban, kérdezett vissza illedelmesen.

Nem, egy asramban töltöttem néhány hetet, felelt zavartan a jógi, ó, tudom mi az, bólogatott a nő, és megigazította a blúzát, talán zavarta, hogy a szomszédja ingyen bámulja a melleit. Évente egyszer idelátogat a Mester, folytatta a jógi, ilyenkor igyekszünk a lehető legtöbb időt a közelében tölteni. Ez fantasztikus lehet, bólogatott a nő, és a jógi érezte, hogy megmozdul benne valami. Pár másodperc alatt olyan merevedése lett, hogy kénytelen volt lehajtani ő is az asztalkát, még jó, hogy jöttek a sztyuvik a kávés kiskocsival.

A nő bort kért, a férfi ásványvizet, és most még feladatot is kaptam, mondta egy hatalmas korty után, létre kell hoznom egy új központot. Nehéz feladat, sóhajtott a prosti, a jógi egy pillanatra azt hitte, hogy a nő teljesen tisztában van a különböző jóga-irányzatok egymás közötti kicsinyes vetélkedésével, de aztán rájött, hogy csak általánosságban érthette. A beszélgetés megfeneklett.

- És nem rossz, úgy értem, kellemetlen vagy megalázó, tette fel a lehető leghülyébb kérdést a jógi, hogy a testével keresi a kenyerét?

- Miért, maga mivel keresi, nézett rá majdnem kedvesen a nő.

- Ezt hogy érti? – rázta a fejét, és megpróbált inni a kiürült pohárból.

- Maga jógát oktat. Pózokat mutat be, a testével, és…

- Ugyan, ez alapvetően szellemi… - tiltakozott a férfi, de a prosti nem hagyta magát.

- Matektanárként is a testemmel dolgoznék. Az agyunk a testünk része, nem? És nehogy azt higgye, hogy most valami én-is-élvezem szöveg következik. De nem sokkal rosszabb, mint heti huszonöt órában magyarázni a maradékos osztást. A mai éjszakát egy hetvenkét éves örmény úrral töltöttem, és ha elmondanám, miért kaptam egy borítékban kétezer eurót, fogadjunk, még jobban felemelkedne maga előtt az asztal – nyúlt a férfi nadrágja felé. 

Az dühösen eltolta a nő kezét, maga elé kapta az átalvetőt, és elkezdte ismételgetni személyes mantráját a Vágykioltás Szútrából. A nő erre megvonta a vállát, a táskájából előkotorta a telefonját és hozzá egy füldugót, egyébként is, súgta még a jóginak, „ha vágyaidat megölöd, kísértetként visszajárnak”.

Aztán lehunyta a szemét, és belefeledkezett a zenébe.

A mantra működni kezdett. A jógi szelleme megtelt pozitív érzésekkel és minden energiáját a kitűzött cél, a holisztikus központ megalapítása felé terelte. Először is egy konferenciát kellene szervezni, ahol a különféle irányzatok képviselői megismerhetik és megszerethetik egymást. Hiszen a szeretet az alapja mindennek, gondolta a jógi.

Vigyázna a cuccaimra, míg ellépek a mosdóba, simította meg a nő a vállát; a jógi büszkén konstatálta, hogy össze sem rezzent az érintésre, aztán távolságtartóan bólintott, és gondolatai visszatértek a konferenciára. Persze csak a terembérlet több százezer forintot kóstálna, és hol talál az ember manapság százezreket.

Kinyújtóztatta elgémberedett gerincét, csavart egyet a törzsén jobbra-balra. Aztán meglátta a diszkrét, vajszínű borítékot. A táskában a holmik legtetején hevert; a jógi pontosan látta, hogy nincs lezárva. Körbe sem kellett pillantania: érezte, hogy senki sem figyeli őt.

Egyáltalán nem volt nehéz kinyitni a borítékot és kivenni belőle a négy egymásba hajtogatott ötszáz eurósból kettőt. Egy pillanatra azt gondolta a jógi, hogy ez a cselekedet vihart kavar majd a lelkében, de nem érzett kétséget vagy megbánást. Tudta, hogy a jó ügyért hozott áldozattal megterhelte karmáját, de az asram létrehozásával jóváteszi majd.

Eltelt húsz perc, mire a nő visszatért. A gép már elkezdte az ereszkedést, a jógi segítőkészen fordult a nő felé, kösz, lefele megvagyok, mosolygott az vissza, nocsak, átöltözött és letörölte a sminkjét, csodálkozott a jógi, így még szebb is, mint kifestve.

Együtt szálltak ki a gépből, a stewardesek fel sem ismerték a copfos-farmeres nőben a libát, aki miatt háromnegyed órát kellett várakozni. Ugyanolyan gépiesen köszöntek nekik is, mint a többi százhuszonnyolc utasnak. A bőröndszállító szalagnál elbúcsúztak egymástól, nekem nincs csomagom, mondta esetlenül egyikük, hát, az én munkámhoz meg kell némi, hm, felszerelés, mosolygott a másik.

A jógi igyekezett, hogy elérje a belvárosba tartó buszt, így, bár alig egy perc múlva követte őt a nő, nem láthatta, milyen kitörő örömmel üdvözli a prostit egy szemüveges fiatalember és két szöszke gyerek.

***