Sahar Ammar kedvenc könyveit és tunéziai helyeit ajánlja.

Mélyen a szívemben őrzöm a szent, ősi szomorúsághoz fűződő kapcsolatom és kötődésem, mely Levantéből ered. Életem minden pillanatában érzem, hogy valami láthatatlan és erős kötelék fűz ehhez a földhöz.
Talán annak az embernek az érzés ez, kinek népe megszállás alatt szenved, talán az arab vér velejárója ez, és talán még valami más. Ami biztos az az, hogy lelkem egy része összefonódik vele, ez pedig arra késztet, hogy szomjazzam a Levante mély sebeiből született irodalmat, a gyász, az öröm, a szenvedély, a remény, az álom, a forradalom, az ehhez a földhöz való kötődés elbeszéléseit.

Az élet dala egy versgyűjtemény, melyet Abu-Qacem Echebbi (1909-1934) írt. Echebbit Tunézia egyik legnagyszerűbb körtőjének tartják, az emberek a “szabadság költőjének” is nevezik, mert versei az ellenállásról, a szabadságról, a forradalomról, a szülőhazáról, az életről, a reményről, a gyermekkorról, a szerelemről, a természetről és a fájdalomról szólnak. Egyik költeménye Tunézia Nemzeti Himnusza lett.
Az élet dalában a szerző versekben és levelekben ír az emberi szellem különböző világokban való megújulásáról, gyermekkori emlékekről és fiatalságról, az álmodó és reménykedő, valamint a szenvedő, fájdalom és bánat között vergődő lélekről. Az emberi létezést az öröm és a bánat nyugalmában, a harag és a forradalom meghatározottságában, a gyarmatokkal szembeni ellenállásban és a szülőhazáért-valóságban jeleníti meg.

Részlet az egyik forradalmi verséből:

Ha egy napon az emberek élni akarnak

Ha egy napon az emberek vágyják majd az életet, a végzet válaszol hívásukra.
Akkor éjük halványodni kezd, eltörnek és lehullanak a láncaik.
Mert ő, kit nem ölelt az élet szenvedélye, beleolvad a semmibe.
Legalábbis ezt mondta nekem minden teremtmény, és ezt állítja a teremtmények rejtett szelleme.

(Fordította: Debreceni Boglárka)


A béke galambja olajfát ültet c. könyvet testvérem, Mouna Ammar írta. Mouna 15 éves, nagyon fiatalon kezdett el írni és publikálni. Rengeteg nemzeti és nemzetközi díjat kapott. Ő képviselte Tunéziát a Tehetséges Arab Gyermekek Nemzetközi Fórumán az Egyesült Arab Emirátusokban 2009-ben, ahol elnyerte az első díjat irodalmi kategóriában. I. helyezést ért el a Legfelsőbb Kulturális Tanács által megrendezett tehetséges gyermekek versenyén is, Egyiptomban, 2009-ben. Eddig 5 könyve került kiadásra, és rengeteg elbeszélése jelent meg arab újságokban, többek között a kuvaiti Kis Arabban.
Ebben a könyvében gyerekkori álmáról ír, arról, hogy milyen lenne egy békés világban élni, biztonságos távolságban a háborútól, a tragédiáktól. Átadja a gyermekkor fájdalmát, megjeleníti, hogy milyen rettegésben, háborúban, pusztítás közepette élni, valamint a gyermek útkeresését, törekvését, hogy egy szabad országban békére és nyugalomra leljen. A természet jelképei, a gyermek szenvedéstörténete és álmai egy csodálatos szövegben olvadnak össze ebben a történetben.

A Szivárványra várva c. regény Khodor Salameh munkája. Salameh libanoni újságíró, blogger, a “Joan” blog szerkesztője.
Könyve két főszereplőjének történetén keresztül különböző korszakokba és helyekre repít el bennünket. A két szerelmest, Aliát és Joseph-et a halhatatlanság átkával sújtották.
Sebekkel és álmokkal, kudarcokkal és győzelmekkel teli történelmünkben élnek. Ez a könyv magunkra hagy bennünket, mint a Handala (a palesztinok szimbolikus képregénye), hogy vizsgáljuk meg történelmünket és tágítsuk látómezőnket.

A Palesztin Komédia egy hét regényből álló könyvsorozat. A történet a palesztin történelem legutolsó 250 évén ível át. Ibrahim Nasrallah palesztin költő, író írta.
A regénysorozat áttekinti a palesztin elbeszéléseket, a palesztinok történelmét, földrajzát, megmutatja a nép lelkületét és reményeit, valamint a palesztin jelenlét milyenségét a megszállás és a háború torkában. A mű a fájdalom, a gyász, az otthontalanság, az elidegenedés, az álom és a remény érzéséből táplálkozik, a palesztin szenvedéstörténetet mutatja.

A Jeruzsálemben c. verset Tamim Al Barghouti palesztin költő, politológus írta. Tamim négy versgyűjteményt publikált arab nyelven. Heti rovata volt 2003-2004-ben a Libanoni Napi Csillagban, melyben az arab kultúráról, történelemről és identitásról közölt írásokat. Dolgozott az ENSZ-nél, a Palesztin Jogok és a Politikai Ügyek Osztályán, New Yorkban.

Részletek a költeményből, melyet nagyra becsülök:


Jeruzsálemben


Jeruzsálembe egy Tóra és egy Felső-manhatteni öreg férfi érkezett…
Törvényeit és szabályait egy lengyel gyerek tanítja…
Jeruzsálemben egy abesszin rendőr zár le egy utat a piacon…
Egy húszéves telepes a vállán gépfegyvert cipel…
Egy kippa üdvözli a Siratófalat…
Szőke európai turisták soha nem látják Jeruzsálemet…
Fényképezkednek egymással, vagy egy vörös kofaasszonnyal…
Jeruzsálemben a katonák úgy menetelnek bakancsaikban, mintha a felhők fölött járnának…
Jeruzsálemben az aszfaltra borulva imádkoztunk…
Jeruzsálemben. Mások Jeruzsálemben vannak, te nem

(…)

Jeruzsálemben van egy illat, ami éltre kelti Babilont és Indiát egy parfümboltban…
Istentől ered a nyelve, amit megértesz, ha hallgatod…
Amikor könnygáz bombákkal lőnek, azt mondja: “Ne aggódj…”
Hatástalanná válik, amikor a gáz szaga elillan, hogy elmondja: “Láttad…”
Jeruzsálemben ellentmondások és csodák könnyen jönnek, és Isten emberei nem tagadnak…
A ruhádat, ha új, ha régi, ellenőrzik…
A csodák ott kézzelfoghatók…
Jeruzsálemben egy öreg férfivel fogsz kezet…
Vagy egy épületet érintesz…
Egy vers, vagy kettő, te, a nemesek fia, megtalálod a bemetszést a tenyereden…
Jeruzsálemben, a nakabat-sorozat (a tragédiák) ellenére gyerekkor szagát hordozza a szél…
Az ártatlanság szele…
A szélben, két golyó között, repülő galambokat látsz, melyek kihirdetik az államot

(Fordította: Debreceni Boglárka)


Tunéziában a látogatók mindenféle természeti jelenséggel találkozhatnak, forró napsütéssel és havazással, felfedezhetnek sivatagokat és oázisokat, erdőket és olajfa ligeteket, tengereket és tengerpartokat.


A sfaxi ókori városrész (Medina) a 8. századba repít vissza minket, bemutatja elődeink nemes történelmét, védfalai dicsőségét, a megszállókkal szemben tanúsított ellenállását, gyönyörű építészetét, emellett lehetőséget ad nekem arra, hogy beszéljek egyik elődömről, Mahmoud Ammarról, aki itt lakott az óvárosban, a 19. században. Ammar költő volt és zenész, asztronómiai könyvet írt és rengeteg dalt szerzett tunéziai klasszikus zenei stílusban, ami a malouf.

Sidi Bou Said Tuniszban található, egy olyan helyen, ahol a felhők menyegzőt ülnek az éggel, ahol fehér köpönyegbe burkolózik a tér, fehér köpönyeget öltenek a házak, ajtók és ablakok.
Ez a régi, csodálatos város egy hegyen terül el, melyet lakói az i.e. 7. század óta olyan megszelídíthetetlennek tartanak, mint egy vadlovat.
Gyönyörű hely, melyet a hullámzó tenger ölel.

Tozeur egy pálmafákkal szegélyezett költői szépségű oázis. Itt született Abu-Qacem Echebbi. A sivatag ékszerének nevezik.

 Fordította: Debreceni Boglárka