Tar Sándor 2005. január 30-án hunyt el. Ügynök-múltjának napfényre kerülése után az irodalom páriája lett - a történet, e minőségében elsőként, komoly visszhangot kapott, sokan törtek pálcát fölötte szóban és írásban. Élete utolsó éveit elzárkózva töltötte, halálakor mégis sorra jelentek meg róla a laudációk - ami nem véletlen: novellái és regényei az életében elkövetett hibáktól függetlenül a magyar irodalom megkerülhetetlen munkái, a munkások, a gyárak világának, mindennapi nyomorának revelatív és lebilincselő megfogalmazásai. Ugyanakkor jogos lehetett a felvetés, mely szerint Tar Sándor ügynökmúltjának kérdésével eddig meghatározó jelentőségű irodalmi mű még nem foglalkozott. 

Ménes Attila író 2012-ben írt színdarabjában tett kísérletet Tar Sándor ügynök-múltjának feldolgozására. A szerző korábban novelláival és regényeivel mutatkozott be, kötetei: Nyugati utcai rémtörténetek; Gyógyulófél; Képzelt testek; A négy rántott hús; Egy délután Noémivel. Legutóbbi regényéről, a Hidegdauerről, mely a hetvenes évek mindenmindegy-állapotát mutatja be egy kapcsolatok és öngyilkosságok között őrlődő bérszámfejtő anya és kevés eséllyel induló lánya sorsán át, több írás is hozzáférhető, Bárdos Deák Ágnesé a revizor online-on olvasható, ott az írás végén több linket is találsz még.

A Bihari című drámával az idei Nyílt Fórumon találkozhatott a közönség, a Nyílt Fórum Füzetek idei drámaválogatásába is bekerült; Máté Gábor érdeklődik iránta, átdolgozás után a Katona József Színházban lesz látható. Máté Gábor beszél a darabról ezen a videón.

Ménes Attila Tar Sándor sorsától ihletett darabját ICA-n is olvashatod: ma az utolsó, hetedik jelent következik. A korábbi jeleneteket az a bihari címkére kattintva találod meg a legkönnyebben.

Ménes Attila:

A Bihari fedőnevű ügynök élete

Szereplők a megjelenés sorrendjében

SÁNDOR
ANDRÁS
GÉCZY fiatal munkás
LAJTOS fiatal munkás
TITKÁRNŐ
TARISKA ELVTÁRS idősebb férfi
PÁRTTAGOK szám szerint négyen
LEMKE ELVTÁRS negyven körüli
NÉMET ELVTÁRS
LACI tizenöt éves
IMRE harminc körüli
TARTÓTISZT idősebb férfi
SZABADI ELVTÁRSNŐ negyvenes
RENDŐR huszonöt év körüli

7. jelenet

2005. Korahajnal. SÁNDOR lakása. Szombati nap. A szoba üres. A fűtés kikapcsolva, hideg van. WC öblítés zaja. Belép SÁNDOR, a ruházata szánalmas. Több pulóvert visel, mackónadrágot, sapkát, mezítláb van. Az arca hamuszürke. A sötétben tapogatózik, matat, mindenfelé cigarettát keres, végül ablakpárkányon találja meg. Reszkető kézzel rágyújt, ablakot nyit, kifelé fújja a füstöt. Gyorsan, mohón, dohányzik, majd kipöccinti a cigarettát az utcára. Kihajol, nézi, amint a csikk aláhull, utánaköp egy nagyot. Összeborzong. Az ágyhoz megy, de nem fekszik le, csak magára kanyarítja a pokrócot, beburkolódzik, leül az ágy végébe, reszket. Manószerűen gubbaszt. Távoli harangszó hallatszik, hat óra van. SÁNDOR a televízióhoz vánszorog, bekapcsolja, majd italt tölt magának egy bögrébe és visszatér az ágyhoz. Az időjárás jelentést hallhatjuk, Aigner Szilárd hangját, miszerint, északi-sarki eredetű, alacsony nyomású légtömegek töltik ki a Kárpát-medencét, a ködhajlam fokozódik, stb. SÁNDOR vacog, hosszú kortyokban nyeli az italt, láthatóan undorodik az ízétől. A televízióból reklámfilmek viháncolása hallatszik. SÁNDOR végigfekszik az ágyon. Forgolódik. Magzat pózba húzódik. Váratlanul felül, a gyomrára szorítja a kezét. Böfög. Hányingere van. Kikászálódik az ágyból, sebesen igyekszik, hogy elérje a WC-t. Odakintről halljuk a görcsös hányás hangjait, panaszos nyögéseket, szitkozódást, szellentést. SÁNDOR visszatér, a száját törölgeti, sóhajtozik, az ágyhoz ér, rádől, mint egy zsák. nézi a tévét, köhög, orrot fúj. Tovább köhög. Fekszik az ágyban. Köp egyet. Egy darabig nyugodtan fekszik, talán elaludt. A tévéből alig hallható egyenletes, nyugodt beszédhangok. Odakint lassan világosodik, SÁNDOR megmoccan, váratlan gyorsasággal felül és a tévére mered. A rendszerint harciasan megnyilvánuló híres író éppen őróla beszélget a riporterrel. A híres író hangja fröcsög a gyűlölettől. A következőket hallani: „ Az ilyen utolsó mocskos spicliknek semmi keresnivalójuk nincs a magyar irodalomban! És ha ennek az illetőnek van még bőr a képén, amit nem hiszek, akkor azonnal eltakarodik, bebújik valami patkánylukba, soha többé nem vesz tollat a kezébe és egyetlen szót se ír le a jövőben. Vannak még szép szakmák a világon, például elmehet hajlakk szárítónak, vagy gumiforgácsolónak, vagy aminek tetszik.” Míg a híres író beszél, SÁNDOR kiszáll az ágyból, szinte belegyalogol a képernyőbe. Hitetlenkedve bámul, dermedt rémület lesz rajta úrrá. Az arcához kap, zokogni kezd, egész testében rázkódik a sírástól. Kikapcsolja a televíziót, visszamegy az ágyhoz és ráül. Sír. Újra feláll, kimegy, egy demizsonnal tér vissza. Színültig tölti a bögrét, kicsit ki is lötyögteti és azon nyomban felhajtja a tartalmát. Ettől a pillanattól számítva a SÁNDORT alakító színésznek a hátralévő időben legalább másfél liter folyadékot kell elfogyasztania. Folyton tölt és fenékig üríti a bögrét. Időnként mélyen belelógatja a nyelvét az italba. Bedugja a nyelvét, kihúzza a nyelvét. Lefetyel, mint egy kutya. Egyszer felkuncog, egyszer elszomorodik és gondolataiba mélyed. Beáll a dementia tremens állapota. Előre, hátra hajlong az ágyon, törökülésben. Egyszerre sír és nevet. Lendíti a bögrét. Az ádámcsutkája ütemesen ugrál. Időnként bizarr kézmozdulatokat tesz, grimaszokat vág. Valami ősi, torokhangú éneket dúdol. Néz bele a világba. Mosolyogni kezd. Az egyik homályos sarokból, megszólal ANDRÁS hangja. SÁNDOR hitetlenül mered oda, majd elfordul, hangosan szürcsölve, kínlódva issza a szeszt. A halántékára súlyt az öklével, a homlokát ütögeti. ANDRÁS előlép a falból, türelmesen vár, míg SÁNDOR újra rá nem néz. Kissé előrébb lép, már jobban látszik. A következő öltözetet viseli: áttetsző, esőköpeny szerű nejlon lepel, egyébként meztelen. Fején flitteres, csúcsos szilveszteri sisak, melyet szoros, a tokájába vágó gumiszalag rögzít. Az arca rikítóan sminkelve.

SÁNDOR (A hangja, mint egy színjózan emberé) Na mi van, mit akarsz? Mi újság a holdon? Alig ismerek rád. Olvastam valahol, hogy kilencvennégyben meghaltál.
ANDRÁS Egész pontosan ezerkilencszázkilencvennégy október másodikán délelőtt fél tizenegykor, Létavértes külterületén, közúti balesetben.
SÁNDOR Részvétem.
ANDRÁS Köszönöm. Egy perc volt az egész. Az a marha szemből kielőzött egy román kamiont,én félrerántottam a kormányt,de már későn. A kocsi az ütközéstől megpördült, repült vagy hat métert, ne tud meg! Tűzoltók vágták szét, fasírt lett belőlem, kiskanállal kellett összekaparni, ami megmaradt.
SÁNDOR Szerencse, hogy komolyabb bajod nem történt.
ANDRÁS Ja.

Nevetnek

Még jó, hogy egyedül ültem az autóban. Annak a marhának haja szála sem görbült.
SÁNDOR Így szokott lenni.

Elméláznak. ANDRÁS lassan a színpad közepére sétál. SÁNDOR alaposan szemügyre veszi

SÁNDOR Hát te hogy nézel ki? Mi ez a ronda izé rajtad?
ANDRÁS Soha ne a külsőből ítélj! Te mindig is hajlamos voltál arra, hogy az embereket a külsejük után ítéld meg. (Csönd) És veled mi van? Látom nagyon nekikeseredtél. Egy ilyen hülye tévéműsor miatt…
SÁNDOR A mesterem volt. A titkos példaképem. Mindig felnéztem rá.
ANDRÁS Miért nem szarod le? Én szarnék rá a helyedben.

SÁNDOR konokul ingatja a fejét

Ez a fickó nettó annyit se ér, mint a kisujjad körme. Hozzád képest egy senki.
SÁNDOR Ne beszélj bele, te nem értesz ehhez.
ANDRÁS Részéről sima szakmai féltékenységről van szó. Egyszerű üzleti leszámolás a konkurenciával, ennyi az egész. Ez egy szar alak. Egy pitiáner senki.
SÁNDOR Nem, nem, nagyon tévedsz, neki van igaza. Teljesen igaza van.
ANDRÁS Hülye vagy te Sanyikám, ma már ne igyál többet!

SÁNDOR reszketeg kézzel a szájához emeli a demizsont, a pálinka lecsorog az állán, a továbbiakban hanyagolja a bögrét

SÁNDOR Minden szava igaz. Egy szar lettem. Az utcán is, ha megyek, összeszarom, összefosom magam. Észre sem veszem és behugyozok. Az utcán. Fényes nappal! Elengedem és észre sem veszem. Végül csodálatosan szarrá változom és szétfolyok az anyaföldön. Rám találnak. Egy fostócsa vagyok. Ez vagyok, egy darab szar. (Csönd) Szar, szar, szar, szar, gané… szar. (Csönd) Szar. (Csönd) Hereizzadmány. (Csönd) Egy muro káro, egy halott fasz.
ANDRÁS Hát a szagod mindenesetre… Már bocsáss meg! És hozzá úgy rinyálsz, mint egy kibaszott táncosnő. Mi vagy te, táncosnő? Egy táncosnő vagy Sanyikám?
SÁNDOR (Megadóan) Táncosnő vagyok. Táncosnő.
ANDRÁS Az bizony, egy fatökű táncosnő, az vagy, jól mondod. Egy táncosnő, aki maga alá rottyantott. Kész röhej vagy apukám! Tele a bugyi.

Hallgatás

SÁNDOR Nekem befellegzett. (Szünet) Kampec dolóresz.

Egyetértő hallgatás

Csak pillanatok kérdése.
ANDRÁS Hát igen. A hátralévő időd hat perc, harminchét másodperc. Már csak (az órájára pillant) hat perc, harminchárom másodperc, harminckettő, harmincegy, harminc, huszonkilenc, huszonnyolc. Vészesen fogy az idő.
SÁNDOR meghúzza a demizsont, ANDRÁS le sem veszi a szemét az órájáról

SÁNDOR Szép kis kilátások.
ANDRÁS Egészen pontosan öt perc és negyvenegy másodperc kedves uram. Harminckilenc, harmincnyolc.
SÁNDOR Hagyd abba ezt a visszaszámlálást, unom!
ANDRÁS Négy perc, negyvennégy másodperc. Negyvenhárom, negyvenkettő…
SÁNDOR András, te dobtál föl? Tőled tudták az egészet? A viszonyunkat, úgy értem.

ANDRÁS jóízűen felnevet

Te köptél be…
ANDRÁS Hááát… ezt már sosem fogod megtudni angyalom. (Ásít)
SÁNDOR Mindegy. Tökéletesen leszarom. Nem érdekel.
ANDRÁS Látod, ez a helyes hozzáállás az élet nagy titkaihoz!

Hallgatnak

SÁNDOR Már teljesen mindegy. (Szünet) Te voltál az egyetlen, akit szerettem. Egyedül téged szerettelek!
ANDRÁS Hát ez rendkívül megtisztelő. (Ásít)
SÁNDOR (Makacsul) Csak téged és senki mást.
ANDRÁS (Kevésbé cinikusan) Kedves tőled. Azt akarod mondani, hogy…
SÁNDOR Nem volt más rajtad kívül.
ANDRÁS Ó, ezt igazán sajnálom. Tényleg nagyon kedves vagy.

ANDRÁS az ágyhoz sétál, leül, SÁNDOR kezébe adja a demizsont, segít neki tartani, megitatja. SÁNDOR mohón nyeli a szeszt, majd ernyedten visszadől a párnára. ANDRÁS az ölébe veszi a fejét, simogatja a haját, nyugtatgatja.

SÁNDOR Elhiszed, ha mondom?
ANDRÁS Jól van már, ne erőlködj! Szükségtelen annyiszor elmondani. (Szünet) Embólia. Tudod mi az az embólia?
SÁNDOR Tudom. Egy érkatasztrófa.
ANDRÁS Aggodalomra nincs semmi ok. Díszsírhelyet kapsz a várostól.
SÁNDOR Nagy francokat! Ez a város…ütött, rúgott ahol ért. Lesajnált. Terrorizált. Majd valami árokba hajítanak, rám húznak egy kupac szemetet, vagy állateledel lesz belőlem, oszt jónapot.
ANDRÁS Ahogy te tévedsz! Díszsírhely! (Ugratja) Díszsírhely, díszsírhely! Pazar beszédek hangzanak majd el, szép hosszú beszédek, úgy bizony. Mindenki odáig lesz, meg vissza! (SÁNDOR ajkához emeli a demizsont, itatja) Ott állnak majd a kollegák, a szakma krémje, rengeteg fotós, a rajongók, a tisztelők. (Előre kémlel, a tenyerével ernyőzi a szemét) Ha jól látom… vérzik a szívük. Ott lesz a család. Mindannyian feketében. A családod. Nagyon impozáns lesz. Fagyos szél süvít. Az ágakon zúzmara, a tujákon jégszikra csillog. Olyan hideg lesz, hogy befagy az orrszőr. Mínusz tizennégy fok. Emelkedett lesz. Ünnepélyes. A szemekben könny csillog. És a család, legalább egy tucatnyian. Mennyire hasonlítanak rád! Mind ugyanilyen szürke, unalmas, alacsony, falusi. Mintha a klónjaid lennének.

Megitatja SÁNDORT, az alkohol kétoldalt patakzik az állán. SÁNDOR már nem képes beszélni. ANDRÁS még egy darabig cirógatja, majd feláll, gyöngéden elrendezi SÁNDOR fejét a párnán és betakarja a testet. Lábujjhegyen visszasettenkedik a falba, ahonnan jött. SÁNDOR testén remegés fut végig, öklendezik, csuklik, aztán mozdulatlanná válik. A szín fokozatosan elsötétül.