Hogy jót tesz-e egy földrésznek, ha a jelenkori magyar kormány részesíti hivatalos támogatásban, afelől kétségeink vannak, de az Afrika Fórum indító eseményeként a Ludwig Múzeumban május 24-én nyíló és augusztus 11-ig látható Pieter Hugo kiállítás a hivatalos támogatás és a helyszínnel kapcsolatos vezetőkinevezési aggodalmak ellenére is megugrotta az ingerküszöbünket, s reméljük, a tiédet is: a Dél-Afrikában élő fotográfus sorozatai nem csak a hutuk és tuszik egyenlőtlen küzdelmének megrázó nyomait, vagy épp a hiénákat kis alamizsnáért mutatványokra betanító országvándorokat mutatják meg, s képesek felmutatni egy földrész számos problémáját, így az ott élők nyomorát és gazdasági kiszolgáltatottságát is, de portréinak világa emlékezetes marad annak is, akit a forró Afrika hidegen hagy (a gyerekeket viszont senki ne vigye magával; sőt, nekik a cikkben szereplő képeket sem javasoljuk!)

"Afrika a jövő kontinense, a szubszaharai Afrika gazdasági növekedése meghaladja a globális átlagot. A térség a nemzetközi ügyekbe is egyre nagyobb beleszólást követel magának. A régió fejlődési kilátásait, valamint a nemzetközi politikában betöltött növekvő súlyát elismerve Magyarország globális nyitási stratégiájának a szubszaharai Afrika is az egyik iránya. [...] A Fórum célja, hogy afrikai partnereink és a magyar nem-állami szereplők figyelmét sikerrel irányítsa a politikai, gazdasági, kulturális, tudományos és technológiai kapcsolatok szubszaharai országokkal való fejlesztésére." - írta közleményében a Külügyminisztérium. Nos, Pieter Hugo képeiből nem épp a terület gazdasági fejlődése tükröződik vissza, de engedjük meg ezt a szabadságot az alkotónak és beszéljenek a kormány helyett a képek.

A kezdeményezéshez mindenesetre egy facebook-oldal is csatlakozik, mint az "új típusú tájékoztatás" eszköze, hogy a június 6-7-ére szervezett Afrika Fórum előtt is a területre irányítsa a figyelmet.

Aki az Afrika Fórum további programjaira is kíváncsi, az tanulmányozza át az Afriport vonatkozó bejegyzését.

A LUMÚ kiállítása (Pieter Hugo: This Must Be The Place - Válogatott munkák 2003-2012) mint címe mutatja, a lassan évtizedes múlttal rendelkező fiatal fotós sorozataiból válogat, így egyik sem látható teljes egészében, de keresztmetszetet kapunk az eddigi életműből.

Pieter Hugo (sz. Johannesburg, 1976.) 2003 óta kizárólag a Szaharától délre fekvő területeken fényképez. Mindennapi élet a poszt-koloniális Afrikában, saját hazájában, az apartheid megszűnése után kialakult komplex viszonyok és a globális kereskedelem hatása jelennek meg képsorozatai témájaként. Intim, olykor bizarr pillanatokat fotóz, nagy formátumú fényképezőgéppel dolgozik. "Van valami pillanatnyi nyugalom és bizonyos fokú időtlenség ezekben a felvételekben, melyek egyfajta teret biztosítanak a nézőnek, hogy mélyebb szinten kapcsolatba kerüljön a fénykép tárgyával." Tájképei, portréi, csoportportréi, csendéletei a földrész politikai változatosságát is képesek kifejezésre juttatni. Idősekről, vakokról, utcai mutatványosokról, szappanopera-színészekről, közeli családtagokról és barátokról készült képei Afrika sokféleségére mutatnak rá.

Pieter Hugo egy portréja 

Idősekről, vakokról és albínókról készült műtermi portréin - Félrenézve, 2003-2006 - az ábrázoltak tekintete elkerülhetetlen és nyugtalanító. A Van hely a pokolban nekem és barátaimnak (2011) című portrésorozatban szintén egy lecsupaszított, közelről készült, konfrontatív megközelítést alkalmaz. Korábbi sorozataihoz képest ellentétes szempontból viszonyul témájához. A fényképész és a barátai az etnikai hovatartozás széles skáláját reprezentálják, mégsem térnek el különlegesen a tipikustól; genetikai értelemben nem kivételesek vagy „szokatlanok”. Ábrázolásuk mégis az: felfokozott monoton színvilágban jelennek meg, így bőrük átváltozik túlzott fekete foltok és sötét tónusok rendszerévé.

(Emmanuel Mugangira, Murabi Technical College - © Pieter Hugo forrás)

A népirtás nyomai című, 2004-es sorozatában tíz évvel a ruandai népirtás után, Pieter Hugo maradványok fotózásával eleveníti meg a felfoghatatlan tragédiát. Az emberi élet hiánya nyugtalanítóan van jelen ezeken a képeken. A csontokat mésszel konzerválják, hogy megakadályozzák a bomlást. A maradványokra rakódott vastag por és földréteg mintegy szerves lezárásukat biztosítja. Míg ezek az anyagok gyakran a múltat és az elfeledtet jelzik, a fényképeken látható mesterségesen megőrzött tárgyak az emlékezést szolgálják.

(Bodies covered in lime, Murabi - © Pieter Hugo forrás)

A Megfosztottak (2005) c. sorozatban Fokváros Khayelitsha kerületének hullaházában AIDS-hez kötődő betegségekben elhunytakat fotózott. Itt is megadja a fotókon szereplők teljes nevét; az adatok megkérdőjelezik Dél-Afrika AIDS statisztikáinak anonimitását.

A Messina/Musina (2006) sorozat Dél-Afrikának a Zimbabwéval határos Limpopo tartományában található kisváros lakosairól készült: a cím a város korábbi, gyarmati korszakból származó helytelen írását jelzi, s reflektál a kisváros változó állapotára is.

(Pieter Hugo: Messina/Musina - Solomon Kholopha a St Martin temetkezési vállalkozásnál - kép forrása)

A Hiéna és egyéb emberek (2005-2007) című sorozata, mely a világsajtót is bejárta, egy mobiltelefonnal készített fényképfelvételből indult - az interneten talált felvételen Nigériában utazgató, szelídített hiénákkal és más vadállatokkal fellépő utcai mutatványoscsoport volt látható. Hugo két alkalommal járta velük Nigéria városait, s a nomád csoport életét dokumentáló sorozatában az állat és a gazdája közötti kapcsolatot éppúgy felmutatja, mint a vándorélet nehézségeit és a pénztelenség kényszerítő erejét.

Pieter Hugo: Az abujai hiéna emberek, Nigéria (Részlet) 2005. © Pieter Hugo

A Nollywood (2008-2009) sorozat a világ harmadik legnagyobb filmiparára reflektál, amely évente 500–1,000 filmet forgalmaz. A filmek a saját közönségükhöz szólnak, az ő életükre reflektálnak: "a földrész gazdag mesemondó hagyománnyal bír, amely a szóbeli és írásbeli kultúrában egyaránt ismert, a populáris médiában azonban eddig még nem jelent meg. A filmcsillagok helyi színészek; a cselekmény a szerelem, a helyi hiedelmek, a boszorkányság, valamint a megvesztegetés és a prostitúció ismerős helyzetei körül bonyolódik. Az elbeszélés túlzottan drámai, a végkifejletek tragikusak, a boldog vég - a happy end - hiányzik. Esztétikai szempontból rendkívül hangos, erőszakos, túlzásokkal teli; semmit nem mondanak, mindent kiabálnak."

Pieter Hugo: Nollywood (egy kép a sorozatból)

Az Accra (Ghána) külterületén található Agbogbloshie piac volt a Tartós Hiba (2009-2010) című sorozatának témája. Az Agbogbloshie piac elsősorban a nyugati világ technológiai hulladékának lerakodó helye. A lakosság összegyűjti és elégeti a számítógépeket és elektromos készülékeket, így jutva értékes nyersanyaghoz. Az egészségre káros munkát gyakran gyerekek végzik. Felperzselt föld, szürke ég, gyűjtögető alakok és jószágok látszólagos elszigeteltségben mutatják fel a globalizációnak azt az oldalát, amiről Európa vagy Amerika ritkán akar tudomást venni. A képeken az emberek magabiztosan, teljes nevükkel jelennek meg. Kompozíciójuk a klasszikus portréfestészetet idézi.

Egy kép a Permanent Error sorozatból

Atyafiság című sorozata (2011) eddigi pályáján a legszemélyesebb önéletrajzi vallomás, saját családjával és az otthon fogalmával kapcsolatos mély ambivalenciájára utal. Az olyan személyes pillanatok, mint feleségének terhessége, gyermekük születése vagy az édesanyjának operációja nemzeti ikonokkal keverednek: széles panorámák, antropológiai múzeumok, ismert dél-afrikai történelmi helyekre és személyekre való utalások láthatók a fotókon. A jelen és a múlt, a gazdag és a szegény, a csúnya és a szép kölcsönösen hatnak egymásra ebben a sorozatban és apartheid utáni Dél-Afrika társadalmi komplexitásaira is utalnak." - íra a LUMÚ.

Pieter Hugo dolgozott Spoek Mathambo Control című klipjének képein is: