Tilli Zsuzsi interjúja Pintér Kittivel.

- Kicsoda Pintér Kitti? Hogyan jellemeznéd magad címszavakban?

cica, nyuszi, madár, meg kapucniban az ősz.


- Sok versedben találkozhatunk testmotívumokkal. Mennyire tudatos ez?

nem nevezném kifejezetten tudatosnak, maximum annyiban, hogy szeretném, ha összefüggnének a versek, szeretnék egy légkört nekik - mint egy családban, mondjuk -, hogy ne legyenek magányosak.

- A legtöbb verseden azt látom, hogy nagy szerepet játszik bennük a szépség, a gyönyörködtetés igénye. Helyes ez a megállapítás?

ezen a kérdésen nagyon mosolyogtam. helyes. borzasztóan fontos nekem, hogy a versek hasonlítsanak, emlékeztessenek valami szépre. nem csak engem, másokat is. erre elég sokszor rágörcsölök, talán túl sokszor is, mer’ hülye vagyok, viszont akkor, ha egyszer valaki észreveszi, hogy vagyok, és ezért vagyok, és így vagyok, pontosabban szólva vagyunk, a versek meg én, az nagyon boldoggá tud tenni.


- Rendkívül érzelmes és minden helyzetben önkifejező személynek ismerlek.  Hogyan hat ez a versekre?

hát, szelektálni szoktam az érzéseimet, ha negatív, de szépen csilingel, maradhat szövegnek, ha pozitív, de semmi hangja, akkor inkább hagyom. a hisztijeimet például általában nem írom le, viszont tényleg elég kifejezően elő tudom adni őket.


- Elválasztható benned a költő és a magánszemély?

jaj, ez egy zavarbaejtő kérdés. szerintem van, aki néha verseket ír, meg van a tényleg költő (mondjuk Villányi László, vagy Krusovszky, akinek a verseibe megint bele vagyok szerelmesedve), és nem tudom, pontosan mi különbözteti meg egymástól a kettőt, de magamat inkább érzem tojást tojó madárnak, mint a szó kontextusában értelmezendő jelentésének.
de általában, ha egyesszám elsőben beszélek magamról, akkor az a lány vagyok, aki galambokat kerget, Pilinszkyt olvas és utálja a matematikát, aztán csak zárójelben az a lány, aki néha verseket ír, mert reménytelenül szerelmes beléjük.

- Idén szeptemberben kezded az egyetemet. Milyen mértékben fog helyet kapni az életedben az irodalom, mint egyetemista, illetve később?

az egyetemista pintér kittitől kicsit félek. nagyon szeretnék elég időt fordítani az irodalomra, az olvasós részére leginkább. a legnagyobb probléma (?), hogy olykor (általában) szélsőségesen maximalista vagyok, és ha muszáj előtérbe helyezni bizonyos – akár kevésbé szeretett – dolgokat, hajlamos vagyok a többi – számomra nagyon fontos – dolog feláldozására. csak úgy meg nincs sok értelme. aztán persze próbálom magam azzal vigasztalni, hogy ez tette Rómát föld urává, de persze rögtön utána eszembe jut, hogy a büszke Karthago hatalma, mint az erős Babylon, leromlott.
béna vagyok, na. : ))

Tilli Zsuzsanna