A sorozat első részében megismerhettünk néhány más mondókát és rajzot Tóth Kinga 2013 őszén megjelent Zsúr c. kötetéből. Az alábbi könyvismertetés mellett Kinga színes képei láthatók.

„van egy búvócellám”

Tóth Kinga összetett személyiség, a Tóth Kína Hegyfalu frontembere, a Roham Bár programszervezője, a Hímzőkör tagja, izgalmas képek megalkotója, költő, tanár. Elmondása alapján folyamatosan ír, mindenhol és mindenkor, amikor módjában áll. A Queer Kiadó blogján megjelent interjújában azt nyilatkozta, hogy egy bécsi foglaltház koponyafestménye felett látta meg a „Schreibt überall!” feliratot, és a mottót azonnal magáévá tette.[1] Első kötete, a Zsúr, idén ősszel jelent meg a Palimpeszt Kulturális Alapítvány és a Prae.hu gondozásában.

A könyv több szempontból is újat hozott, egy nagyszabású projekt részének, vagy inkább alapjának tekinthető. Kingánál együtt él a kép, a vers és a zene, felerősítve egymás hatását. A Zsúr képek és „versek” egysége tehát, egyforma hangsúllyal jelennek meg benne a rajzok és a mondókák, a versikéket feldolgozó 74 perces zenei anyag (experimentális költészet, zajzene), a Zsúr album pedig nemrég jelent meg a francia Sirona Records-nál.

A szerző kötetének műfaját más mondókákként határozta meg. Balogh Endre szerint stílusa a svéd gyerekversek kegyetlen világához hasonlítható, ami bizonyos szempontból igaz, mert mondókái mutatnak hasonlóságot az északi szerzők verseivel hangulatukat tekintve, más szempontból azonban merőben eltérnek azoktól, túlmutatnak a negatív tények kinyilatkoztatásán, a kerek egész mondatokkal megfogalmazott történetek leírásain. Kinga sokkal brutálisabban mondja ki az igazságot, mint Siv Widerberg vagy Britt G. Hallquist, más igazságokat mond ki, másféle kinyilatkoztatásokat tesz, mint ők. Szövegei ily módon leginkább Ingrid Sjöstrand munkáival rokoníthatók, technikai megoldásai viszont az övéitől is különböznek.[2] Munkái központozás nélküli, összefolyó vallomások, látomások, kombinációk, olvasásukkor olyan érzésünk támad, mintha egy kisgyermeket hallgatnánk, aki nem tudja helyesen összerakni a mondatokat, vagy élénk fantáziájának köszönhetően összemossa az eseményeket, esetleg gondolatról gondolatra ugrálva befejezetlenül hagyja mondatait. Ugyanakkor Kinga nem egyszerűen a gyereknyelvet utánozza, elbeszéléseibe belesző felnőttek által használt szavakat és kifejezéseket. Szövegei töredezettek, kihagyásos szerkezeteinek köszönhetően jelentéssel bírnak az elhallgatásai is. Szétszabdalt, ám összerakható, olykor látszólag összefüggéstelen, mégis összefüggő szövegei inkább létező, vagy nem létező mondókák dekonstrukcióinak tekinthetők, a maguk módján játékosak. A fekete humor néhol morbiddá teszi képeit, adva egy fricskát a felnőtteknek, szembesítve őket hiányosságaikkal, tetteikkel, miközben felhívja a figyelmet a családon belüli és kívüli erőszakra, a rasszizmusra, a társadalmi egyenlőtlenségekre, a hazugságokra, az elhallgatott gondolatok fontosságára, a gondatlanságra, a halálhoz való természetellenes viszonyra is. A Zsúr következésképpen nem csak gyerekeknek, felnőtteknek is szól, komoly társadalmi üzenete van. A mai világban, a médiának köszönhetően, a véres kegyetlenség és a szenvtelenség uralja a terepet. A szerző azt próbálja elismertetni olvasóival, hogy bár a filmek, a különböző tévéműsorok és egyéb médiumok révén folyamatosan szembesülünk a brutalitással, az elmúlás tényével, hétköznapjainkban kerüljük ezek említését, mivel a társadalomban a halál vagy a lelki fájdalom természetes módon történő kifejezése tabu, többek között ezért vesznek el a hagyományos családnarratívák, és teremtődnek üres magánmitológiák, mítoszok.

Tóth Kinga régóta vonzódik a mondókák világához, főiskolás korában fordított és írt is párat, de intenzíven csak néhány éve foglalkozik a témával, amióta kisgyerekeknek tanít idegen nyelveket. Tanárként fedezte fel, hogy a gyermekek egyszerűen, bölcsen viszonyulnak az élethez és az elmúlás tényéhez, megállapításaik őszinték, szókimondóak és korántsem tapintatosak, mivel hiányzik belőlük minden álszentség, hiszen nem próbálnak megfelelni a szocializáció során ránk erőltetett normáknak.

A kötet illusztrációi fekete-fehérek – bár a szerző legtöbbször színes képeket készít és a Zsúr egyes rajzainak vannak színes-képi előzményei is –, mert a mondókák stílusának minimalizmusát tükrözik, jobban illenek a komorabb témákhoz. Az ábrák a négy-öt éves gyerekek rajzaival rokoníthatók, kiszínezhetők, továbbrajzolhatók, a kötet munkakönyvként is használható, továbbírható. A könyv borítóján egy összejövetel szereplői láthatók, amint körbeülik az asztalt. Nem tudjuk, milyen apropóból gyűltek össze, az alkalom lehet ünnep, parti, játék, esküvő vagy halotti tor, de az biztos, hogy ismerik egymást. A kötet formátuma rendhagyó, fekete és fehér borítós változatban is megjelent.

Debreceni Boglárka

 
Tóth Kinga: ZSÚR. más mondókák
Palimpeszt – PRAE.HU, 2013, Budapest
A borítótervet és az illusztrációkat Tóth Kinga készítette.
123 oldal, 2000 Ft

[1] D. Nagy Ágnes – Interjúsorozat 8.: Tóth Kinga, a „Ki vagyok én és ki vagy te?” pályázat első helyezettje, 2013.07.06.

http://blog.queerkiado.hu/?p=311

[2] Összehasonlításként érdemes megnézni a szövegek közötti különbségeket: „toronyórán rohan / az egér üldözi a mutató / délben becsípődik” (Zsúr, 102), a „cérna / volna selyem volna kifordult / a malomágon felköpte a lajta” (Zsúr, 94), „a táborozáskor / a csicskacsoportba kerül / első naptól tanulja / a megalázkodást a / tanerő segíti ebben / szabályt mutat az lesz / a csicskakapaszkodó” (Zsúr, 72), „Bélyeget gyűjtöttem. / Papa hozott egyszer egy kilót. / Azóta nem gyűjtök bélyeget.” (Siv Widerberg: Bélyeg), „Mintha sokat segítene, / hogy a szörnyűség itt belül van / és nem ott kívül.” (Ingrid Sjöstrand: Néha csontvázról álmodok)

Performance, kötetbemutató és kiállításmegnyitó a Kegyeleti Múzeumban:

http://tiszatajonline.hu/?p=42456