Látó almák az őszi Völgyben
összegyűltek a boltív alatt
a tornác végén a fák anyjánál
aki gyászol idén:
barkáit a május letépte mind
s elvetélt diói nem látták soha
a Völgy fölé boruló hatalmas fájukat.
***
A nyár elszaladt
de száll új tavasz
l e p k e s z á r n y a k o n
bodza kéklik át
az árnyakon.
***
Az első hó
a Völgyben még nem ér földet
átszivárog a fáradt levélen
s a kristályok helyén
tűszúrásnyi résen
hahóz a tél.
***
Alkonyodott,
a Völgy már merült a mélyaranyba,
araszoltam a falum felé az erdő alatt
a füzes mentén s a néma réten
az Úrnő jelent meg
elém jött
éppen
a magas füvek
hegye még fénylett,
táncolva lépett, pár kalászt letépett,
meghajoltam mélyen és kérve kértem,
hogy maradjon velem amíg
Hazatérek.
***
József Etella
Forrás:
József Etella lélekvándorlása 1.
http://centrifuga.blog.hu/2012/01/29/versvasarnap_jozsef_etella_lelekvandorlasa