A Gömbhalmaz írói csoportosulás lányainak bemutatását Borda Rékával kezdjük a FEM-X-ben.

Borda Réka 1992-ben született Szegeden, jelenleg az ELTE francia és a MOME design- és művészetelmélet szakos hallgatója. Írásai megjelentek a Műút, az Apokrif hasábjain, a FÉLonline, a Vörös Postakocsi és a Dűlő felületén, hamarosan pedig a Palócföldben, a Zempléni Múzsában, illetve az Élet és Irodalomban. A Gömbhalmaz írói csoportosulás tagja, mely 2013-ban alakult, a Műút Szöveggyár táborain megismerkedő fiatal költőkből állt össze. (Honlapjuk a Facebookon érhető el:
https://www.facebook.com/gombhalmaz?ref=ts&fref=ts.)
Az InstaVers egyik szerkesztője, melyet Kele Dórával és Szabó Imola Juliannával készít. Céljuk a kortárs költészet népszerűsítése fotók segítségével (https://www.facebook.com/InstaVers).

caesar kabinja

a hátsó ülésen ülök, te a kormány mögül
nézel hátra. parkolunk, lábaim széttárva billegnek,
akár a lepke szárnyai. nagyon szép vagy,
mondom, kiesik a körte a kezemből,
úgy teszek, mintha mi sem történt volna.
levélárnyékot hány arcodra az utcalámpa,
az epicentrumom nézed, arra gondolok,
szülnék neked valami maradandót,
mondjuk egy gyereket. felém nyúlsz.
akár a füstszag, úgy mászik belém a kölnid,
meg a bőröd éjszakai bábjátéka.
be vagyunk skatulyázva, nem bírsz
meggyújtani engem, csak ködösíteni idebent
és kontúrozni a többes szám jelentését.
elkapod a kezed, beindítod a motort.
üljek rendesen, szólsz rám, akárhova nézel
a gyümölcsömet látod. kikapcsolnám az inged,
de inkább magamat gombolom be.
ha terhes lennék, ne a párát szoptassam.

Ray Caesar - Day Trip (2011)

megbocsátás utca

amikor összefutottunk az utcán,
úgy álltam ott gyufával a kezemben,
mint aki megfáradt a keresztcipelésben.
te voltál mária. akkor láttalak másodjára
és lándzsa fúródott az oldalamba.
egy hét múlva ugyanabban az utcában
számoltuk a házakat magamat
kövezve közben, hogy ismét
rossz embert akarok megnevelni.
aztán rád szóltam a gangon,
hogy nem téged választalak társamul.
leraktam a hátizsákom és felállítottam a keresztem.
te azt mondtad, sosem szögeltél még ki tündért,
viszont szívesen segítesz,
csak ne koszoljuk össze a lakásod.
másnapra szétfoszlottam, mint akit magához
hívott az apja. a keresztet is vittem,
mindössze a szögeket felejtettem ott.
nem történt semmi rossz, csak a borostád
nőtt kevesebbet mint szokott,
mint aki fél előbújni és egy megkínzott
hűlt helyére rácsodálkozni.

Fekvő nő

A város kérődző tehén, magába ereszti a mozgókat,
több lámpánál feltartja, majd kiontja magából.
Ebben billegek, ahogy átúszom az utcatáblás
vízereken és magamba szippantom a csatornaszagot,
az emberek közös, végtelen alkotását.
A lámpaoszlop fején kerek fülbevaló a fény,
belém szalad, behorpadok, felfordulok,
mint a lomtalanításon felbukkanó fotelek.
A kávéscsésze mellett hagyott kiskanálban,
az elhajtott magzatban, a testem határidejében
hagyott befejezetlenség vagyok,
akár egy félbemaradt orgazmus,
ami épphogy felsikkant, ám végül
mégis magába forduló önkioltás marad.

protonok

az a lány huszonnégy éves, kékhajú, szembeteg.
szereti a nőket, magát nem. a bibeszálat kellemes simogatni,
ezt azelőtt állította, hogy a diszkóban valami dorinával
csókolózott, annak olyan volt a szája, mint egy szűzhártya,
amin a nyelv áthatol.
benne körmök sétálnak, olyan színűek, mint a haja.
körbenéznek és helyezkednek. rajtuk test himbálózik,
egy fehér gyufa, ami meggyújtja a csillagszórót.
amint leég, a körmök elpöccintik maguktól.
érzi majd magában a lenyomatot, ha megvakult.
el tudom képzelni, mint egy rutinos szülésznő,
hogy benyúlok és kitapintom.

Szalay Álmos munkája

Borda Réka munkái a neten

protonok: http://felonline.hu/2013/09/17/protonok/

megbocsátás utca: http://www.avorospostakocsi.hu/2014/02/05/megbocsatas-utca/ 

caesar kabinja: https://www.facebook.com/gombhalmaz/posts/163569007185333