Baranyi Gergely – Katona Ágota lírájáról. Gergő 1989-ben született Keszthelyen, jelenleg a Debreceni Egyetem Magyar nyelv és irodalom MA hallgatója, az Új Hormon-csoport, a József Attila Kör tagja, a Debreceni Egyetemen működő Hatvani István Szakkollégium résztvevője.
Új Hormon - új RoHAM Bár
Kókai János, Nagy Kata, Katona Ágota, Németh Bálint, Izsó Zita, Kerber Balázs, Zerza Béla Zoltán
Családvége
Ajánló Katona Ágota verseihez
Katona Ágota 1989-ben született Balassagyarmaton, jelenleg Budapesten él. Egyetemista évei alatt vált a 2009-ben elindított Új Hormon lírai blog tagjává, illetve a FÉL online irodalmi folyóirat szerkesztőjévé. Verseit nagymúltú folyóiratok, többek között a Várad, A Vörös Postakocsi hasábjain közölték, emellett a FÉL online Kiültetés című antológiájában is megjelentek művei. Ezen sikerek is mutatják Katona Ágota lírájának egyediségét és újdonságát.
Versei az otthontalanság szerepkörét gondolják át, ez az elbeszélői pozíció egyébként is meghatározó a kortárs magyar irodalomban. A szövegekben feltáruló, véget nem érő utazás és keresés, illetve a hazajutás lehetetlensége („Csak a saját otthon / odból lehetsz kitiltva” – Sírház) a család, a családi múlt kitölthetetlen hiányával társul. Mindez a versekben megszólaló én világhoz való viszonyát írja felül újra és újra.
A gyökértelenség érzete pótcselekvésre késztet, ennek adja tanújelét a folytonos utazás, melynek egyik ki nem mondott célpontja a bibliai Édenkert. „[M]inden apám elbújik, minden anyám / a kert végében tereget, szőlőindás / alumínium drótok csíkjaira.” (láthatatlan) A zöldterápia még erősebben hívja elő ezt a képzetet: „díszfák között épül a vágyott / találkozások lakosztálya…” Az utazás motívuma szorosan összekapcsolódik a családtagokkal, oly módon is, hogy a lírai én különböző helyszínekkel azonosítja őket: „a távoli rokonok – első unokatestvér, / nagyszülők – városok egy másik kontinensen, repülőre szállni / nem merek.” (láthatatlan) A pillanat otthonosságából az állandó mozgásban levés során nem sok (minden) marad, csak a halál testközeli élménye, valamint a Családvégében úgyszintén megidézett rendezetlen, gazos, üres telek, amelyről „nem tudod, ki hagyta rád.”
Kiültetés - régi RoHAM Bár
Horváth Dorottya, Katona Ágota, Kerber Balázs, Tinkó Máté, Mihályi Réka, Kapelner Zsolt
Ahogyan a feltételezhető Édenkert, vagy más, fizikailag el nem érhető terek iránt érzett vonzalom, a költő figyelmének középpontjában elsősorban az érzékszervekkel fel nem fogható jelenségek állnak. Ezzel tovább tágul a szerző és a (saját) környezete között lévő áthidalhatatlan szakadék. Jól illusztrálja ezt a Képeslap vonatból című szöveg, melyben a „fantom napozók” (“mennyi álláb és álarc”) egy bezárt strand „kitalált” jelenlétét érzékeltetik. A valós létezés azonban háttérbe szorul: „a valódi merülésről hallgat, / mintha mellékes lenne a világon / az utolsó, nagy, víz alatti belégzés.” Ide sorolható továbbá, visszatérő motívumként, az elhunytak megidézése, ami már Ágota korábbi szövegeiben is hangsúlyosan megjelent.
Katona Ágota érdemeit sorolva érdemes még kitérni sajátos nyelvi játékaira. Régóta figyelemmel kísérem a munkásságát, ezért elmondhatom, hogy szövegei folytonos megújulásról, fejlődésről adnak számot. Mi sem igazolja ezt jobban, mint a család problémakörének egyre fegyelmezettebb, egyre elmélyültebb feltárása, a lírai én hallgatási kényszere és akadályozottsága ellenére is. Ahogyan a vers beszélője parafrazeálja: „[b]ezárkózni értelmetlen, ha magam vagyok az a ház.” (Lavinia Mannon második sorsa)
Baranyi Gergely
Az idézett versek a Kiültetés online versantológiában szerepelnek:
http://kiultetes.felonline.hu/category/katona-agota-versei/
