"szóval besípol a piros pulcsim, mer nem szedik le a nelopjel (mer azt akarom, hogy lopj el, vigyél csak el egy kör-
táncra, vagy csak egy körre na, arra (se vagyok jó), már azt sem 
bánom, ha csak egyetlenegy lesz belőlem, egy alkalom, nem és hidd el utána én újra és újra úgy foglak rühellni megint, 
mint aki belebújt meg a piros pulcsim szúrós nyakát is, hogy soha többet és 
szabadon mosolyoghacc, mert nem zavarlak meg mosolygás közben és udvarolhacc is, akinek akarsz, 
persze, megengedem, nem állunk oda, én és a piros pulóverem, (nekem megbizhacc az ígéreteimbe)"

Murányi Zita készülő új regényéből, a folyt.köv.-ből olvashatsz a következő négy pénteken hosszabb, egybefüggő részletet. Ez az első rész. Nem a regény elején kapcsolódhatsz a történetbe - a regényből ekkorra már megismerkedhettél Somával, a főhősnő, Kira haverjával, aki rendszeresen Kira lakásában múlatja az időt, s Kirával, az elbeszélő lánnyal, aki akkor válhat boldoggá, ha lassanként levedli jókislányos szerepét és felvállalja önmagát. Ez az út azonban a regénynyelv romlásával is együtt jár. Kira és Soma kapcsolatában épp egy kisebb vita után járunk.

vagy, amikor szaloncuki vagyok. nagyon-nagyon sugár. irtó cuki szaloncuki. (irtó jó, hogy nem törölnek fel a színpadról menet közben, inkább eltörölnének, a színpad? a föld színéről is. rájuk van írva, annyira cuki, de aztán csak utána persze). lelépni, csak a föllépés után lehet.
Törcsi?
na dobjad! és kivételen el is kapom. még jó hogy!
szóval színpadi előkarácsony. halványkék, türkiz, tündibündi szaloncukor ruha, jelmez, az a gejlbehajló, a rockerzsolti hozzám képest egy gina lolobrigida, de tényleg, a roby d meg megpróbál kibontani. csomagol, mintha igazi karácsony. zörög velem, elszöszmötöl, mintha nagyon megakarna lepődni, pozitívan. meg akar. nem órák, percek kérdése csak, hogy valami baromi sértőt, irtóra gorombát. de aztán lenyeli. még jó. jó, hogy nem engem.
szaloncuki keresztbekasul. netán elszopogatni nem akar. keresztbekasul. de aztán csak annyi, hogy: Hogy mosolyogj má. szóval nem borul a bili.
a hátunk mögé ácsolják a színpadot, mintha akasztófa. sebbel-lobbal. Végül is a karácsonyfa is akasztó (meg van nyakbakasztó(s) fekete ruhám is, pántnélküli), hogy aszondja, ráakasztod a szaloncukrot. És az akkor az ott elvan, lóg, elfityeg magába, mint a többi szaloncukik. jobbra-balra, le-föl. amíg be nem kapod, elfityeg. mondjuk (stikába persze, stikába kapod be), aztán úgy csinálsz, letagadod, mintha valaki más. nem zörög a szaloncuki papírja, ha. de zörög.
csak mosolyogjá má van állandóan! miközben biflázom a koreográfiát be, jobbra-balra, le-föl. lesek. jobbra-balra. egy-kettő. kócsányon lóg a, belóg a tüllfodor a számba, úgy figyelem. de, azér se esek el. csak előre-hátra szaloncukor, be-be-be, kitartóan, mint a többiek.
jobbra-balra vagyok ügyi, előbb jobbra, azután pedig balra, azután pedig elszédülök. bele. csak egy nüansznyi fáziskésés, szinte semmi, beletörpülünk, mintha (na mi van soma, mégis csak szorít a naci?) nem is lenne közöttünk, mintha nem is lenne közünk (hogyaszondja többiek-én, én-többiek), szóval mindenki ügyes, tündibündi nagyon
csak én nem mosolygok, mer belelóg a rúzsfoltos tüllfodor a számba. azér.
mer pofákat vágsz.
azt is.
színpadon vagyok.

csak le ne essek. csak nem hiszem, hogy oda teremtettek. pedig már huszár is, meg kínai nő, vagy japán?, ja gésa – anyuci (nemanyuci) súg. meg a roby d se hiszi. nagyon nem.
má rég meg kellett volna tanuljad, nem olyan komplikált ez. nem olyan nagy ügy. de most micsináljak, ha én meg állandóan (hiányoztam)
túlkomplikált vagyok?

- táncolni akarok, folyton csak táncolni akarok ( akarom akarom) veled. (nemveledsoma)
csak veled akarok táncolni. de megint mindig másokkal kell. egy föllépésen vagyok a három kívánságommal. szaloncukor. tibi
bácsi (mit) kívánsz? csak, amit a roby d, hogy mosolyogj má az isten szerelmére.

de Ne rám!
elfogok egy aranylabdát a színpadon vagy a színpadon kívül (lehetek önmagam csak), tök mindegy. hajlok rá, hogy semmikor se. csak 1 kívánságom van (de azér jól vigyázok)(nemishárom), a kívánságomra, szánom-bánom 1 kérdésem, hogy mér nem akarsz táncolni??????????????, veled?, hogy mér nem akar velem soha senki.
emlékszem, amikor fro-ban a koslatokutánadpeti (utánadkoslatokpeti) és mindencsajt, mindenmagyarfranciát, csakhogy erősítsük a nemzetközi barátság,
barátcságvonal, előlről-hátulról zöldszám, nem fantanarancssárga most, cserepes, csakengemnemakart.

pedig bal kézzel fogom meg azt a kurvabaglyot, bagolyt, ahogy a francia idegenvezető mondja angolul mint a kuki,a Cé, O,O,Ká,
Ypszilon, lehethogyazabaj, hogy úgy mondja,lehet hogy az,
hogy jobbat mond, lehet hogy rossz a kezem, nemszerencsés, vagy majdnem olyan szerencsétlen
mint én, lehet, hogy csak a hallásom.
vagy suttog?
tapogasd körbe és kívánjál - azt mondja.

de el ne áruld, az a baj hogy francia, mint a spárga, és azér nemtáncolhatok vele(d),
de én akkor is csakúgytáncolnék, de nem árulom el, csak ne legyen má szaloncukor jelmezem,
meg tüll fodor se, csipke - és ha leszáradna a
szaloncukor jelmezem a nem is karácsonyfa?, tánc közbe?,
az is csakúgy fityeg mint egy fa..

szaloncukor vagyok, akkor is akarom, amikor nem annyira. de remélem, legalább
zselés. te csak ne reméljél, kakaóskonzum Görl, annak is darabos, minden mozdulatom szétmorzsállik a szádba - csak a te szemedben nem vagyok GOOD,
smile! mert, smile nélkül, hogy fogsz mutatni a tévébe? nem mutatok sehogy, be-be-be,
mint egy selyemcukor, pillan go-go, szaloncukrosbácsi, táncoljál!

roby D, dévényi tibi bá,csí,csi, tájcsí, karate,te,te, tékvándó,
koslatokpeti (1,2), belőled kettő is, kispeti, nagypeti, egyedül középső nem akad, akkor a gesztipetibe akadjak bele teee?,vagy valaki, vagy más?
töknyolc, soma,
csakegytangó,

úgy sincs önként jelentkező, de majd én bejelentkezek (de ne te ne), hogy aszondja, csókold má le a tangám,bánom is én hogy szaros, szoros na, csak
mindig félreütöm be vág, piszkos a fantáziám is, és mindig előreelszalad és te is bánni fogod, egyszer még nagyon, mer én úgyaszondom, hogy igen, azér

aznemén,hanemasoma,
veleszúr ki a közértes is, hogy nincs sör aszondja,

fro-ban meg csak bor van, meg sámpány és filmet nézünk aztán egy gyárilag lehűvösített terembe, hogy hogy készül a habzóbor,
arról, tök mindegy milyen habzású, mer attól még ki van szőkítve, ki lehet, blond, dzsémsz blondíner a sámpány, az mandíner tee,
én meg
olyan vagyok mint egy sárkány, de arról nem, ma kivételesen nem nézünk filmet,
amikor mindenkire féltékeny, és annyira gyűlölöm magam, és annyira gyűlöllek, deannyira,
olyankor most megint nagyon mit csináljak? van, és du-án elkopogunk a
toázondorba bevásárolni ezt-azt, luxuscikkek, meg pipere, meg egy piros kötött pulcsi lesz
nekem, csak hogy levezessük, csak hogy lekopogjuk a feszültséget,
amiben két számmal nagyobb a, tíz kilóval kövérebb a, mellem.

te biztos szeretnél úgy, úgyszeretnél, deúgy, nem a dudáim miatt, menet közben még lökhárítok is, észre se veszel?,
a piros kötött pulóverembe szeretnél bele hirtelen, a fordított kötésébe szimplán,
mert a duda az akkor is csak egy duda, ha nem dudál(nak rám), olyan mint
egy kolonc a nyakadba, nemisduda, varrom magam, kötöm a nyakadba,
mint a pulcsim, olyan kötött vagyok és tedeutálod, a fejedre van írva,
a mindenkire mosolyogsz, csak ha meglácc
konyul le a, pedig
én úgyse és olyankor is csak magamat. nem is utállak, vagy de, hidd csak el azt, de úgyse olvasol el,
szóval tök mindegy, mit firkálnék ide, noname, vagy fekete szívecske véletlenül, esetileg direkt-e,
te direkt-e vagy ilyen? vagy csak velem csinálod úgy? vagy én csinálnám csak egyesegyedül veled? (úgytáncolnék is)

szóval besípol a piros pulcsim, mer nem szedik le a nelopjel (mer azt akarom, hogy lopj el, vigyél csak el egy kör-
táncra, vagy csak egy körre na, arra (se vagyok jó), már azt sem
bánom, ha csak egyetlenegy lesz belőlem, egy alkalom, nem és hidd el utána én újra és újra úgy foglak rühellni megint,
mint aki belebújt meg a piros pulcsim szúrós nyakát is, hogy soha többet és
szabadon mosolyoghacc, mert nem zavarlak meg mosolygás közben és udvarolhacc is, akinek akarsz,
persze, megengedem, nem állunk oda, én és a piros pulóverem, (nekem megbizhacc az ígéreteimbe)
a hátán úgyis egy otromba nagy szakadás lesz, egy bazi nagy lyuk,
az ecetes olló, ja nem, nem az, csak kurva nagy, egy kurva nagy olló (volt), amivel otthon kibarkácsoljuk a fémbilétát, az ellopásgátlót, hogy
belebicsaklik ki az éle, anyu vágja ki, anyu nekem esik vele (nemanyu) hogy ne csipogjak bele,
mer mér csipogsz még az estimesémbe is folyton
bele nekem folyton be-be-be-dudál(nak), amikor a közértbe, akkor nem olvasok (fel)

és akkor most mindenki el fog lopni? de anyu (nemanyu) azt ígérted!

(pedig kisípolnak a toázondorból is, csak azt se vesszük észre, az eladónő is csak a levegőbe néz fel, vagy annyira maga elé, bambul?, annyira elegánsan francia, hogy az már fáj, annyira bambi, a kisípszó neki maocetungul, úgyhogy ma sem lesz, elmarad a, dzsingiszkán-kán is, nincs tááááááánc, csak tűzijáték van?, csípőkörzés, vagy mégcsak az se)

és veszünk párizsit, meg zsírszegény tej, kisdobozos, francia latte, hazafele, ahogy kanyarodunk, be-be-be, megszívómszál,
megszívodszál is jár, mellé jár, összetartós tej,
húdenemfinom, langyos, meleg, mintha közvetlenül a tehénből most fejte, aznemiskell, kiköpöm, most köplek ki magamból úgy
istenigazán, aztán visszaiszlak,

szabadafranciagazda, tőgy, az nem is köll, nemduda, nemkuki, és most van egy szép piros pulóverem is a polcon, ott rohad, amit soha, de soha
csak írtó jól mutat a sok fekete cucc között,
kiharsánylik, denemlevente, peti, kivirít a polcról a vörös, mer nem fekete.

ilyenkor kiabóváriné vagyok, vagy mi az isten. van?
ezt most kivételesen magamtól, „Kiraa, csak 1 rossz csinibaba vagy”, 626, nemhat(ok) rád, de mindenkire igen. másoknak szép,
számodra elviselhetetlen. ahogy én se tom elviselni magamon ezt a rohadt púlcsit, magamon magamat, annyira kötött, hiába
eszméletlen piros, ha eccer úgyszúr a nyaka.

megszokom, hogy időnként csak anyuci (megvakarja).
(nemanyuci) a sors kúrhat nyakba.
(ha kell elé is szaladok, oda is tartom a kócos fejemet, alá(d), hogy alázz meg, hogy ne csak én alázzam már, ha kell, ha nem, babám
alá(d) is hajtanám a csú (3,14)nyám,
na mér beszélek csúnyán? eszméletlen, milyen bújós leszek, hogy nem bírom ki, csak
ha porig, 3,14 szer, minimum
egy más után, maximum egymásután)

anyuci, most lépek ki a, nem, nem a munkahelyemről, ne féjjé, csak az eza divatból is, vagy legyen inkább csak a vogue, az elle?,
nem tudom, mit tartasz épp a kezedbe (azt), vagy kell-e, de ne te ne, ne fogd meg a kezemet se. ne segíccsé. nem esem el. a színpadon se.
csak lapozgass fel és figyeljé fel
má. rám is eccer. arra amit mondok. az a klipp a kedvencem, tudod,
(mindegyikre eszondod) a késő nyolcvanas évekbe,
amikor lelépnek a vászonról és összejönnének, vagy elmennek kocsikázni, egy körre, nem emlékszem
pontosan a részletekre sem.