Három nőből egy szenved el valamiféle erőszakot, legtöbbjük párkapcsolati erőszak áldozata lesz, mutatta ki a WHO által kezdeményezett globális felmérés. A témáról Sarah Bosley cikke a Guardian hasábjain jelent meg 2013 június 20-án, itt.

A világ asszonyainak több mint harmada (35,6 százaléka) szembesül fizikai vagy szexuális erőszakkal élete során, leggyakrabban férfipartnerétől, mutatta ki a témában az első világméretű összehasonlító tanulmány, melyet az Egészségügyi Világszervezet (World Health Organisation, WHO) készített el. A beszámoló szerint a bántalmazottak 30 százalékát párkapcsolaton belül, a férfipartner bántalmazza, s a nők ellen elkövetett gyilkosságok 38 százaléka esetében is a partner az elkövető.

"Ezek az adatok is azt mutatják, hogy a nők elleni erőszak járványos méreteket öltő világméretű egészségügyi probléma" - kommentálta a felmérés eredményeit Dr. Margaret Chan, a szervezet főigazgatója. "Úgy látjuk továbbá, hogy a világ egészségügyi rendszerei sokkal többet tudnának tenni és sokkal többet is kell tenniük azokért a nőkért, akik erőszak áldozataivá válnak."

A legnagyobb mértékű a nők elleni erőszak az afrikai kontinensen, ahol a nők közel fele (45,6 százalék) szenved a fizikai vagy szexuális erőszak valamilyen formájától. A z alacsony bevételű, vagy közepes GDP-vel rendelkező európai államok esetében ez az arány 27,2 százalék. Bár a gazdagabb államok nem feltétlenül biztonságosabbak is a nők számára - a magasabb bevételeket magukénak tudható országokban is a nők harmada (32,7 százaléka) szembesül élete során az erőszak valamely formájával. Az erőszakot elszenvedett nők 42%-a szenved maradandó sérüléseket, amelyek az egészségügyi rendszer munkatársai számára is feltűn(het)(né)nek. A felmérés szerint ez az az első pillanat vagy lehetőség, amikor a párkapcsolati erőszak felfedezhető, kimutatható és az ettől szenvedő nő számára fel (kéne) tudják ajánlani segítségüket.

Az erőszak mély nyomokat hagy a nők egészségi állapotában: vannak, akik nyílt törésekkel érkeznek a kórházakba, míg mások teste a terhességgel és szüléssel kapcsolatos komplikációkkal vagy hosszú távú mentális megbetegedésekkel reagál.

A WHO két felmérését (az egyik az erőszak dominanciájára mutat rá, míg a másik tanácsokkal látja el a világ egészségügyi dolgozóit, hogyan segítsék az áldozatokat ilyen esetekben) Dr Claudia Garcia-Morano, a gender, a reproduktív jogok, a szexuális egészség és a kamaszodással kapcsolatos kérdések vezető specialistája a WHO-nál, és Charlotte Watts professzor, a gender-kérdésekre, az erőszak és egészség témakörére specializálódott járványügyi szakértő, a London School of Hygiene and Tropical Medicine munkatársa készítették.

"Először is összehasonlítottuk a párkapcsolati erőszakra és a párkapcsolaton kívüli szexuális erőszakra vonatkozó, a világ minden részéről beérkező adatokat, és felmértük ezen erőszakos cselekményeknek az egészségre gyakorolt hatását," mondta el Garcia-Moreno a Guardian-nek. E hatások közé tartoznak a HIV és más szexuális úton terjedő fertőzések, a depresszió, az alkoholizmus, mint következmény, a nem kívánt terhességek és a koraszületett csecsemők kiemelkedő aránya.

Voltak ugyan eltérések a nők ellen elkövetett erőszakos cselekedetek arányát tekintve a világ különböző régióiban, de, mint Garcia-Moreno elmondta, "bármelyik régiót vizsgáltuk is, ez az arány elfogadhatatlanul magas!"

Még a magas jövedelemmel rendelkező országok esetében is a nők 23,2 százaléka szenved partnerétől a testi és/vagy szexuális erőszak valamilyen formájától élete során, ahogy a 81 országból összegyűjtött adataik mutatják. Az összesített adatok szerint a világ asszonyainak 30 százalékát támadja meg valamilyen formában saját partnere.

A nők több szexuális zaklatást és nemi erőszakot tapasztalhatnak ismerőseiktől és idegenektől a magas jövedelemmel bíró országokban, mint máshol - a felmérés szerint ezekben az országokban az összesített arány a nem partner által elkövetett szexuális erőszakra 12,6 százalék, míg Afrikában ugyanez az arány 11,9 százalék. Ám, mint a felmérés készítői megjegyezték, az ilyen bűnesetek számára vonatkozó adatokat nem minden régióban gyűjtik megfelelően.

A szerzők elmondták, hogy korábbi kutatásaik azt mutatták, a jobban képzett nők és a munkahellyel rendelkezők esetében kevésbé valószínű az erőszak elszenvedése, bár ez az összefüggés sem igaz a világ minden régiójára. Ideje újragondolnunk a társadalmi normáinkat, állítja Watts: "Mi a társadalom hozzáállása a nők elleni erőszak bizonyos formáihoz? Néhány társadalomban ezek nem elfogadottak. De sajnos nem mindegyik társadalomban van így."

"Azt gondolom, ezek a számok mindannyiunk számára ébresztő jelleggel kell bírjanak, hogy több figyelmet szenteljünk e problémának" - mondta Garcia-Moreno. Az elmúlt évtizedben egyre több figyelmet kapott ez a téma, de be kell látnunk, hogy nem egyszerű, hanem nagyon is összetett problémakörről van szó, amelyre nincs egyetlen orvosság vagy pirula.

A WHO új klinikai és eljárási szabályzata ajánlja, hogy az egészségügyi dolgozókat készítsék fel a családon belüli és párkapcsolati erőszak, valamint a szexuális támadások jeleinek felismerésére, de szabályozza az általános szűrést is, mivel nem minden esetben kérdezhető meg minden orvoshoz forduló nőtől, vajon erőszak áldozatává vált-e.

"Azonban, ha gyakran lát egy asszonyt eltitkolt sérülésekkel érkezni, kötelessége rákérdezni a párkapcsolati erőszakra is" - mondja Garcia-Moreno. "Amikor engem kiképeztek, ez még nem volt olyan téma, amiről tanulhattunk vagy tudhattunk. Évekkel később néha olyan szituációkba kerültem, ahol éreztem, hogy valami egészen más történik azzal a nővel, akit épp kérdeztem, mint amiről beszél, de fel sem merült bennem a párkapcsolaton belüli erőszak, mint lehetőség. Mára, azt gondolom, hasonló helyzetben egészen másképp kérdeznék."