Katerina Avgeri izgalmas sétára invitál bennünket, hogy vele együtt fedezzük fel szülővárosa, Athén szépségeit.

Athén belvárosában születtem és nevelkedtem, a Filopappou-hegy lábánál, ezért mi mást is mutathatnék be, mint a kedvenc sétaútvonalamat.
Sétámat általában a Thészeumtól kezdem, ami a Héfaisztosz istenről elnevezett ősi templom szomszédságában áll, s amelyet Athén alapító királya, a mitikus hős, Thészeusz képei díszítenek.

Végigmegyek a zajos, Apostolou Pavlouról elnevezett sétálóutcán, elhaladva a régészeti emlékek mellett. Általában itt szoktam vasárnap délutánonként kávézni a férjemmel és a barátainkkal, gyönyörű kilátás nyílik innen az ókori piactérre, az Agórára és az Akropoliszra.


Az athéni, forró nyári estéken a sétálóutca mellett található szabadtéri mozinál jégkrémmel hűtöm le magam. Lefelé menet jobbra fordulok, az Ermou utcára, melyet a görög istenek hírnökéről, a kereskedők istenéről, Hermészről neveztek el. Szeretem nézegetni a régiségboltok kirakatát, az itt található üzletekben mindig lehet rejtőzködő kincseket találni, például régi könyveket, bakelitlemezeket, vintage (vintázs) bútorokat vagy ruhákat.


Innen a Monastiraki térre ballagok, a város legrégebbi bolhapiacára, s miközben az Avissinia térre sétálok, megnézegetem a kis boltok kirakatait. Majd ismét jobbra fordulok, és elhagyva a Római Agórát, felmegyek a Plakára. A Plaka Athén legrégebbi városrésze, melyet “az istenek negyedének” is neveznek. A mesés neoklasszicista házak között járok, melyeket többségében restauráltak jelenlegi tulajdonosaik. Ha megéhezek, természetesen betérek az egyik tavernába. Annak ellenére, hogy ezeket az éttermeket az athéniak inkább turista helyeknek tartják, néha ellátogatnak ide. A Plaka a régi Athén élő emlékezete, az a hely, ahol elmerülhetsz az álmodozásban.


Körbejárom az Akropoliszt, ahonnan a Parthenon néz le a hegy lábánál elterülő modern városra.  Amit sajnos nem teszek meg olyan gyakran az az, hogy felkapaszkodok olyan magasra, amilyen magasra csak tudok, egészen a Plaka negyed szélén található házakig – melyek közvetlenül az Akropolisz ősi falai alatt állnak –, ahhoz a kis területhez, melyet Anafiotikának neveznek. Ott fenn a házak nagyon picik és fehérek, apró virágoskertjeikkel az égei kultúra, Santorini, Serifos vagy Milos építészetére emlékeztetnek. Miután elhagyom a városközpont eme kis szigetét, a Dionysiou Areopagitou sétálóutca végéhez érek, az Új Akropolisz Múzeum elé, ami a város legújabb modern múzeuma.
(www.theacropolismuseum.gr)


Az új múzeum a “szent sziklával” szembe épült, hogy “párbeszédet folytathasson” a Parthenonnal. Az Akropolisz templomaiból származó minden összegyűjtött régészeti lelet ebben a korszerű és lenyűgöző épületben kapott helyet (leszámítva azokat, amik a British Múzeum gyűjteményében maradtak).


Végül, séta közben annak a lépcsősornak a kezdetéhez érek, amely Heródes Attikusz Színházához vezet, ahol nyaranta a csillagos ég alatt ülve nézhetem az attikai koncerteket, valamint az ókori görög tragédiák és komédiák színházi előadásait.


Talán mindez úgy hangzik, mint egy útikönyvi leírás, és azt hiszem, csakugyan úti leírásnak tekinthető, de Athén városközpontja a város legelragadóbb része, főleg azok számára, aki itt élnek és itt nőttek fel. Szóval, azt hiszem, mindez a romantikus lelkemnek köszönhető, ám biztosíthatom önöket arról, hogy a város iránt érzett határtalan szeretetem ellenére nem estem túlzásokba Athén szépségét illetően.

Katerina Avgeri

Fordította: Debreceni Boglárka