Orbánné Wicca az Úrnő szolgálatában október 1-én Németországba utazott, ahol egy kommunában folytatja szerény tevékenységét a Feltétel Nélküli Alapjövedelemért. Ez egy tábor, ismer rá végre a Wicca a rendszerre, ami valóban százezer éves humán életforma. Táborozni jó, környezettudatos és gazdaságos, ideje visszavennünk ezt a szót a férfitörténelem gázkamráiból, és elfelejteni huszadik századi jelzőjét. A tábor nem koncentrációs, a lakói nem áldozatok. 

Avatás a kommunában

"Kommuna – ez a szó megtévesztő ma talán mindenhol a világon, szexuális vagy tulajdonjogi indulatok és viccek céltáblája. De amit én itt látok, az inkább egy szerzetes közösséghez hasonlít, ahol nincs isten. Vagy egy kommunista közösséghez hasonlít, ahol nem kell egyszerre lépni. Vagy egy kibuchoz hasonlít, ahol lehet saját holmid is. 

A hatvanas években született nemzedékek sajátos közösségi életformája ez, töredezetten '68as, anarchista és kommunista, jól beágyazódva a jóléti kapitalizmusba és szándékosan elkülönülve a fogyasztói társadalom hamis buzgóságától."

***

A tábor szabad emberek szabad élőhelye, kevés közösségi kötelezettséggel a Majna partján egy kiserdőben. 

Ősz van, hullik a lomb, most látszik, milyen kicsi ez a terület, a lakóvagonok egymáshoz közel, a lakók szolid távolságtartásban. A vagonlakók egyszerűen élnek és alacsony rezsivel. Közös a víz, a villany, az internet, van néhány közös vagon, konyha, iroda, bár, műhely, mosdó-wc.
És most elkészült az új közösségi létesítmény: egy műhely. Kivételesen nem vagonokból épült, hanem egy bezárt  étterem könnyűszerkezetes teraszát szerezték meg, és állították fel a tábori fiúk, néhány hét kellemes közösségi munkájával. 

Mint próbaidős néma szellem, hivatalos vagyok az esti avatóra mentorommal. Tortát viszünk, van vodka és sör, magyar szemmel szerényen fogy. A 15 kommuna-lakó közül heten vagyunk jelen, az építő fiúk négyen, és három nő. A fiatalabb generáció nem jött, ők talán inkább virtuálisan élnek, itt most az idősebb varázslók és boszorkányok mérik be az új közös tér auráját. Büszkék és elégedettek az építők, egy  kicsit jobb érzés  itt üldögélni, mint a közös konyha-vagonban. Több a fény és a levegő az üvegfalú zárt teraszon, és az első tűz a hulladék fenyődeszkákból jól áthevíti a hűvös őszi estét. 

Társaimat szemlélem a kommunában, és tűnődöm.
Van szerencsém ismerni a közeli hajléktalan szállót is, mentorom vitt el oda kérésemre, hogy tanulmányozzam a közösségi élet sokféleségét. Jól látom a különbséget, noha első blikkre talán nem szembeötlő. Téliesen melegbe öltözött férfiak vannak mindkét helyen többségben, jellemzően borostásan, jellemzően dohányoznak, és van a kezük ügyében egy-két sör. 

A hajléktalan melegedő erre a célra épült alighanem, szabványos épület szép helyen, világos, kényelmes, alagsorában zuhanyozók, mosókonyha. A melegedő emberek borúsan üldögélnek a tágas társalgóban és szótlanul, mint akik akaratuk ellenére jutottak ide és élnek éppen így.
Az éppen avatott műhelyben mosolygós a hangulat, a kis csoport életkorilag negyvenes-ötvenes tagokból áll. A nyugdíjhoz még fiatalok, a hajléktalansághoz aktívak, és van kapcsolati hálójuk. A kommunában kéthetente plénumot tartanak, közösen megbeszélik a dolgaikat, pénzügyeiket, személyes gondjaikat és döntéseket hoznak. Így akarnak élni, egyszerűen és együtt, egymás kölcsönös elfogadásában.

Ez jelentős különbség, ismerem fel rövid idő alatt, hogy mennyivel jobb érzés itt mint ott.

A műhely avatása kötetlen beszélgetés, erősödik a résztvevőkben az a jó érzés, hogy egy igazán pozitív kisugárzású
közösségi térrel gazdagodtak, ahol ilyen kellemes estéket tölthetnek barátságban egymással. Az építkezés a fiúk kezdeményezése és közös munkája, a helyet készséggel ajánlják a közösségnek. Nincs határozott célja a műhelynek, bár jelentős asztalos-kapacitás halmozódott fel benne és körülötte, a fiúk jellemzően műhelynek tudják elképzelni, ahol kellemesen lehet együtt lenni, dolgozgatni és beszélgetni. Én is műhelynek tudom elképzelni, ahol elmélyült lelki munkát végeznek a csoportok, és hirtelen ilyennek látom a mai este résztvevőit is.

Kik vagytok? Honnan jöttök? Merre mentek? Kérdezném a mosolygós negyvenes fiúkat és az ötven körüli lányokat.

Kommuna – ez a szó megtévesztő ma talán mindenhol a világon, szexuális vagy tulajdonjogi indulatok és viccek céltáblája. De amit én itt látok, az inkább egy szerzetes közösséghez hasonlít, ahol nincs isten. Vagy egy kommunista közösséghez hasonlít, ahol nem kell egyszerre lépni. Vagy egy kibuchoz hasonlít, ahol lehet saját holmid is.

A hatvanas években született nemzedékek sajátos közösségi életformája ez, töredezetten '68as, anarchista és kommunista, jól beágyazódva a jóléti kapitalizmusba és szándékosan elkülönülve a fogyasztói társadalom hamis buzgóságától.

Van spirituális töltése az estének, tisztán érzem a szellemi erőt és tisztaságot, az érett emberi teljesítőképességet.
A világ jó és jó együtt lenni a világon, talán ez a műhely-avató varázslók első esti üzenete a kommunából..; 

G.A.