Jumana Albajari az iraki nőirodalomról.
Iraki nőirodalom
Az iraki nők szeretnek olvasni, kedvelik a szépirodalmat, a történelmi jellegű és a szociológiai írásokat. Ahogy mindkét nem képviselői közül sok olvasó kerül ki, úgy akadnak férfi és női írók is, egyaránt. Az iraki feminista irodalmi alkotásokról – az arab nőirodalomról úgyszintén – elmondható, hogy – amint a nők kultúrája a férfiakétól – különböznek a férfiak által létrehozott művektől, témáikat tekintve.
A nők által létrehozott irodalmi munkákban a legtöbb női szereplő várakozó pozícióban van, várnak a Férfire, aki egyszer majd felbukkan az életükben. A férfi lehet katona, aki hirtelen eltűnik, lehet munkás, akit a rá nehezedő nyomás arra kényszerít, hogy másik városban, esetleg külföldön keressen munkát, vagy talán már meg is halt, megölték a polgárháborúban, s bár emlékezetünkben örökké él, párja életében így sosem jelenhet meg, nem kaphat helyet. 
A nők lehetőséget látnak az irodalomban, ami olyan teret biztosít számukra, ahol kiélhetik szenvedélyeiket, megjeleníthetik szenvedéseiket, küzdelmeiket, számot adhatnak gondolataikról és hitükről, hogy felhívják az olvasók figyelmét bizonyos jellemvonásokra, társadalmi szerepekre. Írásaik önfegyelemről tanúskodnak, sugárzik belőlük az erő, megmutatják a női szerepeket, hogy a nő szerető, anya, feleség és lánytestvér is egyben, akinek feladata, hogy gyötrelmei ellenére kimutassa az őt körülvevők, a közösség iránt érzett szeretetét.
Az iraki költő, Balqees Hameed Hasan regényében, a Mona Lisa szökésében az írónak sikerül hitelesen közvetítenie az iraki nők küzdelmeit, szenvedéstörténetét. Mozzanatról mozzanatra haladunk, a szerző egy nő életének eseményeit követi nyomon, gyermekkori emlékeitől kezdődően. A főszereplő fiatal korában azok közé tartozott, akik hittek a rendszer elleni harcban, a kilencvenes években. Később a lány a szeretett nő szerepében jelenik meg, egy olyan nő képében, aki Európában hozzámegy házas szere- tőjéhez. Az olvasó szinte hallja a női elbeszélő hangját, mely átível az egész regényen.
Latefa Aldulami iraki feminista író, újságíró számtalan regényt írt. A Férfi – vagy a nő életében létező férfi – alakja jelenik meg műveiben, pl. A férfi szomorúságához vezető út, Szaturnusz nők és a magányos nők világában. Legutóbbi könyvében Aldulaimi egy magányos nőt jelenít meg, aki idős édesapjával él, arra vár, hogy megtalálja az igaz szerelmet.
Telefon keresztül mutatják be kedvesének. Később megtudja, hogy a férfi a szomszédban él és nemrég tért vissza a háborúból, vakon. A nőt azonban nem érdekli a fogyatékossága, mert végre megélheti a szerelmet, amire vágyott. Az író nem elégszik meg ennek a bonyolult érzelmi légkörnek a megjelenítésével, tovább „nehezíti” a történetet. Kiderül, hogy hősnőjének van egy vele született betegsége, amiről ő maga nem tud, testét lassan elemészti a rák. A mű, miközben kivetíti a főszereplő lelki tusáját és ábrázolja szerelmi életét, az iraki nők 1986-os iraki-iráni háborúban való küzdelmét is bemutatja. Az irakiak Aldulaimit történelmi bloggernek tartják, mert regényeiben a kortárs iraki eseményekről, szokásokról és tradíciókról ír.
Az iraki kultúra sok feminista költőnőt kitermelt, ezzel hozzájárult ahhoz, hogy hazánk nőírói gazdagíthassák az arab irodalmat. Ezen szerzők közül többen, például a híres Nazik Almala’ka költő és kritikus, aki 1923-ban született és 2007-ben hunyt el, úttörőnek mondhatók, mivel ők fektették le az új költészeti iskola alapjait. Almal’akát tehát az arab költészet pionírjának tartják, számtalan verses- és tanulmánykötetét kiadták. A Holdfa c. könyvében, mely számtalan verset tartalmaz – de címadója a Holdfa című elbeszélő költemény – a költő saját életén elmélkedik. Egyedi nézőpontból jelenít meg különböző rejtélyeket, rengeteg metaforát és allegorikus képet alkalmaz.
Fordította: Debreceni Boglárka
