Szabó Imola Julianna baráti sorai Tóth Kingáról. A következő héten az ő írásait olvashatjátok.

Az írás mellett Tóth Kinga fényképei láthatók. Minden helyszínen készít fotókat, ahol a Tóth Kína Hegyfalu koncertezik (Bécs, Stuttgart, Graz, Berlin, München, Pozsony, Uden, Barcelona, Bilbao, Szabadka, Hamburg, Prága). A szobrok, gépek, zajok, hangszerek nyomába jár és minden városban ír "gépes" verseket is. Megörökíti a faliratokat, reklámokat, melyek Szoborpark és Faliratok verssorozaitba épülnek majd be. "Szeretném minden város hangját és gépét magam megalkotni rajzokkal, szövegekkel és hangokkal, minden városban készítettem hanganyagokat is (saját ének)."

Tóth Kinga költészetéről, szabadon.

 TK

Van egy irodalmi város, ahol EGY Kinga nevű lány él. Hatalmas házak és legó-kertek között hintázik. Soha nem teszi ikszbe a rímet, és ha teheti akkor tollasbált rendez. Meghív rá mindenkit, még a szomszédokat is. Feltekeri a szőnyeget, száll a por mindenfelé. Nadrágot vesz, fekete harisnyát húz. Énekelni kezd. Lekiabálja a Holdvilágot a begombolt paplan-égről, lecsikorogtatja a csillagokat a vasajtóról. A torkáig le lehet látni, a tüdőtekervény csövekig, a gyomortavakon innen és túl. Aranyhalak úsznak a nyelv alatt. A néni kifogna egyet, de fél, túl mélyre kéne nézni. A kútba, a homályba, a fénybe, a sötétbe. Pedig nem kell félni. A sötét is csak összevarrt álom, fel lehet tépni a cérnaficegek mentén. Kibontani, és átlesni rajta. A túloldalon Zsúr van. Hatalmas ünnep a szív felett. Rozsdás romokban, fülkagylószirteken. A szakadás vonalán táncoltatva a szavakat, hátha átzuhannak a másik sorba. A családi albumba rajzolt arc kerül. Monoton dadog a száj egy mondókát, az eltépett képre cellux kerül. Van ez a város, drótból gobozott fákkal, géptestű balerinákkal. Gyárakkal és füsttel, malaccal és csillárral. Van ez a lány, az EGY Kinga. Itt van otthon. Otthon van igazán, újra.

szabó imola julianna