Stephenie Meyer Twilight-könyvsorozatáról.
Alkonyattól pirkadatig?
És még azon is túl…
A Twilight-sorozatról rengeteg pozitív és negatív kritika, rajongói értékelés jelent meg az évek során a nyomtatott sajtóban, és online felületeken egyaránt. Kíváncsivá tett, miért kapott hideget-meleget, miért osztotta meg ennyire az olvasóközönséget. Mire a négy kötet végére értem, mindkét álláspontot megértettem.
Stephenie Meyer többször elmesélte, hogy regényét egy álom hatására írta meg. Álmában egy vámpír beleszeretett egy fiatal lányba, ám miközben vágyott rá, a vérét is szomjazta. Először ebből kerekített ki egy rövid történetet, ami később, miután kibővítette a sztorit, az első könyv 13. fejezete lett. A vele készített interjúkból továbbá az is kiderül, hogy eredetileg nem akarta megjelentetni a kéziratot, saját szórakozására készítette, testvére unszolására küldte el néhány kiadónak. A sok elutasító válasz után a Writers House-tól pozitív visszajelzés érkezett.
Az ifjúsági vámpírrománc fantasy regénysorozat az évek során négyrészesre dagadt. A Twilight (Alkonyat, 2005) után megjelent a New Moon (Újhold, 2006), az Eclipse (Napfogyatkozás, 2007) és a Breaking Dawn (Hajnalhasadás, 2008), melyekből Isabella Swan történetét ismerhetjük meg. A könyvborítók kiválóan illeszkednek az egyes részek tartalmához. Az Alkonyat almája, a tiltott gyümölcs Bella, az ügyetlen, kétbalkezes lány és a 109 éves vámpír, Edward Cullen tiltott szerelmének jelképe. Az Újhold cirmos-fehér, fodros szélű, lekonyuló virága a szerelmespár kapcsolatában bekövetkező törésre, a fiatal lány fájdalmára utal, a vérvörös szín azonban nem csak a fájdalom, hanem egy új kezdet, egy új vonzalom kezdetének szimbóluma is. A Napfogyatkozás foszlott vörös selyemszalagja, melyet egy vékony szál tart össze, Bella és a farkasember Jacob Black Edward újbóli felbukkanásakor bekövetkező több, mint baráti kapcsolatának megszakadására referál. A Hajnalhasadás sakk-figurái pedig Bella átalakulását mutatják, aki áldozatból (esetlen, sérülékeny emberből), bordó gyalogfigurából, mindenkit védelmező, mérhetetlen önuralommal rendelkező, fenséges és gyönyörű vámpírnővé változik.
Az írónő, elmondásai alapján, mindenképpen valami újat szeretett volna behozni a vámpírtörténetek sorába, ezért főszereplői „jóvámpírok”, állatvérrel táplálkozó, nappal is mutatkozó kedves, a társadalomba beilleszkedni vágyó és együttélésre képes élőholtak. Ez a fajta jellemábrázolás azonban az első kötet megjelenésének időpontjában már nem számított újdonságnak, gondoljunk például a Vámpírnaplókra (L. J. Smith: The Vampire Diaries, a sorozat első kötete 1996-ban jelent meg). A Meyer által kitalált szerelmi háromszög pedig szinte minden romantikus regény és sikerfilm alapeleme, bár a vámpír- és/vagy ember-románcokból általában hiányzik a vérfarkas. A szerző nem tagadja le „előzményeit”, megjelöl olyan klasszikus szépirodalmi műveket, melyek hatása erőteljesen érződik koncepciója kialakításán, és a történetszövésen is. A következőket említi, Jane Austen: Büszkeség és balítélet (Pride and Prejudice, 1913), Shakespeare: Rómeó és Júlia (Romeo and Juliet, 1590-es évek vége), Szentivánéji álom (A Midsummer Night’s Dream, 1590-es évek közepe), Emily Brontë: Üvöltő szelek (Wuthering Heights, 1847), Lucy Maud Montgomery Anne-könyvei (Anne of Green Gables, stb., 1908-tól). Mégsem lehet azt mondani, hogy nem hozott újat, amikor sikeresen ötvözte és izgalmas momentumokkal (a vámpírok nem hagyományos leírása, megjelenítése, harc az ősi vámpírokkal, "vámpírgyermek" születése, indián mítoszok továbbgondolása) egészítette ki mondanivalóját.
A sorozat számos díjat nyert (úm. British Book Awards – "Az év gyerekkönyve 2008", Kid’s Choice Awards – "Kedvenc Könyv 2009"), sokáig vezette a könyveladási listákat, állítólag több mint 235 hetet töltött (a) The New York Times bestseller-listáján és számtalan nyelvre lefordították. Sokan elgondolkoztak azon, vajon mi okozta a Twilight Harry Potterhez hasonló népszerűségét, a J. K. Rowling-áradat megszakadása, vagy a 2000-es években ismét felfutó „vámpír tematika"? Egyesek szerint a kérdésre nem ilyen egyszerű a válasz, ők a siker titkát a tiszta, erotikamentes, éteri szerelem megjelenítésében vélik felfedezni. Mások a „könnyenbefogadhatóság” számlájára írják.
Már a Bridget Jones-könyvek olvasása közben megfogalmazódott bennem a kérdés, miért kedveli annyi nő és tinédzser a saját nemünket nem éppen pozitív színben feltüntető, szerelmiháromszöges történeteket. Talán nem más ez, mint önigazolás. Az ilyen típusú munkák reményforrások, azt kommunikálják, hogy legyünk bár képzetlenek, buták, csúnyák, akaratgyengék, szegények, naivak, érdektelenek és esetlenek, ahogyan kedvenc könyvünk főszereplőjére, ránk is ránk talál majd az igaz szerelem, sőt, jóképű, délceg, gazdag, ügyes, okos és menő, „hibátlan” férfiak fognak versengni a kegyeinkért. Így tehát ezeknek a szövegeknek önbizalom növelő hatásuk lehet, megfelelő reklámstratégia segítségével szerzőik számtalan olvasóra tehetnek szert, kár, hogy rajongóik rövid idő múltán rádöbbennek majd, hogy a valóságban kevés gyalog-figura válhat jégkirálynővé. Mindez természetesen nem jelentene gondot ebben a kategóriában, hiszen a műfaj egyik fő jellemzője, hogy kimozdít az unalmas hétköznapokból (még romantika nélkül is, így azonban hatványozottan), lehetőséget teremt arra, hogy azonosuljunk olyan lényekkel és élethelyzetekkel, melyekkel alapvetően (mivel nem léteznek) nem tudunk.
A problémát leginkább a szövegminőségben látom. Rendkívül irritálóak az unalomig ismételt részletek, Bella és Edward egymást dicsőítő, illetve önmarcangoló monológjai, gondolatmenetei, az eltúlzott, cukormázas párbeszédek, a megállás nélkül újra és újra felbukkanó sémák, szavak, kifejezések, érzések. Az öltözetek pontos leírása is felesleges, nem kellene részletekbe menően lefesteni minden egyes alkalommal, amikor megjelenik egy szereplő a színen, ki mit visel, csak abban az esetben, ha annak jelentősége van. A gyengé(bb)re sikerült párbeszédek és szövegrészek miatt az olvasó sokszor képtelen átérezni a szereplők fájdalmát, örömét, problémáját, csak a „felszínen mozog”, vagy unatkozik. A könyvek mégis „pörgősebbek” az Alkonyat-filmeknél, a filmsorozat ugyanis katasztrofálisan sikerült, ami nem kizárólag Kristen Stewart (Bella), Robert Pattinson (Edward) vagy Taylor Lautner (Jacob) színészi játékának köszönhető.
Mindezek ellenére Meyer műve hatással volt az irodalmi életre, ismerünk olyan magyar-, illetve angoltanárokat, akik beépítik a középiskolás tananyagba, de bekerült a Cambridge-i Egyetem tananyagába is, a Harry Potter könyvekkel és néhány videojátékkal együtt, hogy a leendő irodalomtanárok megértsék, mit, miért szeretnek a fiatalok, és megvizsgálják, hogyan hatnak rájuk ezek a művek. A kimutatások alapján Meyernek köszönhető, hogy megnőtt a fantasy fanok száma is. A Twilight azonban nem csupán az irodalmi, hanem a gazdasági életre is hatott, Forks város kedvelt turistalátványossággá vált, megjelentek a piacon a Twl-tematikára építő eszközök, játékok, poszterek, ruhák, DVD-k, valamint a Volvo népszerűsége is megnőtt. Következésképp, érdemes megismerkedni az Alkonyat világával, ha nem is válik mindenki kedvencévé, tanulságos olvasmány lehet, társadalomtörténeti és pszichológiai szempontból egyaránt.
Debreceni Boglárka
The Twilight Saga – rajongói oldal:
http://alkonyat-saga-twilight.blogspot.hu/
Facebook:
https://www.facebook.com/twilight (film)
https://www.facebook.com/pages/Twilight/107825249240945?rf=115396495141709 (könyv)
Kapcsolódó bejegyzések:
http://centrifuga.blog.hu/2014/12/02/epizod_tronok_harca
http://centrifuga.blog.hu/2014/07/16/konyvsorozatok_az_ehezok_viadala
http://centrifuga.blog.hu/2011/11/05/vilag_tanitonoi_stephenie_meyer
