Deák Csillag és Kölüs Lajos páros-kritikája Gulyás Andrea Minden rendben van című kiállításáról.
Gulyás Andrea 1986-ban született Budapesten. 2006-tól a Novus Művészeti Iskola növendéke volt, majd OKJ-s grafikus szakvizsgát tett. Az egri Eszterházy Károly Főiskola képi ábrázolás, grafika szakirányán 2012-ben szerzett BA diplomát. 2012-től ugyanitt tanul vizuális – és környezetkultúra – tehetségfejlesztő tanár mesterszakon. 2007 óta szerepel műveivel kiállításokon.
Precízen, némely elemében már-már hiperrealisztikusan megfestett művei René Magritte mágikus realizmusát, Giorgio de Chirico metafizikus festészetét idézik. Meghökkentően felnagyított tárgyai szimbolikus jelentőségűek, képei egy elvont, magával ragadó világot tárnak elénk. Az óriási realisztikus emberi szervek, oda nem illő elemek, bizonytalanul kitágított terek, ambivalens anyagok és testek, kifordított tárgyak egészen egyedi asszociációkra adnak lehetőséget.
Cím nélkül, olaj, vászon, 150x200 cm, 2013
Csipkeköd - Deák Csillag
Gulyás Andrea Tat Galériabeli kiállításának címe Minden rendben van. Bár úgy tűnik, valóban minden rendben van, de ha ránézünk a meghívón szereplő festményre, már tudjuk, át vagyunk ejtve. Semmi sincs rendben, csak a rend. Ami önmagáért való. Nincs csizma az asztalon. A nevezett képen a tiszta tányérok szépen elrendezve az asztal alatt sorakoznak. Rendben. De ez a kutya vacsorája. Gyerekként gyakran bebújtunk az asztal alá, de nem ezért, hogy ott tányérból együnk, legfennebb elcsent édességet ropogtattunk, vagy ott hallgattuk és kuncogtunk a felnőttek beszédén. Itt nem bújhatunk az asztal alá, nincs abrosz, és az, hogy oda terítettek, nem véletlen. De ez csak a kezdet.
Minden rendben 1, olaj, vászon, 80x60 cm
A tányérok üresek, majd a következő képen már jön a kifordított kávéskanna, és hogy valóban rend legyen, ami a lelke mindennek, a bögre is kifordított. Vagyis, a fülük belül található. Lesz kávé és ihatunk majd így belőlük? Egyelőre üresek, tehát mindegy, hogy kint, vagy bent van a fülük. És miért ne lehetne inni egy fületlen bögréből, sőt, a kannából, ha nem is könnyen, de kiönthetjük a kávét. Fületlenül is használhatjuk. Ebben a szürreális világban talán a kávé egyáltalán nem a kannába kívánkozik, hanem az is kifordul önmagából, befordul, fületlen, vagy akár kávétlan kávévá válik. Mert így van rendben minden. Már kávé sem kell, ahogy a tányérok is üresek. Minden üres.
Minden rendben 2, olaj, vászon, 80x60 cm
A piros szív sem tudni mit takar. Szívnek tűnő tárgyként vadszőlő leveleivel borított szívként látjuk. A művész konzerválja a leszakított gyümölcsnek tűnő szívet az Átmeneti időszak 1 képen, nem örökzöld borostyán vonja be, jön az enyészet. A szív még élőnek tűnik, bár háttere nincs, a hófehér mezőben semmihez sem kapcsolódik, sejtjük, már nem dobban, de mivel minden rendben van, mégsem összetört szívet látunk.
Átmeneti időszak 1, olaj, vászon, 100x100 cm
A Velencei Biennálén az Uruguay-i pavilonban láttam Wifredo Diaz Valdez installációit, melyek megidézték az idő romboló hatását. Dekonstruált faeszközei (hegedű, hordó, szék, ajtó, stb.) a hajdani tárgyak mívességét a romlásban is elorozták az enyészet elől, és mi fejben újra összeraktuk a képet. Ezek a darabok valamikor megmunkált formák, összeilleszthető részek voltak. Testek, arányosak és szépek. Gulyás Andrea rendjét nézve a Két fotel és az Asztal székekkel című képeken azt látjuk, ahogyan a retro, az egykori szocreál egyenbútor megadva magát, kiterítve fekszik a földön, mintha egy mesteremberre várna, támassz fel, tégy hasznossá. Mai formájukkal csak jelezik, mik voltak. Nyommá váltak. Múzeummá vált a világ, a természet is. A múlt felismerése megjelenik a töredékekben, de egyúttal ott a jelen elhagyása is. Radikális formátlanságokat látok, ezek töredékes utópiák, ugyanúgy hiányok, és ott lappang bennük valami ki nem mondott csalódás is, visszatérhetünk-e az elemekhez, egy lebontott világhoz, amelynek ajtóit és ablakait már rég kiszedtük, amin keresztül ki-bejár a lélek és a szél.
Asztal székekkel, olaj, vászon, 70x100 cm
De, mivel itt minden rendben van, nem jár ki és be semmi és senki. A Cím nélkül kép ajtaján sem rongálták meg a kilincset, mert minden rendben van, sőt, két kilincs található az ajtó két oldalán, de ez csak arra jó, hogy zavarba hozzon minket, melyik kilincset ragadjuk meg, miközben tudjuk, se ki, se be, egyik irányba se nyílhat az ajtó. Aztán végre jön egy kis rendetlenség, mert Jönnek a téli gondok, már a csipkefüggöny is hullatja hímzett leveleit, sötét, átláthatatlan szövet képződik, a csipkefüggöny édeskés illúziójának megsemmisülése köszön ránk. A csipke visszatér a Közöny 1, és Közöny 2 képeken, a sötét fejet maszkként vonja be, horgolt szem, száj, orr, szépen kézimunkázott csipkeköd a fej előtt, így nem látni a valóságot. Fületlen fejek. Vajon, mint a bögrénél, kancsónál a fülük belül van, és nem csak nem látnak, de nem is hallanak?
Cím nélkül 3, olaj, vászon, 150x130 cm
Nekünk nem lebeg csipkés köd a szemünk előtt, nem lehetünk közönyösek, máris bent vagyunk a fejekben, látjuk az agyat, és benne az idegen testet, itt most ebben a fejben egyáltalán nincs rend (Idegen test 2). Talán ez már az új korszakra hajaz, amikor chipet ültetnek az agyunkba? Aztán tovább vándorolunk a testben (Idegen test 1), galamb áll büszkén a két tüdőlebeny között. Nem galambszívet látunk, és nem tudjuk, melyik az idegen test. A tüdőlebeny galambszárny lett. Levegőbe emelkedhet.
Idegen test 1, olaj, vászon, 120x80 cm
A Gulyás Andrea által megfestett tárgyi világ az emberhez kötődik, aki létrehozta ezeket a tárgyakat. Képzeletben, vagy a valóságban. Léteznek ezek a tárgyak, hol álomban, hol ébredéskor. Az Átmeneti időszak 2 kép tisztelgés René Magritte lebegő sziklája előtt (René Magritte: Kastély a Pireneusokban, 1959). Gulyás vásznain sorakoznak az ötletek, szellemes megoldásokat látunk, formavilága csak látszólag egyszerű, képeinek belső rendje képes bonyolult gondolatokat és érzéséket közvetíteni. Reflektál és diskurzust folytat, sőt perlekedik a jelennel. Minden rendben van?
Átmeneti időszak 2, olaj, vászon, 100x100 cm
Csipkeköd - Kölüs Lajos
A nyomtatott betű lett a kultúrához vezető út ajtója és kapuja, ezen kell áthaladnunk mindenféle tudáshoz. – írja Mihalik Gusztáv 1941-ben kiadott könyvében1. Látom a modern rotációs gépet, ahogy futnak az újságoldalak, folyik a nyomtatás, szünet nélkül. Papirosfolyam. Gulyás Andrea Két fotelje, Asztala székekkel darabokra szedve. Még nincs semmi bedobozolva, fekszenek, nyugalom van. Egy bizonyos rend azért látszik. Rendben a ritmus, ahogy a széklábak és az ülőpárnák egymásra harmonizálnak. Az asztal is ritmusba szedve, nagy és kis darabok egymás után, sorrendben. A kép egy papirosfolyamra hasonlít. Mintha anyag-, erő és értékforgalma jelenne meg, csak az árcédula hiányzik, és a dobozról az, hogy vigyázat, törékeny. Felfoghatom úgy is a képet, hogy a régészek így találták az ásatások nyomán. Fénykép rögzíti a tárgyak elhelyezkedését. A Weöres Sándor Remekmű című kép betűket ábrázol, az abc írásjeleit, sorozatban, ismételve. Elzizzen a vers. A Z-betű. Gulyás kinyit egy ajtót, egy kaput. Áthaladunk a versbe. A nem-tudásba. Kulturáltan.
Két fotel, olaj, vászon, 150x200 cm
Valami nincs a helyén, valami nem funkcionál, például Két fotel. Ez a kivonás, hiány most összeadásként jelenik meg Gyulyás Andrea képén. Jing és Jang (nő és férfi), tisztes távolban egymástól, de elég közel, hogy hassanak egymásra. A kép nyugalmat áraszt, de ott a kérdés, miért ez a nyugalom. Történik valami, amiről nem tudunk? Ami összetartozik, az most elválik egymástól? Ami nem tartozott eddig össze, az most véglegesen össze fog tartozni?
Kifordított teáskanna, olaj, vászon, 50x40 cm
A röntgenképek is a rendet mutatják. Minden rendben 1-4. A csontok, akár a széklábak, helyükön vannak. Számban biztosan, de nem funkcionálnak, üzemen kívül vannak helyezve. Üzemképtelenek. Rejtik a saját maguk rendjét, az egyedit, a nem mindennaposat. Itt nincs hat ujj, nincs táltosság, de a változás, amit látunk, valamilyen értelemben képtelenség, nem szokványos jelenség. Nincs csonttörés. Az ép csontok szétszórtak, nagyság szerinti csoportosításuk sem a kéz, hát, láb funkcióját helyezi előtérbe. Ez gyűjtő szenvedélyre utal, saját testébe, bőrébe csomagolt emberi testrészek, csontok. Kívülről semmi sem látszik, csak a röntgengép mutat meg valamit. Gulyás Andreának röntgenszeme van. Átvilágít.
Idegen test 2, olaj, vászon, 120x80 cm
Idegen test (2) kerül az agyba, akár egy piros szem. Az egyszemű óriást látnánk? Agyalhatunk, eredményre nehezen jutnánk. Az Idegen test 1-ben szív tájt látjuk az idegen anyagot. Ennél a képnél a semleges, tüdős színekre kell felfigyelni. A harmóniára, a semlegességre. A bármi lehetre, ami titkolva van, nem tudunk róla. Egyfajta könyörtelenséget és tehetetlenséget állít elénk a művész. Gulyás Andrea a mesék világába visz, de kifordítja a mesét, ahogy a csészékre is belülre festi a fogójukat, a füleket (Kifordított bögre, Kifordított teáskanna). Megfoghatatlanná válik a csésze, ha forró a tea vagy a kávé, megégetheti az ujjunkat. Kifordított és érthetetlen világ. A tenyérben leledző csontok befordítottak, nem láthatók. Örkény groteszkje jut eszembe. …nézel a sötétbe, s kérded, hogy mit keresek én itt, miért viselem arcomat-nevemet, mikor a tiédre nem emlékszik senki, miért is nem döglöttem meg veled, hogy emlékedet ne kelljen viselnem, s lennék a nemlétben névtelen, bűntelen, akinek a húsa már lefoszlott, szaga is eloszlott, csontjai szétgurultak a kukoricásban.2 Az asztal alá terített tányérok is egy fordított világot jelentek (Cím nélkül). Nem asztal alá inni valakit, hanem asztal alatt ülni, étkezni. Valami szükségtelen, most az asztal. Holnap más válik azzá.
Közöny 1, olaj, vászon, 32x25 cm
A Közöny 1 és a Közöny 2 világa rejtett, csipkés függöny választja el tőlünk a látványt. Sötét fej és arc néz ránk. Akár múmiafejek is lehetnének. Az idő aszott bálványai. Egy pár lenne a két kép? Ellenkező irányba néznek. Összenéznek egymással. Nem látjuk a szemüket, mimikájukat. A csendben maradnak. Nem lépnek a világosságra, bár a csipke fehér, sárgásfehér. A piros szív (Átmeneti időszak 1) erezete megegyezik a fák leveleinek erezetével. A levél általában zöld, ősszel sárga. Nem tudjuk, hogy itt milyen a levél színe. Ősszel bordó is, talán piros is. A vadszőlő levele biztosan az, ha megcsípte a dér. Még dobog a szív, pumpálja a vért, szépen dagadnak az az erek-erezetek. Csak ennek a szívnek nincs hova csatlakoznia. Emlék egy Emlékkönyvben. Préselve van. Kétdimenziós tárgy. Szívtelen szív.
Közöny 2, olaj, vászon, 32x25 cm
Se kijárat, se bejárat a két kilinccsel rendelkező ajtó (Cím nélkül). Hová is nyílik, nem tudjuk. Azt sem, hogy nyitható-e. Bartók kékszakállú hercege várának hősnője, Judit zavarban lenne, ha ezt az ajtót kellene kinyitnia, és csak egy kilincset választhat a kettő közül. (Bartók Béla: A kékszakállú herceg vára, 1911) Jönnek a téli gondok, figyelmeztet az egyik mű. A csipkefüggöny folytonossága megszakad, lehullnak róla a minták, a levelek. A függöny alján gyűlnek össze. Fentebb egy sötét sáv, az idő. Az elfelejtett múlt. A kiesett emlékezet. A névtelenség. A csonttalanság. Az űr maga. Gyulyás hol erősen absztrakt, hol erősen konkrét és groteszk, már-már szürreális művei egyszerre modernek és egyszerre tradicionálisak, azaz figurálisak. Arra késztetik a nézőt, hogy ellentétekben gondolkozzon, azaz lássa valaminek a fonákját. Ki fogja meg, és hol a bögre fülét?
Jönnek a téli gondok, olaj, vászon, 32x25 cm
1 Mihalik Gusztáv: A könyvnyomtatás jelentősége és szerepe a gazdasági életünkben
http://mek.oszk.hu/10300/10358/10358.htm
2 Örkény István: Emlék a háborúról. Egyperces novellák, Magvető Zsebkönyvtár, Budapest, 1977
http://bollakalman.hu/Muhelyem/Vox_humana/Emlek/VH_OIs.htm
Kifordított bögre, olaj, vászon, 50x40 cm
Gulyás Andrea Minden rendben van
2014.10.16. – 2014.11.05
Tat Galéria
1052 Budapest, Semmelweis utca 17.