Lehet-e a nyálkahal nyálkája a jövő ruhaiparának favoritja? Talán igen. Állatkínzás-e a nyálkahal nyálkatermelésre késztetése? Döntsd el magad. Ma, október 16-án immár ötödik éve tartják a Hagfish Day-t, azaz a Kínhal, vagy nyálkás angolna napját - a Whale Times által szervezett ünnep lényege, hogy a szépségükről épp nem híres állatokra is felhívja a figyelmet, melyek között éppúgy vannak veszélyeztetett fajok, mint a nagyobb támogatásra számot tartható szemnek-szívnek kedves jószágok között. Nem véletlen az It's Slime Time! jelmondat - a hal ugyanis vészhelyzetben jelentős mennyiségű nyálka termelésére képes (ezért nyálkás angolnának is keresztelték már).
Az angolul Hagfish névre hallgató 'kínhal' vagy nyálkahal (Myxine glutinosa) az állkapocs nélküli halak közé tartozik, de nem ez a fő érdekessége: az egyetlen élő állat, melynek van koponyája, de nincs gerincoszlopa. Nevét illetően nem járt sokkal jobban, mint a jeti (az angol nyelvterületen az abominable jelentése förtelmes, gyalázatos, gyűlöletes, kibírhatatlan, tűrhetetlen, undok, undorító, utálatos, visszataszító, míg a snowman jelentése hóember - ebből aztán az abominable snowman összetétel jelenti a himalájai majomembert; a hag kínt jelent).
Az élő fosszíliák között tartják számon: a ma élő halak a 300000 évvel ezelőtt élt rokonaik pontos másai. Ami a túlélésért folytatott harcban elért sikereit illeti: a dinoszauruszok hatvanmillió évvel ezelőtt haltak ki. Ez a halfaj, mely a mélytengerekben az elhullott állatok maradékait falatozza, ma is él, míg hasonló, nyálkatermelő elődeinek fellelt fosszíliáit 330 millió évesre becsülik. Az Atlanti Óceán keleti részétől a Földközi tenger nyugati részéig és a Portugál, valamint az északi tenger vizeiig található meg, így a Skagerrak, a Kattegat és a Vatanger Fjordban is, de az Atlanti óceán nyugati vidékén a Baffin szigettől Kanada vizein át Észak-Karolináig szintén honos. Az Atlanti kínhal 76 centi hosszúra is megnő, nincs szeme és nincs állkapcsa - csillag alakú száját hat érzékeny csáp veszi körül. Az e halak csoportjába tartozó fajok változó méretűek lehetnek - az óriás fajta eddigi legnagyobb fellelt példánya 1,27 m volt, a kisebb fajták között van, ami nem nő 18 cm-nél hosszabbra.
Rendszertani besorolásával kapcsolatban, bár már Linné leírta, vannak viták - vannak, akik az orsóhalak csoportjából kialakult változatnak tartják, s vannak akik szerint rendszertanilag egy összekötő kapocs, azaz a gerincoszlop kialakulása felé vezető úton egy sajátos állomást képvisel. Fajtái között szín tekintetében a rózsaszíntől a fekete és fehér pöttyös kékesszürkén át sokfajta van. A leggyakoribb faj, a Mycine glutinosa a nyálkájáról kapta a nevét. A kibocsájtott anyag a vízzel érintkezve zselatinos, ragacsos nyálkát képez. Ha fogságban vannak, a testüket csomóba csavarják, melyből szabadulva a fogva tartóiktól és a nyálkától is szabadulnak - a nyálka megzavarja foglyul ejtőiket. A ragadozó halak között nem is igen akad vadásza e halnak, mert a termelt és kibocsátott anyag képes a kopoltyús légzés akadályozására - s ha ez az elmélet megállja a helyét, akkor az evolúciós fejlődés egy igen sikeres önvédelmi mechanizmusával állunk szemben - bár ez nem segíti a halat az emlősök és a madarak támadásai ellen.
A leginkább az angolnáéra emlékeztető testén mindkét oldalon van egy-egy sor pórus, nyílások, melyekből az elfogásakor vagy veszélybe kerülésekor termelt anyagot kibocsátja - egy perc alatt, vészhelyzetben, 20 liter nyálka termelésére képes! A kibocsátott, tejszerű anyag a tengervízzel érintkezve képezi a nyálkát, mely nagyon erős és rugalmas. Az anyag megnyújtott, majd megszárított rostjai selymessé válnak. A tudósok jelenleg e rostok felhasználásának mikéntjét kutatják - felmerült már a sportolók lélegző ruháinak anyagaként való felhasználás, de a golyóálló mellények anyagaként is szóba került. A nem épp szép állat által termelt nyálka a kutatások szerint kiválthatná az olajszármazék lycrát, nejlont és spandexet is, így teremtve a nem megújuló forrásoknak természetes és megújuló alternatívát.
A hal által termelt nyálka proteinje emlékeztet a pókselyem proteinjére, ám sokkal kisebb méretű, így talán művi úton is könnyebben előállítható - ennek azért van jelentősége, mert a nyálkás angolnák (szerencséjükre) nem szaporodnak fogságban, így egyelőre nem tudják őket nagy mennyiségben farmokon nevelve nyálkatermelésre bírni. Egyelőre igen keveset tudnak a szaporodási szokásaikról, illetve az ehhez szükséges körülményekről - annyi bizonyos, hogy fogságban erre még nem sikerült őket rávenni. A nyálkát érintő kutatásokról itt olvashatsz bővebben.
A koreai félszigeten a gasztronómiában is hasznosítják - a fogságban tartott halakat irritálva az így nyert nyálkát a tojásfehérjéhez hasonló módon használják egyes ételekhez; de van olyan faj is, aminek megeszik a húsát.
1982-ben egy felmérésen 4000 szavazattal választották Norvégia nemzeti halának - hatalmas előnnyel verte tehát az Atlanti tőkehalat aki a maga 2552 szavazatával a második helyre szorult... A hal helyet szerzett a daily mailnek a világ legrondább állatait bemutató 43-as listáján is, ahol sok más érdekességgel is találkozhatsz (például a komondor is felkerült a listára, de van itt kókuszrák szarka-szokásokkal és más különleges állatok is - némelyik még csak nem is ronda).
További részletek a szaporodásról és táplálkozásról angolul itt.
A leggyakoribb faj, a myxine glutinosa a wikin.
A Hagfish Day oldala a Whale Times-on.
Ugyan a nyálkahalhoz semmi köze, de hasonló alkatú, ám jóval nagyobb termetű hal az evezőhal is, melynek egy öt és fél méteres példányát a napokban találtak meg - hír itt.
Györe Gabi
