Emily Dickinson (1830-1886) verseiből 

  Úrnőm, fogd hámba életem

Úrnőm, fogd hámba életem, 

Hadd indulhassak el.

Egy simítás a lovakon,

S rendben van, menni kell.

Fogj be, hol biztonságosabb,

Hol nem botolhatom,

Újjá születünk Úrnőm,

A zöld domboldalon.

                                     Mit bánom én, szakadékba,

                                     Mit bánom, ha tengeren -

                                     Ezt az iramot akartad,

                                     Úrnőm, örökre velem.

                                     Isten hozzátok, élet

                                     És túl a világ,

                                     A domb még csókot int,

                                     Úrnőm. És most tovább..!

                                                                  (Károlyi Amy és József Etella)

318.

Elmondom, a nap hogy kelt: Előbb halvány szalag,

A Torony ametisztben állt, Mókusként hír szaladt;

Hálósipkát oldott a hegy, Zendült a pitypalatty,

S mondtam halkan magamban: "Ez lehetett a Nap!"

De hogy ment le? Titok. Volt Bíbor hágcsója, rajt'

Kis sárga lányok és fiúk Másztak sövényre, majd

A túlfelére érve, egy Pap, rajt szürke talár,

Levonta az est redőnyét, S aklába tért a Nyáj.

                                  (Tóthfalusi István)      

764.

Sejtelmek az elnyúlt Árnyak a Füvön,
Jelöl a Nap mielőtt leköszön.

Borzongnak az alélt füvek deresen,
Éj sötétje közelít a gyepen.

                                       (József Etella)

1065.

Kaput nyiss, ó Halál, Engedd be, jön a nyáj. 

Szűnik a bégetés, Utunk végére jár.

Tiéd a csöndes éj, Tiéd biztos karám,

Túl közel, hogy keresném, Túl jó, hogy mondanám.

                                     (Károlyi Amy)

1275.

Művész gyanánt a Pókot sosem szerződtetik,

Ámbár kiváló érdemét Önként elismerik.

Szemétlapátok, söprűk Mind a két Féltekén -

A Háló mellőzött lánya, hadd foglak kézen én.

                                (Károlyi Amy)

1672.

Egy sárga csillag könnyedén Magas posztjára hág,

Fény-arcáról leoldja a Hold ezüst szalagját,

Az egész est lágyan kigyúl, Mint asztrális terem,

És én a Mennyhez fordulok: "Pontos vagy, Úranyám."

                                      (Tótfalusi István)   

1696.

A rénszarvasok ideje. A sarkcsillag pompázva ég.

A Napnak tárgylencséje ez, És Finnországod, Év.

                                     (Károlyi Amy)  

Forrás: 

wikipedia

Emily Dickinson válogatott írásai, Károlyi Amy fordításai és tanulmányai Magvető, 1978.

Emily Dickinson versei, Európa, 1989. 

Bollobás Enikő: Az amerikai irodalom története, Osiris, 2006.

Gordon Agáta: Emily Dickinson és 44 kötete, 1830-1886 

Ez a női nevet viselő rejtélyes jelenség az én kedvenc költőm. Szigorúan érthetetlen élete és versei a fényűzést jelentik számomra, azt tudhatom meg tőle, hogy az Úrnő él és velem van.
Ezt az úrnőt némileg sajnálatra méltó agg szűzként képzelhettük el a férfiirodalom tananyagában, aki magányában egzaltált versikéket ír két hímzés vagy rózsametszés között, és egzaltált levelekkel zaklatja kevés ismerősét, mit sem tudva a realitásokról. Azonban nem ilyen volt.

Bírta kora tudását és műveltségét, hasonlóan nagyon sok amerikai nőhöz. Sokáig élénk társadalmi életet élt. Tudatosan választotta a magányt és az írást, mert felismerte óriási alkotóerejét. Ez az alkotóerő a szabadsággal egyenlővé tette számára az otthonába zárt női létet, amelyben megvalósíthatta titokzatos intellektusának nagy utazásait.
Negatív formái, azonosításai és sajátos látásmódja tanítva is keveseknek nyílik meg.
Jó példa erre:   „Otthon – ez isten definíciója”. 

1955: kritikai kiadás. Ma az Emily Dickinson kánon legfontosabb darabjai: 199, 214, 258, 280, 303, 341, 441, 461, 505, 601, 712, 754, 1129, 1677, 1705, 1732, 1748.

http://puszatla-puszatla.blogspot.com/search/label/Emily%20Dickinson%20versei