Boldog új évezredet kíván a Centrifuga 
minden olvasójának 2013 karácsonyán   
a sötét pénzkorszak után az Alapjövedelem korát.

Ajándék: Magdolna Lányai -- Az Úrnő Könyve  letölthető itt.

 Részlet a könyvből:

"Karácsonyi neurózis – ingyen szeretet

Orbánné Vica karácsonyra levált a gázszolgáltatóról. Nem bolond macsó maffiózókat hizlalni a gázdíjjal, akik aztán bebörtönzik az ukrán úrnőt, Julia Timosenkót, vagy a magyar boldoganyát, Geréb Ágnest.

A fia szerzett egy takaréktűzhelyet bontásból, bekötötték a kéménybe a gázkonvektor helyén, és az újságokat most újrahasznosítják.

Jól égő labdacsokat gyúrnak a kidobott lapokból, gyűjtögetik az éghető göngyöleget, gyümölcsös ládákat, deszkát, papírt.

Monoton munka, de jól elfoglalják vele magukat esténként, mindig jó meleg van, sütnek-főznek is, ma bukta van, halászlé. A fia a tűzhelyért cserébe elvitte a pénzt a gáztartozásra, amit az anyja összespórolt.

Csőd ez a mohó nagyfiú, aki még tanul vagy már üzletel, de nem dolgozik. Jelentős pénzforrása a női kisjövedelmek  szeretet-elvű lenyúlása, a nők gondoskodó kényszerének fokozott kihasználása. Inkább utaznának melegebb éghajlatra, Ovica Afrikába vágyott, de a fiának segített meg a menyének, akik már a jövő generáció fiait nevelik, a Terráé is náluk van.

Felrobbantom ezt a ketrecet, dühöng Orbánné a gangon, 120 éves omladozó ház, a harminc négyzetméteren már tízmillió a hitel, és harmincezer a közös költség havonta. Kapja be a bank, legyen az övé, ha fizetnének érte, akkor se kell, nem számít, hogy már benne van kétmillióban, és húsz év múlva a lányoké lenne.

Regina farkasanya ordítva fogadja a hazatérő ordast. Ez a fanatikus nő a konyhában ül a papírjai között, ideges, a szobában baba-őrület, Atilla sír, Erik a paplant húzgálja körbe, Rozita nem látszik és nem hallatszik.

Gina szorong, tegnap ő ment be régi házukba, ahol jó volt lakni, ahonnan álnokul kilakoltatták őket. Kihozott pár melegebb cuccot, ott van minden holmijuk. Egyszerre érünk haza, Reginán kis kötőben Rozita, a nyakában Erik, Gina hozza Atillát, a lépcsőn átveszem, felbaktatunk.

Apa szerepelt a tévében, nagyon jól nézett ki, fehér ingben volt és bordó cipőben, Gina mesélte. Ricsi is volt a tévében, meg Marika, a Mónikasóban léptek fel és egy szerelmi háromszöget adtak elő. Ricsi vissza akarta kapni Marikát, akit elszeretett Robi, mert Ricsi nem adott haza pénzt, és börtönbe is került.

Töredezett a sztori, zavartak a szereplők, Ricsi dadogva esküdözik, Marika elmondja a sérelmeit, Robi győztesként érkezik, majdnem elnevetik magukat, mikor belép a reflektorfénybe. Mónika szigorú, de igazságos, a végén harmincezret nyernek, Marika kapja, mert neki van személyi igazolványa, a fiúk már rég elvesztették valahol az azonosságukat.

Regina tébolyultan keresi a megoldást a segélybürokrácia útvesztőiben. Leveleket ír, szigorúak az önkormányzatban, kézzel muszáj. Végzéseket mutat, én se értem és ő sem, egyszer elállnak a lakás kiürítésétől, máskor meg már birtokba is vették, Regina hat hónapig se fellebbezett, most már annyi, a pénzbürokrácia sikeresen lakhatatlanná tett újabb egy emberi élőhelyet..

Reginát becsapták és kijátszották a papírokkal az önkormányzaton, az a nő is, aki azt mondta, hogy fizesse be a hátralékot, mert ő akkor befizette a felét, ötvenezret, és két nap múlva kirakták. Az a férfi is a jogvédő alapítványban, aki azt mondta, hogy tíz évig is eltarthat egy ilyen ügy szakszerű intézése. Minden nélkül az utcára a gyerekekkel, és a lakásigazgató megmondta Robinak, itt cigány nem lesz. Pedig nem is vagyunk megesküdve, panaszolja a lakásigénylő Regina.

A megoldás a hozzáállásod megváltoztatásában van, tanítanak a mesterek, és Regina változtatni akar, bejelentkezik Etellához önéletrajz írására. Vasárnap délután írnak, Ginát előre küldi bekopogni, és ő is próbál elszabadulni. Szalad utána egy pucér kisfiú a gangon, félve és sírva, apa az ajtajukból parancsolja vissza. Etella beszorong, nagyon kicsinek érzi magát, apa félelmetes, Sanyika fél bemenni mellette az ajtón, üvölt.

Hadd jöjjön ő is, mondja Reginának, de pucéron nem lehet. Regináék beslisszolnak Etellához, kicsit mind a hárman remegnek, Etella előveszi a dohányt meg a sodrót, mire megtekernek egy szálat, lassan megnyugszanak.

Regina dolgozni akar, a munka felszabadít, és számos egyéb jó hatása is van, a teszkóban akar árut feltölteni éjszakánként, akkor majd Robi vigyáz a gyerekekre. Bízok benne, mondja Robiról, jó apa, szereti a gyerekeket, azt is, amelyik nem az övé. Csak alig bírom leállítani, amikor ideges.

Etella ideges, kicsit bénult, és a teszkóra gondol. Jó lenne Reginának néha kicsit kiszabadulni. Jó lenne pénzt is keresni. Reginának segítségre van szüksége, legalább még egy felnőttre, akire számíthat, legalább együttérzésre, pihenőre, anyákra és nővérekre, biztonságra és szeretetre.

Anya, együttérzés, biztonság, szeretet: ez mind free, voltaképp ez inkluzíve jár minden emberi lénynek. Egy Anyától.

Regina csak Ginára számíthat, de őrá mindig, Gina osztozik anya sorsában, viszont így is túl sok, amit végez, ő a legidősebb nővér. Nagyon szeretem anyát, mondja Gina.

Azt ne írjuk, hogy élettársam van, hanem anyámmal élek, albérletben, elvégeztem a nyolc általánost, azóta nem dolgoztam, jöttek a gyerekek. Regina a gyerekekről sem akar írni az önéletrajzban, a szüleiről sem, az állami gondozásról sem. Nem hiszi, hogy akkor is felvennék dolgozni, ha kiderül mindez.

Ez mind titok, vagy szégyen, vagy büntetik.

Karácsonyi neurózis, ez a helyzet, mindenki idegesebb így szürkülve bele a télbe, és az átfordulásra várva, a lassuló időben. Terjednek a téli vírusok, mindig beteg valamelyik gyerek, Ginának fáj a torka, Atillának folyik a füle, Regina beteg, begyulladt a foga, feldagadt az arca.

Klaudia lázas és legyengült, lassacskán költözködnek az új lakásba. Az itt maradók kicsit irigyek, már zavarnák el őket, de Klaudia beteg, influenza és idült medencegyulladás, a kifestés-bútorozás is lassan halad. Marika is beteg, mentő jött hozzá, mert befulladt, mint Veron, szerencse hogy ott a két lélegeztető.

Minden felnőtt dohányzik, szégyen-gyalázat, Etella bűnrészes, sőt bűnöző, gyakran ad cigarettát, ami egészségtelen és mérgező. De a cigaretta jár, a férfiaknak biztos, hogy jár alanyi jogon, ezt a börtönben tanulta, annyira nem lehet embert megbüntetni, hogy ne is dohányozhasson.

A nők is dohányoznak, kegyetlenül sanyargatva és beosztva, de nem tudják letenni, felrobbanok, ha nincs cigim, mondja Veron asztmásan hörögve. Ez a túlhajtott oralitás, ez a függőség. A cigarettát a korai kötődések sérüléseire szívják és sodorják, a konfliktusokra, az idegességre, a fájdalomra, és evés helyett.

Etellánál van Regináék szociális kártyája és hitelkerete, a gyerekeket támogatná, de gyakran a felnőttek a szenvedélyekre költik. Etella bűnös, de gyakran nem bánja, talán jobbak a szülők, ha nem szoronganak a függőségtől. A szülők elvannak új ruha nélkül, elvannak kaja nélkül, alvás nélkül, munka nélkül, de nem bírnak a függelmeik nélkül lenni.

Megvannak asztal és székek nélkül, kiságyak nélkül, mosógép nélkül, csótányirtás nélkül, de nem bírnak tévé nélkül lenni. Ha költhetnek valamire, akkor azonnal mobilt vesznek, apa számítógépet szerez, és netezni vágynak, amíg el nem adják.

A telefon a kötődés eszköze, az internet a kollektív tudatunk, ezekből kérik a részüket, ez hiányzik a legjobban. Olcsó és korlátlanul bővíthető eszközök, amelyek nélkül nem élhetnek a kommunikációs jogaikkal, nem tudnak ügyintézni, kapcsolatban lenni és információhoz jutni.

Regináék meg akarják szerezni a Tudást.

Klaudia befizetett tévére és netre, munkát is keres, jó lenne neki egy használtruha boltban, keresi a helyét. Van miért dolgozni, fizetni kell a lakbért, lakásuk van és gyereket szeretne, húsz évesek.

Meg akarják szerezni a tudást.

Vonulnak le-föl, szokatlan ez a távolság a többiektől, Zsolti ennyit még nem volt távol az anyjától. Csapódik hozzájuk Timi, Zsolti kisebbik húga a lányaival, Zsanettel meg a pici Vivikével, máris öten laknak az új lakásban.

Néha velük megy Szamanta hercegnő is, már féléve iskolás nagylány, mindig szépen fésült és öltözött. A kapuban találkozunk, elcsuklik a hangja, ahogy megszólít. Lakás… Zsoltiéknak lakásuk van! Néz rám nagyon komolyan és megilletődve. Rózsaszínek a falak!

Meg fogja szerezni a tudást.

Etelláékhoz karácsonykor átjön Gina és Robika, netre vágynak és megkapják. Családias este az úrnő szeretetében, lányom keresgél velük a gugliban, van süti meg szaloncukor is, de nem kérnek. Nagyon jó gyerekek. Keringenek a laptop körül, a Megasztárt akarják újra meg újra, Gina Oláh Ibolyának[iv] drukkol. Feltapadnak a monitorra, bemozdulnak a zenére, és dünnyögik a Magyarországot.  Ablak a világra, a szemük csillog, vitorláznak a virtualitásban. 

Karácsony, csillag születik..."

***

 Jegyzet: