Interjú Bokodi Balázzsal.

„lehengerlő és ellenállhatatlan”

    

2012-ben Szuicidrománc c. regényed megjelenése alkalmából Illényi Mária készített veled nagyinterjút a Könyvhét folyóirat számára. Azzal a kérdéssel nyitott, hogy: „Mit lehet tudni Bokodi Balázsról?” Számomra akkor – eltekintve néhány információmorzsától – annyi derült ki, hogy igazi poker face, aki nem tüsszenti le hollywoodi maszkját, mint Irma a reggeli arcát a Frédi és Béniben. Persze izgató tud lenni ez a fajta „fölényes” rejtélyesség, de mit takar valójában, egy szexi pasi csábítási praktikája, vagy szimplán az imidzsedhez tartozik? Engem nagyon érdekel, hogy milyen férfi lehet Bokodi Balázs…

Valószínűleg túl cinikus ahhoz, hogy normális interjút lehessen készíteni vele. És túl cinikus ahhoz is, hogy sokáig ki lehessen bírni mellette. De mindemellett lehengerlő és ellenállhatatlan, szóval, hölgyeim, hajrá! Egy interjúban az ember megpróbálná a jó tulajdonságait kiemelni, a rosszakat elfedni, vagy jókká hazudni. És a végén kiderülne, hogy én vagyok DiCaprio a Gatsbyből vagy Gregory Peck a Római vakációból.

A pszichológusom szerint erről az egészről Winona Ryderestül, Grace Kellystül az agorafóbiám tehet. Azt mondta, annak, hogy minden előzmény nélkül filmsztárokba szerettem bele, csakis az lehetett az oka, hogy három évig ki sem mozdultam otthonról. Ha egész nap az Elfújta a szelet nézi, magyarázta a dokim, ne csodálkozzon, ha este Vivien Leigh-jel akar kefélni. Bár ez még mindig jobb, mondta, mintha Clark Gable-t kívánná meg.

Első regényed főszereplője, Viktor, minden nap más nőideált kerget. Az aktuális zsáner természetesen filmfüggő, ha a Pretty Womant nézné, Julia Robertset keresné a bárpult mellett, ha pedig a Van, aki forrón szereti akadna a kezébe a tékában, egy darabig a Marilyn Monroe-típusú nőkre bukna. Te milyen csajokra buksz, bekattant egy típus, vagy fő a változatosság? Milyen a nőideálod, ha van olyan, és nem a fekete-fehér Grace Kelly?

Nincs nő ideálom, de tényleg. Ha a külsőségeket nézzük, akkor lehet kismellű vagy nagy. Lehet szőke vagy barna. Lehet vékony vagy… vékony. Valószínűleg felszínes ember vagyok, mert most is a külsőségeket írtam először. Szóval csak olyan nőkbe tudok beleszeretni, akikhez testileg elképesztő mód vonzódom. De ők nem mindig a Grace Kelly szépségű nők. Amy Winehouse-nak például ugyanúgy nem tudtam volna ellenállni, mint Audrey Hepburnek.
Ha a nő személyiségét nézem, akkor legyen egy kicsit őrült. Ne az a sablon, jó háziasszony vagy munkamániás valaki, hanem olyan, akinek kicsit tágabbak a korlátai. Aki mellett nem lehet nyugodtan élni, mert kiszámíthatatlan, így mindig meglep, persze nem mindig pozitívan. De még az is jobb a nihilnél.

Később pszichológus hallgatókkal vacsoráztam, és elmagyaráztam nekik, miért nem lesz értelme a munkájuknak. Még később olyan nőkkel bújtam ágyba, akik olyan rondák voltak, hogy esélyük sem volt hasonlítani egy filmes karakterre sem. Annál is később leugrottam a sarki dvd kölcsönzőbe, hogy elbúcsúzzak az összes nőtől, akivel addig keféltem. Liz Taylortól. Janet Leightől. Anita Ekbergtől. Monica Beluccitól.

Van-e valami közös vonás benned és a Szuicidrománc főhősében? Tudom, hogy nem önéletrajzi regény, mivel akkor már rég rám találtatok volna, de mivel a hollywoodi filmek és az amerikai popkultúra iránti rajongásotok közös, gondoltam, talán még más is lehet…

Én is szerelmes vagyok az összes gyönyörű filmszínésznőbe. És szerintem én is jó búcsúleveleket tudnék írni. De nem hiszem, hogy Beatrix engem ilyen könnyen tudna az orromnál fogva vezetni. Aztán ki tudja. Baromi dögös nőként él a fejemben, szóval még ez is megeshet. Mert könnyen csábuló vagyok, ha szép nőkről van szó.

De ahhoz, hogy egyik éjszaka Marilyn Monroe felbukkant az életemben, semmi, de semmi köze nem volt az akaratgyengeségemnek. Akkor már inkább a nem létező bejárati ajtómnak.

Mit látsz Beatrixben? Mitől izgalmas Beatrix, mint nő, mint karakter, és mi köze van Beatrixnek Marla Singerhez?

Az, hogy nincsenek igazán határai. Nem fél semmit megtenni, hogy elérje a célját, ami igazából a céltalanság. Nem találsz rajta fogást. Mindenre tudna valami okosságot mondani. Szóval intelligens, de szellemesen intelligens, és ettől nem okoskodó lesz, hanem olyan, mint egy szexi professzor.
Szerintem Beatrix Marla Singer nővére. Beatrix talán egy kicsit erősebb, mint Marla, és tudná is irányítani a hugit ideig-óráig, ha egyszer egy regénybe kerülnének. Valószínűleg ugyanabba a férfiba szeretnének bele, amit a férfi szívna meg, de nagyon. És jól látod, Beatrix Marlából fakad, szóval Marla nélkül nem lenne Beatrix, ez biztos.

Beatrix épp csak annyira volt telt, mint Monroe a Van, aki forrón szereti-ben, mégsem ő volt Sugar Kane. Ajkait, mintha Rita Hayworth-től örökölte volna, de akkor sem ő volt Elsa Bannister. Szemei, mint egy őzikéé, mint Audrey Hepburné, de nem ő volt Holly Golightly. Fiúsra nyírt haját akár Julie Andrews is viselhette volna A muzsika hangjaiban, de ettől még Beatrix nem volt Maria. Ellenben kiállhatatlan volt és lekezelő. Fogai ugyanúgy megsárgultak a sok cigarettától, mint az őt körülölelő falak. Körmeit sokszor addig rágta, míg el nem tűntek teljesen puffancs kis ujjairól. Mégsem akartam semmit jobban, mint látni azt a filmet, amiben Beatrix prototípusa játszik. Semmit nem akartam jobban, mint beleszeretni Beatrixbe.

Felettébb magabiztos vagy. Már a könyved 1. fejezetének első oldalán lelövöd a poént, „előre szólok, hogy ebben a történetben mindenki meg fog halni”, mert tisztában vagy azzal, hogy ennek ellenére az olvasók végigsodródnak a krimiden, hiszen a stílusod, és ez a szatirikus, fekete humorral fűszerezett szöveg, sztori eteti magát. A magánéletedben is ennyire asszertív vagy?

Én nem bölcsész író vagyok, szóval, ha nem lenne Google, akkor most nagy bajban lennék az asszertív szóval. Szerintem egyébként ez attól függ, hogy milyen típusú emberrel kerülök szembe. Ha például egy extra mód egoistával, akkor ahhoz cinizmussal közelítek. Na jó, először mindenkihez cinizmussal közelítek. Ez valószínűleg jellemhiba.

Pár perc múlva már Beatrix hívott: Megérkezett Mr. senki sem akar leszopni, mondta első páciensünk füle hallatára.
Akkor küldd be, Beatrix. Küldd be vagy kísérd be. Ahogy tetszik. Hallottam, ahogy a vonal másik végén valaki megköszörüli a torkát.
Főnök, mi lenne, ha ma este Miss Hayworthnek szólítanál?

Szereted az angolszász irodalmat, főként az „agymenős” szövegeket, és az általad teremtett világ sem realisztikus, inkább filmszerű, mégis hiteles. Úgy adod elő a történeteidet, mintha az abszurditás határait feszegető események bárkivel megtörténhetnének, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy kizárólag morbid gondolatok keringnek mindenki fejében. Bokodit olvasni olyan, mint akciófilmet nézni, csak nem jut eszünkbe másodpercenként, hogy basszus, ezeknek már kb. huszonhatszor ki kellett volna nyiffanniuk az elmúlt tíz percben. Honnan ez a sodró lendület, végigszántottad Amerikát egy ’55-ös Buickkal, filmes grupikban nyomulsz, vagy egyszerűen csak unatkozol?

Az igazán szép az lenne, ha léteznének irodalmi grupik, mint Fitzgerald idejében. De persze olyan Kate Hudson-típusú grupik. Ha úgy élhetne egy író, mint egy igazi rock sztár. Azt hiszem, akkor az ihlettel nem lenne baj. De az én filmszerű stílusom inkább a videó korszakhoz vezethető vissza. A szülők reggel elmennek dolgozni, este hazajönnek, a gyerek lemegy focizni, délután meg berakja a lengyel piacról beszerzett filmeket. Én valahogy így utaztam be Amerikát. És Amerika a filmeken túl menő volt ahhoz, hogy az ember ne szeressen bele.

Pszichológus nélkül úgy éreztem magam, mint a kis házi kedvenc, akit pár hétig kényeztetnek, aztán kidobnak az utcára, lehúznak a vécén, feltálalnak a szomszéd srác kígyójának. Azt se tudtam, mihez kezdjek a fene nagy szabadságommal. Elmehettem volna moziba, hogy beleszeressek egy nálam tízszer magasabb Brigitte Bardot-ba. De fogalmam se volt, hogyan elégíthetnék ki egy emeletes ház nagyságú nőt.

Mi a szenvedélyed?

Ha a kokain lenne, akkor azt nem vallanám be. De igazából nem vagyok valami nagyon intenzív ember szenvedélyek szempontjából. Nem mászok hegyet hétvégenként, nem ugrálok ki repülőkből. Talán az a szenvedélyem, ami Jack Nicholsonnak és DiCapriónak. Egy élő Victoria’s Secret Shown biztos felmenne bennem az adrenalin.


Hol olvashatók a munkáid?

Van a Szuicidrománcnak egy facebook oldala. Ott sok irodalmi és filmes idézet mellett vannak fent rövidebb írásaim. Már amit a facebook cenzúrája enged.

Azon az éjszakán a legeldugottabb bárok is tömve voltak halott filmsztárok ikertestvéreivel. Végigjártam az összes csehót, de csak Lana Turnerbe botlottam.

Min dolgozol jelenleg? Mikor jelenik meg a következő köteted?

Nincs kiadóm, szóval lehet, hogy meg sem jelenik majd a második regény. Azért készül, íródik. Ha milliós eladások lennének a Szuicidrománc mögött, akkor most mondhatnám, hogy meglepő lesz az olvasóimnak az új regény, mert egy romantikus történeten dolgozom. Persze azért az alapsztori elég furcsa lesz, de mégsem egy morbid történet. Egy az, hogy nem akarok önismétlő lenni, kettő, mivel megint a főhős (illetve az új regénynél kettő) meséli el a történetet, így a stílus is az ő személyiségéhez igazodik. Én, ha kiadó lennék, akkor látnék benne fantáziát… nagyon is.

Debreceni Boglárka

A Szuicidrománc facebook oldala:

https://www.facebook.com/Szuicidromanc?ref=br_tf

Könyvadatok:

Bokodi Balázs: Szuicidrománc
Jószöveg Műhely Kiadó
Budapest, 2012