„E tarka nőgyülekezetet nem csupán nemük fogja össze: mindjük a történelem valamely pregnáns eseményének, traumájának, trendjének vagy értékének lenyomata.” Falcsik Mari rendhagyó kötetében 48 nőalak bőrébe bújt be, s mondja el versben, életrajzban történetüket: 48 fiktív nőalak 48 verse mellett Lantos László Triceps kollázsai érzékeltetik a megeleveníteni szánt alakokat. A kötet az idei Ünnepi Könyvhétre várható. Ezen a héten és a következő héten szombaton ebből a készülő könyvből olvashatsz néhány fiktív életrajzot és a teremtett személyek verseit – jelen bejegyzésben Falcsik Mari bevezetője után Sheila Murdok, K. Óbor (Stahrenberg) Ílona, Frantzischka Héderváry-Oszkó és Olivetta di Tartino alakjával ismerkedhetsz meg.

Falcsik Mari: NŐKET NÉZŐ KÉPEK
(Várható megjelenés: 2013. ősze)

A Nőket néző képek rendhagyó kötet: fiktív antológia. Itt csak a bevezető verset jegyzem magam, a többiben 48 nőnek adom kölcsön a hangomat. Minden versnek más női szerzőt találtam ki, térben és időben nagy szórásban: különböző életkor, náció, történelmi helyzet, egyéni sors, társadalmi hovatartozás, családi állapot jellemzi őket, más és más problémák, örömök, szellemi és lelki adottságok. E talajból száll föl a daluk, és ebből áll össze fiktív életrajzuk, a vers keletkezésének körülményeivel.

„Szerzőim” a nő igen sok verzióját adják, szokványostól a szélsőségesig: van köztük ötéves magyar lányka, idős német iparmágnás hölgy, brit punk-énekesnő, mexikói nagylány, alabamai háziasszony, középkori francia nemes kisasszony, háborús özvegy, ex-rabszolganő, bécsi jelmeztervező, amerikai szájberlány – és még sokan mások. E tarka nőgyülekezetet nem csupán nemük fogja össze: mindjük a történelem valamely pregnáns eseményének, traumájának, trendjének vagy értékének lenyomata. Több évszázad jellegzetes szilánkjaiból képeznek együtt egy nagy mozaikot, hol valós szituációból (mint az indiai mártírfeleség vagy az anyját perlő brit bírónő esete), hol csak tipikus helyzetből (mint a fasizmus elől az USA-ba szökő német színésznő vagy a panelgettóból elvágyó szakmunkáslány esetében).

Minden nőalak története hármas egység, két szöveg és egy kép mondja el a kötetben: egyik oldalon a vers, azzal szemközt a kis életrajz, ami kultúrtörténeti összefüggésbe ágyazza a nőalakot, és a fölött a kollázs, ami általánosabb gondolati-esztétikai kontextusba helyezi a szövegeket. A Triceps által készített, kevés vörössel operáló fekete-fehér kollázsok az adott személyiségen túli fragmentumokból építkezve adnak képet a női lét minőségeiről, felvillantva, mikor és hol mit jelenthetett nőként élni.

Ez a kötet az általam egyedül járható út, az összművészet gyakorlata jegyében született. A kollázs-sorozat kiállítható, az pedig alkalom egy performanszra is. Színész és zenész barátaink a kötetet megismerve lelkesen fogadták előadása gondolatát. Életrajz és kollázs itt tehát nem csupán kiegészítője vagy díszítője a versnek. Csakis e hármas egységben lesz a nők története az, ami: a maga háromelemes töredékével minden nőalakom főhős. Legalább amíg kilépnek a fejfénybe, és megmutatják magukat. A narrátor szerepén túl a szerzőnek itt, mint olykor Shakespeare-nél, csak a prológus és – egy kis csalással – az epilógus jutott.

Sheila Murdock, 1961, Olympia, Washington, USA
A FÜRDŐZŐ SZŐKE

Szőke bombázó az USA-ból, a Washington állambeli Olympia városából. A vers írásakor, 1961-ben 22 éves, a helybeli Providence St Peter Hospitalban dolgozik a katolikus Sisters of Providence (Gondviselés Nővérei) iskolában frissen diplomázott ápolónőként. Arról álmodozik, hogy Hollywoodba megy filmsztár-karriert csinálni, de végül egész életében nem lépi át Olympia határát. Viszonyba keveredik a főorvosával, aki nemcsak hazudja a Sheila iránti szerelmét: öt év titkolódzás után kiáll vele a világ elé, elválik a feleségétől, és összeköltözik Sheilával. Ez élete legjobb döntése: nagyon boldogan él a kedves, szexi, odaadó nővel, akit odahaza My Sweet Marylinnek becéz.

Hiszekegy samponomban,
rózsaszín csupapuha plüssfalomban,
buborékfúvó flakkonomban!
Hiszekegy mindegyik önmagomban,
minden egyes újfiúmban!
Hiszekegy gőzölő habfürdőmben,
amibe bújjunk sokkal beljebb,
most, hogy kicsit hidegebb lett
ez a büdös tágos város.

K. Óbor (Stahrenberg) Ílona, 1800. január 1-sején, Rajka (Ragendorf), Magyarország
LEÁNY RÉSZEGŰLT ÉNEKE ÚJ-ÉV HAJNALÁN

Az új, a XIX. századot e kirobbanóan lelkes dalocskával köszöntő 17 esztendős leány a Moson-Sopron vármegyei Ragendorf (Rajka) vezető családjának renitens sarja. Ílona kisasszony, a Stahrenbergek fekete báránykája e fenti tréfás álnéven írja rigmusait, melyeket szívesen terjeszt a helység bohémjai – csepűrágók, elcsapott diákok, italra rákapott osztrák és határszéli nemesifjak – körében. E színes társaságban mindig akad valaki, aki Ílonát elkísérje pirkadatkor, a helyi fogadóban rögtönzött „bál” után a türkizben pompázó Stahrenberg-házig. Van oly bátor is köztük, ki egészen a kosárboltíves kapualjig megy véle – de annyira merész egy se, ki addig merne várni, míg a rézkopogtató visszhangzó ütéseire válaszul a cselédség megnyitja a nagy kaput.

Palaczkba zárt lelketek!
Pezsgő bugyogó szellemek!
Szabadulj Szilveszter éjjelén,
ahogyan én!

Öleld át K-Óbor Ílonát,
a teste kedvvel essen át
Boldog Újéved reggelén!
Jer, tölts belém!

Frantzischka Héderváry-Oszkó, 1925 k., Nyitra, Magyarország
NYOSZOLYÓLYÁNYOK

A Nyitrán élő középnemesi családban épp az I. világháború kitörésekor született leányka a korban kivételes emancipáltságot élvez szabad szellemű famíliájában. E kis versét 11 éves korában, egy tengerparti nyaraláson írja, amikor közelebbről figyelheti meg nő- és férfirokonai testi adottságait. Különösen a saját teste nyűgözi le: a délutáni siesta alkalmával többször alaposan megvizsgálja tökéletes kis alakját, meztelenül forgolódva az öltözőtükör előtt a dalmáciai szállodaszoba homályában. Amikor a szexualitás témájához is igen nyitottan hozzáálló édesanyja rányit, bátran felteszi neki az anatómiai tárgyú kérdéseket, amelyekre ekkoriban lázasan keresi a választ.

Vajon a nagyinak is van
vidám puncikája?
Pisilője neki is kell legyen.
A fürdődresszben
csak egy kis táska látszik.
Mit hordhat abban?
Emília szerint
a magokat, amikből
a gyerekek kikelnek.

Vajon a nagyi is szereti
odadugni az ujját?
És neki is aztán
vizesnyúl-szagú lesz tőle?
Karolina szerint
a nagyoknak ott haj nő.
Ládd, én azt nem szeretném.
Hogy ott csikmakoljanak
a hajkefém tüskéi.

Olivetta di Tartino, 1852, Tucson, Arisona, USA
NAGYMAMÁM DUDÁI

Az olasz-amerikai Tartino családba született Olivetta a XIX. század derekán még kisgyerek, nagyszülei nevelik, szülei sehol. Az idősödő házaspár rettegésben tartja a kültelki negyedet, ahol élnek. Vegyesboltot visznek, közel s távol ez az egyetlen üzlet, az erre lakók nem kerülhetik meg. A sokat képzelgő magányos Olivetta versének nem kell fenntartás nélkül hitelt adni, de a házról furcsa pletykák keringenek. Többen esküsznek, hogy be nem tennék oda a lábukat. Furcsamód Tartinóéknak mégis stabil és kiterjedt vevőkörük van. Az asszony egy nap holtan találja az öreget a raktárban: teste összekötözve, nyilvánvalóan a kötél fojtotta meg, de hogy hogyan, mitől, az kideríthetetlen. Olivetta felnövekedvén megörökli nagyanyja boltját és döbbenetes mellbőségét.

Nagymamám dudái megállították
a kocsikat, mikor a Wildwestend úton laktunk.

Nagypapa behívta őket egy jó italra,
amit a nagymamám tálalt körbe.

Közben a dudákat a halántékukhoz
nyomta többször,

mialatt nagypapa a Smith & Wessont
a másik oldalról,

és ők reszkettek, míg a nagymamám
kigombolta a blúzát,

Nagypapa azt mondta, kirázhatjátok
még utoljára.

Én a szénapadlásról néztem őket,
és simogattam a puncim.

De csak a pénzt és a füvet vették el tőlük,
különben senki se sérült.

Azután volt, aki sírt, és volt, aki hetente
fizetésnapokon visszajött hozzánk a Wildwestend útra.