Az idei Ördögkatlan fesztivál eseményeiről Jánosa Eszter és Tóth Péter Pál számolnak be a Centrifuga olvasónak. Most Jánosa Eszter írását olvashatod, aki rövid meséjében a fesztivál hangulatát próbálta megragadni.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Ördögkatlan Fesztivál. Szóval vége, de megmaradt nekünk belőle egy s más. Sok kép, zene, íz és illat, meg gondolkodnivaló. Carmen Sita az indiai harmóniummal, szalmabálák a Pajtában, Maár Gyula festményei... A palkonyai pincesor, és éjszakába nyúló mámoros botorkálás a szőlőben, a Vylyan terasz felé. Aztán a borok íze, a rozmaringbokrok és az átváltoztatott boroshordók: kacsaúsztató, kaktusz, és más meghatározhatatlan szépségek.

a palkonyai pincesor

A kertben a Zöldkert Vendéglő ételeinek örültek az ízlelőbimbók, de a teraszon másféle élvezetek is vártak: Háy János beszélgetett Szálinger Balázzsal és Erdős Virággal. Háy János pontos és érzékeny kérdéseire nem lehetett könnyű válaszolni.

Erdős Virággal Háy János beszélgetett

A nagyharsányi tornateremben a hőségtől fulladozva néztük végig A nagy füzet című előadást. Megérte. A Forte Társulat Agota Kristof regénye alapján készült produkciója a fizikai színház és a hagyományos prózai színház előadásmódját ötvözve építette fel bennünk a nagymama házát. A nagymama iszonyatosan erős, lehet, hogy boszorkány, lehet, hogy mégse... Andrássy Máté alakításában szinte mitikus lényként, kentaurként jelenik meg, akihez a második világháború alatt két kisfiú kerül, az unokái. A darab az ikrek beavatását követi nyomon abban a világban, ahol férfinak lenni annyi, mint ölni és nem érezni fájdalmat. És mintha mindez csak a nagymama zöldségeivel történne meg! Mert a zöldségek is testek, roppan a húsuk, csorog a levük, összenyomódnak az őket mozgató erőktől. 

Voltak régi ismerősök és új felfedezések. Kisharsányban a Menzel Kertmoziban belenéztem a Sörgyári capriccióba, és még mindig, sokadszor is tudtam nevetni rajta. Cseh Andris besorolhatatlan zenekara, a Búcsúkoncert viszont új volt. A koncert óta kokainbáró akarok lenni... Nem veszik komolyan magukat, ezért érdemes őket komolyan venni.

Egyik helyi zöldségessel beszéltünk róla, hogy jövőre igazi narancsfákat kéne ültetni a Narancsligetbe. A fesztiválozók gyönyörködnének benne, a helyiek meg leszüretelnék a narancsot. Reméljük megvalósul a terv. Addig is boldogan élünk, és várjuk a következő Ördögkatlan Fesztivált.

Jánosa Eszter