Katolikusok, zsidók, reformátusok, keleti ortodoxok. Magyarok, szerbek, németek, romák. Együtt, békében. Lehet? Lehetett. Valahol Véménden. Például. A Néprajzi múzeum 2013. március 22-től 2013. szeptember 8-ig látogatható Véménd 1916-1920 – egy falusi tanító fotográfiái című kiállításán Hernai Béla képei láthatóak: ebben az időszakban a tanító, néprajzi gyűjtő és amatőr fotográfus közel 700 üvegnegatívon örökítette meg a Baranya megyei falu lakóit. Ekkor itt együtt éltek katolikus németek, ortodox szerbek, katolikus és református magyarok, zsidók és katolikus romák. Használták és értették egymás nyelvét, tisztelték egymás kultúráját, szokásait. Identitásukat a különbségek mellett egy fontos azonosság, véméndiségük is alakította. E cikkben a kiállításról, hamarosan pedig a május 3-án itt is megrendezett Tolerancia napról olvashatsz.

A kelet-baranyai Véménd a 20. század elején viszonylag nagy és tehetős falu volt. Több mint 2000 lakója szántóföldi gazdálkodással és állattartással foglalkozott, a falu környéki dombokon szőlőt műveltek. A 19. század vége felé megindult modernizálás a kereskedelem és az ipar felvirágzását hozta el, s 1911-től a Pécs–Bátaszék vasútvonal révén a falu viszonylagos elzártsága is megszűnt. Ebben az időszakban Véménden már három hentes, több élelmiszer- és vegyeskereskedés és három fogadó működött.

"Gász Józsefné kisfiával"

A fényképek készítésének idején Véménden németek, szerbek, magyarok, zsidók, és romák éltek. Közülük 1900-ban 1882 német, 105 magyar, 255 szerb és 15 egyéb anyanyelvű volt. Bár ezek az arányok 1920-ra némileg megváltoztak, a falu lakóinak többsége még mindig német anyanyelvű volt. A többnyelvű lakosság körében hosszú ideig a német volt a közvetítő nyelv, a közigazgatásban is ők vitték a vezető szerepet. A falu két iskolájában németül és szerbül folyt a tanítás. A két templomban katolikus és ortodox istentiszteletet tartottak, a településnek a négy különböző felekezethez tartozó, katolikus, ortodox, zsidó és református temetője is volt.

"Német koszorús leány"

A polgárosodással párhuzamosan és a magyarosítás következményeként a magyar nyelv egyre fontosabb szerepet kapott. Míg 1900 körül a lakosságnak csak negyede beszélt magyarul, ez az arány 1920-ig a lakosság felére növekedett. A faluközösség különböző csoportjai alkalmazkodtak egymáshoz, értették és használták egymás nyelvét, ismerték és tisztelték egymás hagyományait.

"Schmidt és Martini Szebényből"

Hernai Béla, aki Heszről magyarosította német családnevét, 1884-ben született Székesfehérvárott, s 1905-től élt és tanított Véménden. 1925-től ő az iskola igazgatója. Véménden halt meg 1964-ben. Helyi tanítóként gyűjtötte Véménd és környéke régészeti, honismereti és néprajzi anyagát. Nem hivatásos, de láthatóan képzett fényképészként 1916 és 1920 között a falu lakóit közel 700, 9x12 cm-es üvegnegatívon örökítette meg, amelyek a tanító házának padlásáról kerültek később a Janus Pannonius Múzeum Néprajzi Osztályára.

A véméndi parasztok, iparosok és kereskedők portréinak hátteréül egy falusi ház, valószínűleg a tanítólak udvara és tornáca szolgált. Az egyetlen „műtermi” kellék egy tonett szék volt. A képek családi megrendelésre, a fronton levő férjeknek, az otthonmaradó családtagoknak és dokumentációs céllal készültek.

"Szerb legény két lánnyal"

A fényképeken szereplők feszélyezettség nélkül mutathatták meg magukat. Gyakran találkozunk mosolygó arcokkal, ami a kor műtermi képein szokatlan jelenség. Egyszerre érzékelhető a fényképek készítőjének otthonossága és idegensége: ismeri megrendelőit, mégis képes az idegen szemével rácsodálkozni kultúrájuk különleges egyediségére. A fényképek történeti keretét az 1. világháború adja. Az első világháborúban 105 véméndi vesztette életét. 1916-ban öntik ágyúba a véméndi katolikus és ortodox templom harangjait. Ekkor érkezik a faluba 40 orosz hadifogoly. Közülük egyesek a közeli trefortpusztai majorságban dolgoztak, mások a helybéli parasztoknak segítettek.

"Orosz hadifoglyok Véménden, német polgároknak kiadva szolgálnak"

Ezt követően a szerb megszállás alakította Dél-Magyarország nagy részének, így Véméndnek a sorsát is. A szerbek, horvátok és szlovének újonnan létrehozott királysága 1919 májusában újabb területi igénnyel jelentkezett a győztes hatalmaknál. Baranya megyéért és Pécs városáért 1921 augusztusáig folytak a határvillongások. A megszállók a véméndiekkel is igyekeztek elhitetni, hogy a település már Szerbiához tartozik. 1921-ben, a megszállók távozásakor sok falubeli szerb hagyta el a települést a kivonuló hadsereggel. Azoknak, akik az 1920-as népszámlálás során szerbnek vallották magukat, 1930-ig el kellett hagyniuk szülőföldjüket.

Alig harminc év alatt a közösség, amelyet a fotókon látható emberek alkottak – megsemmisült. Az 1918 és 1947 közötti történelmi események következtében a véméndi szerbek nagy része elköltözött. A romák egy része 1920-ban kivándorolt, az ottmaradottak többségét a 2. világháború alatt hurcolták el. A zsidók, akiket nem hurcoltak el munkaszolgálatra, később a buchenwaldi koncentrációs táborban haltak meg. A véméndi németek száma is jelentősen csökkent. A 2. világháború végén sokakat munkaszolgálatra vittek, a többieket a háború után kitelepítették. Házaikba bukovinai székelyeket telepítettek be. Véménd ma is multietnikus közösség, ahol együtt élnek magyarok, németek és romák, de az egykori közösség folyamatossága megszakadt.

"Német család"

Különös jelentésük van a fényképeken kézben tartott tárgyaknak: utalhatnak tulajdonosuk helyzetére, felekezeti hovatartozásukra, az alkalomra, identitásukra. Ennek kapcsán a kiállításhoz csatlakozik a Hozzon egy tárgyat! program is, amely a más kultúrákkal szembeni magatartásunk kortárs dimenzióira mutat rá. A jelenlegi kiállításban, egy gazdag albumban a vándorkiállítás eddigi állomásain a felhívásra beérkezett tárgyakat és tulajdonosaikat láthatod, az ezekhez fűződő történeteket olvashatod – de június 22-én és szeptember 7-én Te is elviheted a magad tárgyát és történetét az anyagba. Erről bővebben a Néprajzi Múzeum honlapján olvashatsz.

"Kisfiú kisleánnyal kézen fogva"

Projektkoncepció, szövegek: Vándor Andrea. Kiállítási koncepció: Beate Wild. Néprajzi Múzeum kurátorok: Bata Tímea, Csorba Judit. Szervező: A berlini Európai Kultúrák Múzeuma Kelet-Közép- és Délkelet-Európa Koordinációs Központja