Nemes Z. Márióval Tóth Kinga készített interjút.
Preparáló prímás
Jelenleg Solitude ösztöndíjjal Stuttgartban, az Akademie Schloss Solitude-ben dolgozol. Mesélnél az ösztöndíjról, a kinti munkáidról? Az akadémián minden művészeti ág képviselteti magát, találkoztál a jelenlegi ösztöndíjasok közül olyannal, akinek az alkotásai hatással voltak rád?
Az ösztöndíj három hónapra szólt, aminek lassan a végéhez közeledek. A Solitude-kastély egy nagyon izgalmas művészetközi tér, ahol egyszerre lehet elmélyült önkutatásokat folytatni a közeli erdő árnyaitól kísérve és produktív közösségi projekteket, work-shopokat megvalósítani a világ legkülönbözőbb részéről érkező művészekkel. Ilyen közös projekt lesz például november 26-án a Bad Reading névre keresztelt felolvasás, melynek keretében én és Rasha Abbas, Dan Boehl, Vanessa Emde, Sînziana Păltineanu egyfajta közös, hibrid szöveget fogunk előadni angolul, melynek megalkotásában a konceptuális költészet különböző „kisajátító” technikáit próbáltuk alkalmazni. Amúgy a jelenlegi ösztöndíjasok közül külön kiemelném az Apparatus 22 képzőművészeti kollektívát, akiknek az As Good As Gold című pszeudo-rituális kiállítása szeptemberben volt látható a Solitude-kastélyban.
http://moussemagazine.it/apparatus22-schloss-solitude/
Művészeti pályád mellett párhuzamosan kutatásokat is végzel, doktori programban vettél részt. Hogy kapcsolódnak a kutatásaid az írásaidhoz, mik azok a főbb tudományos kérdések, melyekkel a verseidben is foglalkozol?
Ezt elég sűrűn kérdezik tőlem, de mivel idén A hercegprímás elsírja magát című verseskötetemmel párhuzamosan megjelent A preparáció jegyében című tanulmány/kritika/esszé-kötetem most a szokásosnál is élesebben kellett szembesülnöm ennek a két világnak a kapcsolatával. Itt nyilván nem teljesen eltérő dimenziókról van szó, hiszen tudományos, illetve kritikai irányultságom számos ponton találkozik költői/írói érdeklődésemmel, most éppen – és talán ezt a két könyv egybeolvasása is megmutatja – a hibriditás, a poszthumanizmus, illetve a plurális kultúrafelfogás mentén. Ugyanakkor mindebben a keresztbe olvasásban és írásban az a legfontosabb számomra, hogy mindig meghagyjak bizonyos játékteret az intuitív folyamatoknak is. Élvezem a racionalitást, de tökéletesen rendszerszerű soha nem akarnék lenni. Ezért is próbálom őrizni saját gyakorlatomban a költészet „vétó jogát”, vagyis az ellenkezésnek, a mást-mondásnak a szabadságát – még a saját rációmmal, elveimmel, koncepcióimmal szemben is.
Az elmúlt hónapokban a Katapult alkotói oldal művészeinek is köszönhetően, illetve a József Attila Kör POPJAK sorozatában is többet hallhattunk a bizarro műfajról, mellyel téged is kapcsolatba hoztak. Hogy viszonyulsz a bizarro jelenséghez, a "magyar bizarrohoz"?
Sok szempontból rendkívül megtermékenyítőnek érzem ezt a kaotikus és kulturálisan nagyon nyitott írásmódot. Ugyanakkor a bizarro persze egyfajta anti-fogalom is, hiszen nagyon nehéz definiálni, egyfajta popkulturális meta-abszurdról van szó, ami rendkívül töményen koncentrálja a legkülönbözőbb sokk-esztétikákat, hogy „nevetve hányjunk és hányva nevessünk” (Turi Márton). Ez a fajta következetes felforgatás kifejezetten közel áll az én ízlésemhez is – Komor Zoltán fordításában nemrég fel is került néhány szövegem a Bizarro Central oldalára (http://bizarrocentral.com/2014/10/03/flash-fiction-friday-three-shorts-from-mario-z-nemes), és úgy éreztem nem mutatkoztak „idegen testnek” ebben a kontextusban. Ugyanakkor a „magyar bizarro” még a jövő zenéje, engem is talán a prózaírás szempontjából inspirál leginkább ez az esztétika, de erről talán még korai volna beszélni.
Legújabb köteted, A hercegprímás elsírja magát igazi szürreális történelmi... nem is tudom, milyen műfajba soroljam. Nem lehet nem észrevenni az aktuális társadalmi helyzet megjelenítését. Azt gondolom, ennyire erősen ez eddig nem volt jellemző a verseidre. A következő kötetedben is erősíted ezt a vonalat?
Még nem tudom, illetve nem akarom tudni, hogy milyen lesz a következő kötet. Egyelőre élvezem a különböző lehetőségek közti ingázást, a kísérletezés szabadságát. Miután befejeztem a Bauxitot, megfogadtam, hogy a következő kötetemben mindent ki fogok próbálni, amit addig bizonyos esztétikai megfontolásokból nem engedtem meg magamnak. Most nem akarok megfogadni semmit. Amúgy a társadalmi/közéleti/politikai kérdések továbbra is érdekelnek és lehet, hogy még közelebb merészkedek ehhez a területhez, hiszen ebben a tekintetben A hercegprímást egy bonyolultan közvetített viszonyrendszer jellemezte. De, ahogy mondtam, érdekel a próza, meg van egy színdarab-töredékem a Ceauşescu-házaspárról is, amit be akarok fejezni, szóval van min dolgozni, csak a megfelelő körülményeket kell megteremteni hozzá.
Tudni rólad, hogy szívesen dolgozol együtt más művészekkel a képzőművészet, zene, performansz stb. területeiről. Milyen akciókat várhatunk 2015-ben?
Remélem sikerül még szilveszter előtt elfogyasztanunk Juhász Ferenc A halott fekete rigó című époszából készített káposztánkat, amit egy művészi kollektívával közösen mint egyfajta eat-art projektet készítettünk el, ezzel próbálván jelezni az életmű érzéki és materiális „befogadása” iránti eksztatikus érdeklődésünket. De emellett egyik fő vágyam, hogy jövőre beindíthassam a MagnetoCult nevű projektemet, melynek keretében magnókazettákra szeretném felolvasni több 19. századi költőnk életművét. (Akinek van felesleges magnókazettája, és szeretné támogatni a projectet, kérem juttassa el hozzám.) Először Vörösmarty Zalán futásának „előadására” és rögzítésére készülök, hangsúlyozottan lo-fi körülmények között.
A facebook portálon rendszeresen teszel közzé meglehetősen karcos, brutális zenéket. Mit ajánlanál a mai napra?
A ma naphoz a legmegfelelőbb kísérőzene szerintem a Burning Witch Crippled Lucifer (Seven Psalms for Our Lord Of Light) című doom-drone-sludge alapvetése lenne, amiből megérthetjük, hogy pontosan mit is jelent az angol zenekritikai kontextusban a „demented shriek” kifejezés.
Tóth Kinga
Nemes Z. Márió portréját Csutak Gabi készítette.
