Deák Csillag és Külös Lajos páros-kritikája Nagy Kriszta - x-T:
Portréfestést vállalok c. kiállításáról (Godot Galéria).

Victory

Hirtelen egy fontoskodó, didaktikus, iskolai demonstrációra gondoltam Nagy Kriszta x-T Godot Galériabeli kiállítását megtekintve. O.V. portré sorozata meglepett, de be kell vallanom, mást vártam, mint amit végül látnom kellett. Valószínűleg bennem van a hiba, hiszen a szerialitás, mint művészeti eszköz a mai kortárs képzőművészetben gyakran jelen van, ennyiben nem szokatlan az O.V. sorozat. Annyiban igen, hogy a sorozat aktuálpolitikai erővel és jelentéssel bír. Magyarország egyik legismertebb és legbefolyásosabb emberéről van szó. A miniszterelnökről, aki immár harmadszor tölti be posztját. A neves személyek portréi ott függenek az egyetemek, az Akadémia folyosóin, termeiben. A színészekről nem is beszélve, bár ők zömmel fotón vannak jelen, míg a tudósok, politikusok festményen.
A sorozatban sok az ismétlődés, motívumban és formában. Az önazonosításban tautológiát is véltem felfedezni, bár a precizitás végig jelen van. Gondos fegyelem és a koncentráltság az, ami összeköti a képeket. Nagy Kriszta x-T álcáz, elfed, ugyanakkor könnyen felismerhetővé teszi alanyát. Nem könnyeddé és nem is banálissá. A látszat szerint igen, de látni, hogy itt tudatos művészi törekvésről és elgondolásról van szó. Konceptről, ami szerialitásban nyeri el kifejeződését. A pillanatfelvétel ugyanaz mindegyik képen, mégis úgy érzem, hogy a képek változnak, nem azonosak. Az abszurditás nyilvánvaló, hiszen egy emberből néha egy is sok, nemhogy 57 legyen belőle. Klónoz a művész, ezzel gyengíti O.V. hatását, de egyben jelzi, hogy a hatás kikerülhetetlen.


Nagy Kriszta x-T a sorsba tekintett bele, miközben nem hozott végítéletet. A racionális gondolkodást szünteti meg, mert csak racionális gondolkodás útján fel nem fogható a valóság irracionalizmusa. Itt jön és jöhet szóba a művészet, amely a maga eszközével képes az irracionalizmus világát megidézni, történetét elmondani, kimondani, épp a köznapi nyelv eszközeinek használatával. Deheroizál, hőstelenít, miközben sokszorozza a hőst, a csömör, a tagadás érzetét is kiváltva a nézőből. A királyi fenség sérthetetlen. A művész tagadja ezt, a művészi szabadság jegyében. Az O.V. sorozat a szabadság terepe. Ennyiben Nagy Kriszta x-T sorozata is sérthetetlen, ami önellentmondás. A kiállítási koncepció rejtett, mert az csak látszat, hogy a művész portréfestést vállal. Részben igaz, mivel a művészi lét lehetetlensége viszi rá, hogy ilyen felhívást tegyen közzé egy kiállítás címében. Részben nem igaz, hiszen itt piaci áruról van szó, a sorozat épp ezt leplezi, csak áttételesen mondja ki, hogy O.V. áru, reklám, piaci értékkel bíró jelenség lett.


Szociológiailag pontosan jellemzett viszonyt és világot jelenít meg Nagy Kriszta x-T. Hogy esztétikai értelemben is megkerülhetetlen értéket hozott létre, vitatom, bár elismerem, hogy a sorozatnak esztétikai vonásai is vannak. Itt nincs transzmutáció, a kiállítás alatt a képek nem változnak, csak számuk fogyhat az eladásuk révén. Önmagán mutat túl a sorozat. Humor és szellem jellemzi, mert leleplez, a mindenhatóságot veti el, és emberközelbe hoz egy „ember feletti embert”. Könnyednek könnyed, de fajsúlyosnak nem fajsúlyos a sorozat.
Nagy Kriszta x-T emlékezésre méltónak tartotta O.V.-t. Egy diskurzust indított el, a beszédet, ki milyennek látja. A személyességen átszűrt kép biztosan más, mint amit a képeken látunk. Az eredetiség és az egyéniség bonyolult kapcsolatát tárja elénk a művész. Az ürességet, a hamisságot, a talmiságot, miközben végig vérre megy a játék. Nagy Kriszta x-t játszik, játékos akar lenni. Nem gyilkol, nem öl, csak megmutat. Szarkasztikusan, ironikusan. A meghittség tűnt el valahol egy arcról és a hitelesség. Miközben sokak szemében szeretett lény O.V. A személytelen, mechanikus sorozat ezt a szeretetet kérdőjelezi meg. Látjátok, hogy mik vagyunk. Bizony por és hamu. A sorozat segít gondolatainkat helyes útra terelni. Ha vannak gondolataink. A felejtés, a tagolatlan időtlenség megidézése jelzi, hogy Nagy Kriszta x-T gondolkodó művész. Az örök körforgást tagadja, az önépítés és önfeladás kultúránkban magától értődő metaforáját használja, miközben az uralkodó teleologikus (és lineáris) rend szimbólumát és eszközét mutatja meg egy portrésorozatban.

Deák Csillag

Mosolyog és szavatol

Nem dőlök be az asszociációnak, ha aktuálisnak is érzem J. A. sorait a Hazámból: Cicáznak a szép csendőrtollak, / mosolyognak és szavatolnak, / megírják, ki lesz a követ, / hisz „nyiltan” dönt, ki ezer éve / magával kötve mint a kéve, / sunyít vagy parancsot követ. Jancsó képe, szemének ártatlan kéksége, és Latinovits mint csendőr, fején a jellegzetes tollas csendőrkalappal, a rend őrét látom, és nem értem, mi végre van itt ez a kép O.V. portréi mellett. Mi közük egymáshoz, mert nyilvánvaló, hogy időben közel vannak egymáshoz, és a tér és idő azonosságán kívül valami formai és tartalmai rokonságot mutatnak. A történelem okán, egy kor lenyomata, hatása révén? A feszültség a két kép között nyilvánvaló, ha eszembe is jut az Illés szám: Sárika egy kicsikét butácska / De Sárikának a szíve kitárva. / Gondoltam, hogy egyszer majd beférek, / De Sárikának hiába beszélek. Nagy Kriszta x-T hova akar beférni? Kinek beszél? Sárika képe az ártatlanság képe, nagyasszonyos, úri és mézes-mázas. Hirtelen azt látom, hogy itt palira vagyok véve, semmi sem az, aminek látszik. Egy erőtér, amely többszólamú, ellentmondásos, akár honi világunk. Nincs érvényes beszéd, csak áthallás, kódolt üzenetek és elhallgatások. Ady szellemét érzem, a publicisztikai hevét, hogy kimondjon valamit, ami triviális, evidens. Hogyan szólna be O.V.-nek, és kérné rajta számon ifjúkori liberalizmusát? Ady nyugatiassága vitathatatlan, miközben végig magyar, nemzeti.
O.V. portréit látva Nagy Kriszta x-T tudatos szerep-felvállalását észlelem, a közéletiségét nem tagadja, beszól, kiszól, átszól, valami nincs rendben, uraim. Mitől lesznek O.V. portréi egyszerre férfiasak, kemények és lazák? A számmisztika is előjön, 56 kép és egy külön, azaz végül 57 van. A forradalom és az elárulása számokba rejtve? Nagy Kriszta x-T a magyarságot ragadja meg O.V.-ben, a nemzeti színeket, az egyenmosolyt, a dafke-mosolyt, amely néha fölényes, gúnyos, fáradt és örömteli. Tisztelet és hódolat O.V. mellett? Invokáció a képsorozat, megidézés, egy személyhez intézett segítségkérés? Egy lelket akar megmenteni a művész? Maradj velünk Uram, és szenteld meg a Kárpát medence minden lakóját!¹  Üzenet a palackból, valamit nem értünk, valamit keresünk, valahol eltévedtünk? Nem elég közismert Ady következő mondata: Ami meg gróf Tisza Istvánt illeti, sohasem az ő politikai hitvallása ellen küzdöttünk, csak a hitvallás megnyilatkozó módusainak egyik-másika ellen. Mert tudtuk, hogy Magyarországon erősebb liberalizmusú lehetséges politikus nincs gr. Tisza Istvánnál. A magyar közélet mindenesetre nagy válság előtt áll. Most fog eldőlni, hogy tud-e életre s cselekvésre kelni a magyar liberalizmus.²  


Nagy Kriszta x-T sorozata bátor, benne a biztos kéz és mozdulat, a népi hőst, a nép egyszerű fiát mutatja fel. O.V. portréi állandóan változnak, bár a mosoly azonos, de a kontextus már nem. Átíródik a kép. Palimpszeszt jön létre. Töröl és újraír a művész. Ismétel és egymásra vonatkoztat. A törlés itt elhagyás, kihagyás. Egy motívum ugyan többször is visszatér, korona, nemzeti szín, de a sorozatból egyetlen kép sem azonos valamelyikkel. Valamiben eltérnek egymástól. Ez az eltérés itt szabály, sorozatképző elem. Retorikus ugyan, talán kimódolt is, de a sorozat önmagában több mint részei külön-külön.
Érdekes, hogy Nagy Kriszta x-T most nem női szerepmodellt mutat be, emel ki, hanem egy férfi modellt, ikont jelenít meg. Feltárul előttünk egy jelrendszer működése, a jelentésképzés, jelentéstulajdonítás mechanizmusa. Visszautal a valóságra, amelyből a sorozat született. Nagy Kriszta x-T paradigmát fogalmaz meg képi nyelven, annak paradigmáját, ahogy emlékezetünkben megjelenik O.V., és elfoglalja és kitölti virtuális terét a médiában, olykor híveinek és ellen híveinek tudatában. A szelekció látszólagos, mindig ugyanaz azt a személyt látjuk, csak másként.


Nagy Kriszta x-T kikerül egy csapdát, hogy csak publicisztikát látnánk a sorozatban. A rendszeralkotással az egyedi képeket áthatja egy gondolati tartalom, a személyiség, az egyediség megmutatása és kifordítása, ellentétébe fordítása.  Távolságtartó O.V. sorozata, kiemeli a mindennapi vizualitásból, még akkor is, ha O.V. képét, arcát sokszor és ismétlődően látjuk a tv-ben, az interneten. A kimetszés pontos és hatásos, ha nem is tagadható a hatásvadász gesztusa. Most volt és van az az alkalom, amikor az evidens dolog, viszony megragadható, leleplezhető. Mert a művész sorozata leleplezés is. Az ikonná válást mutatja, és annak ürességét, miközben a cukormáz borítja O.V. képét, a mindenek fölötti ismertség, elismertség, és behódolás. O.V. sztár lesz. A csúcson van. Övé a taps és a tér. Megkerülhetetlen idol. Bírálhatatlan. Nagy Kriszta x-T lefokoz, földre hoz, lemeztelenít. A király meztelen.

Kölüs Lajos

¹ SEGÍTSÉGÜL HÍVÁS—INVOKÁCIÓ (http://uzenet.wordpress.com/segitsegul-hivas—invokacio/)
² Szentesi Zöldi László: Tisza és Ady (Magyar Hírlap, 2011. január 28., péntek)

Nagy Kriszta - x-T: Portréfestést vállalok
2014.május 15. – 2014. június 14.
Godot Galéria
1114 Budapest, Bartók Béla u. 11.