Ljudmila Ulickajával tíz éve találkoztam, egyik kedvenc íróm, februárban volt 70 éves, orosz, női és férfi regényt is tud írni. Nagyszerű életművéhez képest nagyon is fiatal. Emberi és írói tekintély a szememben, akit szeretnék valaha megközelíteni.
Regényei hosszanfriss üdvös olvasmányok, nagy megértésekkel és tanulságokkal. Számomra a legjobbak a Vidám temetés, a Szonyecska, az Életművésznők, az Odaadó hívetek, Surik.
Regényei hosszanfriss üdvös olvasmányok, nagy megértésekkel és tanulságokkal. Számomra a legjobbak a Vidám temetés, a Szonyecska, az Életművésznők, az Odaadó hívetek, Surik.
Kíváncsi voltam ennek az embernek és írónak a személyes kisugárzására, Sokat tanultam tőle, hiszen minden könyvét olvastam, és még sok mindent szeretnék megtudni. De a találkozón csak egy kérdésem lehet.Beszélhetünk-e külön 'nőtudat'-ról, vagy csak az általános 'emberi' létezik? Fontos kérdés egy valóban kompetens szellemhez, számos nő kérdezte már tőlem ugyanezt, ezért minden idegszálammal összpontosítottam, hogy jól értsem az úrnő válaszát.
Genetikus vagyok, - mondta Ulickaja, - pontosan tudom, mi egy férfi, és mi egy nő, a nők és a férfiak a legutolsó sejtjükig különböznek egymástól. A tudatuk is, a kifejeződése is. Külön világ.
De fontos az együttműködés, és sok feltáratlan út vezet egymáshoz.
Ami az írói tevékenységem illeti: a recepció mindenféle jelzőkkel sorol be, női író, írónő, nőíró és így tovább, de ez engem nem érdekel. A saját személyiségemet képviselem, és a kollektív női tudatot a maga összetettségében. Oroszországban egyébként a nők jelentik a társadalom jobbik, nemesebb felét, és munkáimban ezt is igyekszem bemutatni, hangsúlyozni. Hozzátenném mindehhez azt is, hogy egymás megértése volna a nők és a férfiak legfontosabb feladata, illetve elengedhetetlen feltétele annak, hogy harmóniában éljünk.
Surik és Szonyecska, gondoltam életművéből erre a két nagyszerű regényre, analitikusan Jancsi és Juliska.
De fontos az együttműködés, és sok feltáratlan út vezet egymáshoz.
Ami az írói tevékenységem illeti: a recepció mindenféle jelzőkkel sorol be, női író, írónő, nőíró és így tovább, de ez engem nem érdekel. A saját személyiségemet képviselem, és a kollektív női tudatot a maga összetettségében. Oroszországban egyébként a nők jelentik a társadalom jobbik, nemesebb felét, és munkáimban ezt is igyekszem bemutatni, hangsúlyozni. Hozzátenném mindehhez azt is, hogy egymás megértése volna a nők és a férfiak legfontosabb feladata, illetve elengedhetetlen feltétele annak, hogy harmóniában éljünk.
Surik és Szonyecska, gondoltam életművéből erre a két nagyszerű regényre, analitikusan Jancsi és Juliska.
A gender-rengeteg eltévedt fiai és lányai.
Nézegettem a női félteke nagy íróját. Apró, vékony nő sötétkék gyapjúpulóverben, sötétkék selyemsálban, finom kezekkel, fülében sötétkék kristálycsepp fülbevaló. Orosz beszéde régtől ismerős. Különlegesen szép a zöld szeme.
Nézegettem a női félteke nagy íróját. Apró, vékony nő sötétkék gyapjúpulóverben, sötétkék selyemsálban, finom kezekkel, fülében sötétkék kristálycsepp fülbevaló. Orosz beszéde régtől ismerős. Különlegesen szép a zöld szeme.
A nők magukra ébrednek, intett végül és mosolygott.
