Verebics Ágnes (1982, Enying) 2006-ban diplomázott a Magyar Képzőművészeti Egyetemen, ahol Tölg-Molnár Zoltán volt a mestere. Munkáiban változó intenzitással, de folyamatosan és kitartóan foglalkozik az emberi testtel, mint ábrázolt „tárggyal”, mint tartalmakat és jelentésrétegeket hordozó motívummal. A mai technikák sokféleségét messzemenően kihasználva fotózza, festi, applikálja művein újra és újra az emberi testet, testrészeket. A test hol fedetlenül, hol pedig jelentőséggel bíró öltözetben jelenik meg képein, gyakran az extremitás határát súrolva. Valamiért vonzódik a furcsa, gyakran torz, génhibás, vagy csak különös megjelenésű emberek, állatok ábrázolásához, és a torzult nyugati (vagy éppen keleti) kultúrák által kitermelt extrém figurákhoz. Legújabb sorozatán mezítelen, de mégis eltakart női testeket látunk, amelyeken az öltözet a legszebb női szőrzet, a haj. (MissionArt)

A szőrnők

 

Tud az Isten akkora követ teremteni, amit már ő se tud felemelni? – jut eszembe az internetes iskolás kérdés, mintha a világ teremtésén lennék a MissionArt Galériában. Verebics Ági valamit tud, de nagyon. Meztelen nők pajzsként emelik maguk elé a hajkölteményeket. És nem is egy Hajas szalonban vagyunk, ahol csodák születnek. Nem is egy divatbemutatón, ahol nő és férfi egyaránt árgus szemmel nézi az új kollekciókat és kreációkat, a kifutón lépkedő nők alakját. Nem hiszem, hogy Verebics Ági kreacionista lenne, inkább ötletekkel bíró alkotó, aki merészen tálalja elénk gondolatait és érzéseit.
A Hairy Gang (Hajas Banda) című tárlat tíz képből álló sorozat, az emberi testen extrém módon megjelenő szőrzetet mutatja be. Figuráit Verebics Ági "szőrnőknek" nevezte el. A falra függesztett fehér világító dobozokban is együtt jelenik meg a haj és a test. Minden hajszál a helyén van, úgy szól, hogy ne vegyük észre, hogy ott van, ahol lennie kell, fent vagy lent, legyen bárhol, az összképbe illeszkedjen, tincsként, fodorként, göndörként, egyenes szálként. Nincs korlát, Verebics Ági korlátlanul tobzódik a hajzuhatagban, törvényen kívül, felszabadítóan, vágyat ébresztve, hogy a haj a szépség egyik formája, irhánk része, ha birtokoljuk, életünk sem lehet elveszett. Ahogy Szinbádról mondják: Szeretett kezeket, hajakat, női neveket, asszonyhangokat és simogatásokat.1
Mit szeretnénk mi nők? Hajunk legyen hullámos, szögegyenes, tincsekbe hajló vagy szálas, drótszerű, netán selymesen vékony? Néha vendéghaj. Mi is vendégségben vagyunk a kiállításon. Szőrtelenítés sehol. Nincs epilálás. És nem válunk meg a hajunktól, mert talán a hajunk miatt szerettek belénk a férfiak.
Verebics Ági a divattal szembe megy. Senki sem perzseli le a felesleges szőrt. Épp fordítva, ott is van, oda is jut, ahol egyébként nincs, vagy ahová nem jut. Mintha castingon lennék, választani kell, ki tudja legcsábosabban eltakarni, amit nem lehet eltakarni. Meztelen láb van, nincs magas sarkú cipő, igaz, bál sincs, csak farsang. Álarcos bál jön, hajkoronákkal. Maszkokkal. A haj öltöztet, nem csak a szemüveg, mint a régi reklámban. Fütyül a trendre, a csőfarmerre, a rövid bőrdzsekire. Itt nem cicababákat, plázacicákat látunk. Nem is mesehősöket, Hófehérkét a maga ébenfekete hajával és hófehér bőrével. Kifutón sem vagyunk, nem fut senki sem, csak áll, mintha egy rendőrségi felvétel készülne, több oldalról is, de leginkább szemtől szembe, frontális kép. A művész kipróbálja magát, nem szégyenlős, de visszafogott, nincsenek fanszőrzetek, hónaljszőrzetek, boka felett megfigyelhető pihék. Passzivitás van, a kommunikáció az egész testtel történik. Önbizalom és magabiztosság jellemzi a figurákat.  


A hajszínek természetesnek hatnak, nem festettek. Felvillan egy-egy pocipárna, a combok nem érnek össze, enyhe terpeszben állnak a női aktok. A női kisugárzás hirtelen megváltozik, tényleg sugároznia kell, ha hatni akar, ha észre akarja vetetni magát. Verebics Ági úgy állította össze sorozatát, hogy ritmikusan változik a haj elől vagy hátul nézetből. Gender-őrület, de nem blöff, az is lehetne, giccses blöff, hogy mégsem az, Verebics Ági érdeme, mer szolid lenni, ha kihívó is, miért lenne más. Kissé infantilisnek hat az egész, tudom, hogy szándékosan az. Megtévesztésből. Hol van itt jelen A kopasz énekesnő?2 Mert jelen van a kopaszság, jelen van a meztelenség. Együtt a kettő, miközben csak hajat látni. Hajatlanság pedig nincs.
Verebics Ági minél jobban el akarja nézőjét távolítani mindennapi életétől, meg akarja lepni, hogy gondolja át, miként is tartozhat a haj megléte vagy hiánya a női szexualitáshoz. A formális szabályt írja felül, a ruha most a haj lesz. Érvénytelen, illetve másként lesz érvényes a közmondás: a király meztelen. Verebics Ági a meztelenséget forgatja ki, elleplez, hogy a néző vizslassa végig az eltakart női testet, találjon valami eltérést, valami szokatlan jelet, ami egyedivé teszi az adott képet. Ezek a nők sohasem fognak zoknit stoppolni, és nem azért, mert erre képtelenek lennének, hanem azért, mert szimbólumok, reklámfigurák. Soha el nem érhető angyalok.
A hosszú haj a hódítás eszköze. Hosszú haj sok gond, ápolás és idő. Ha feltűzzük hajunkat, az konzervatívabb tulajdonságra utal, hiszen ezzel elkerüljük azt, hogy elengedve, lazán lobogjon a friss tavaszi szélben a hajunk, igaz?3 Milyen hajformát viselünk, árulkodhat is, milyen közegbe tartozunk, utalhat társadalmi státuszunkra, korunkra, pszichénkre. Verebics Ági képein nem lobog a haj, csak csüng, bozótosan és csábítóan. Nem skalpokat látunk, fejbőr sehol, de irokézek sincsenek.  
A művész metanyelven szól hozzánk. Nem a Higgs-bozon-t találja meg, bontja ki, hanem a nőiesség szimbólumát tárja elénk, felnagyítva, bundaszerűen, ezzel talán utal az elejtett állatok szőrzetére is. A dús haj kívánsága kortalan. Verebics Ági nem foglalkozik a haj halálával, a hajhullással, kivéve talán a baba installációjában, ahol babakorú alakot látunk, de ez csak a kortalanság, a női szexualitás metaforája, hajszálak vannak, de az erő, a szexepil végtelen és falánk. A vágy nem időhöz kötött. A baba arca és teste ráncos, ennyiben az idős kor is meg van idézve, jelen van, csak kalodába zárva, titkos, nem szemrevaló, bár szemezni lehet vele, akár valamelyik peep showban vagy cirkuszban.
Hordj vagy viselj bármilyen hajat, elárulod, hova tartozol, mit gondolsz magadról és másokról, miközben még meg sem szólaltál. Az emberi szőrzet voltaképpen az egész testfelületre kiterjedhet, kivéve a talpat, a tenyeret, az ujjak belső felületét, valamint a körömpercek háti oldalát. Verebics Ági ezt is jelzi, bár nem látjuk a figurák talpát, tenyerét.
Nem egy elkésett hippi lázadás képeit látom, konformistának sem gondolnám őket. És azt sem gondolom, hogy a nő alávetettségét szimbolizálnák a meztelen alakok. A hajától megfosztott ember úgy érzi, hogy megalázták. Verebics Ági a férfi, Sámson erejét lopja el, vagyis férfiasítja a nőket. Akartan vagy akaratlanul, nem tudom. Talán egyiket sem akarja. Időtlenné teszi a hajat, nincs változás, senki sem őszül, senkinek sem hullik a haja. Ez a nyilvánvaló képtelenség bájosan és ironikusan van tagadva. Kérdés, a kopasz énekesnő még mindig ugyanazt a frizurát viseli?

Deák Csillag

1 Krúdy Gyula: Szindbád
http://mek.oszk.hu/00700/00760/html/01.htm
2 Eugène Ionesco: A kopasz énekesnő
http://adattar.vmmi.org/index.php?ShowObject=drama&id=214
3 Keresztes Attila: A hajviseletünk, testbeszédünk, szóhasználatunk elárulja milyen a személyiségünk
http://letezes.keresztesattila.hu/blog/a-hajviseletunk-testbeszedunk-szohasznalatunk-elarulja-milyen-a-szemelyisegunk-metanyelv-es-metakommunikacio-fogalma-testbeszed-arulkodo-jelei-haj-es-stilus/

Hajszálon múlik?

Verebics Ági megint kitalált valamit. Kitálalt. Hajszál a levesben. Mit hajszál, hajtömeg. Tíz kép, három installáció. Nem fodrászüzletbe tévedtem, a padlón egyetlen hajszálat sem láttam, senki haját nem vágták, de nem is fonták, hogy dúsabbnak lásson. Olyan szert sem árultak, amely növesztené a hajat. Parókát láttam, szőkén virított a szem nélküli fejen. Próbaba, kellék. Verebics Ági most nem a női test rejtelmeibe vezeti be a nézőket, hanem a hajjal mindent igyekszik eltakarni. Mindent, mert a haj mögött, előtt álló nők meztelenek. Ők tudatában vannak, hogy most modellek, selyempapírt is tarthatnának maguk előtt, árnyjátékként.
A hajtömegből kilátszik egy mellbimbó, egy köldök, egy szem, valami mindig kilátszik. Egy csípő arányos vonala, vagy szögletes volta. A kézfej is szabad, néhány esetben haj takarja el, vagy hátra van fonva a kéz, mintha valaki tűzné a haját. Nem tűzi, csak viseli. Szabad a lábfej, a vádli, sőt néha a térd is. Tipizálni lehetne, hogy most melyik a legszebb lábfej, melyik a legfinomabb kézfejtartás, melyik köröm van kifestve asszimetrikusan a lábfejen és a kézfejen. Mind megannyi jel és részlet, hogy mégsem férfit látunk, hanem nőt. A legszőrzetesebb képen hirtelen nem is tudom eldönteni, nőt vagy férfit, olyan neandervölgyi alak, vagy remetét idéző arc van előttem. Ilyen lehetett Defoe Robinson Crusoe-ja. Végül úgy döntök, hogy mégis női testet takar a haj. Bár felötlik bennem, hogy kilenc múzsa és Apollón van elrejtve a képeken.
Eljátszom a gondolattal, hogy ha ezeket a testeket kártyalapokon látnám, melyik lenne az ász, a bubi, a dáma. A haj ék is, hangszer és föveny, betakar, eltakar és véd. A hőségben szívesen megszabadulnánk tőle, fölhajtjuk, befonjuk, konty lesz belőle, vagy levágjuk, olyan apródosra. Itt nincs kendő, hajpánt, ami leszorítaná, elfedné a hajat. Extrém hossza az állatok bőrét és szőrét, bundáját idézi fel bennem. Hol előre bukik a haj, hol a hátra bukó haj van elöl, mintha két nő állna szembe egymással. Erről nincs szó, csak a haj állása idézi fel a fordított testhelyzetet.
A hajkorona a nő ékessége, a női nemhez kötjük a dús hajat, habár a férfi sörénye sem elhanyagolandó jelenség. Az evolúciós pszichológia olvasatában a dús, fényes, hosszú haj viselője immun-kompetenciáját, aktivitását, egészségességét, termékenységét hirdeti; gyerekek esetében fokozott szülői ráfordítást, felnőtteknél magas reproduktív fitness-t mutat, így egyben tulajdonosa értékét is jelzi.1 Ma hajpótlásról, parókáról, hajbeültetésről beszélünk. Verebics Ági nyilvánvalóan provokálja a nézőt, ha neked ilyen hajad lenne! Ha…hahaha. Nincs, vagy csak keveseknek. A látott figurák felértékeltek tehát, evolúciós szemszögből. A termékenységet is hirdeti Verebics, aki tudatában van annak, hogy mire hajaznak a művei, de ellentétét is megteremti az installációjában, a gyilkos babát, aki öl, vonzza a férfiakat. A horrort is bevonja a kiállításába, az észveszejtő babát, aki nem bábu, bár gyakran úgy bánnak vele, eszközként, nem tekintik érzékeny lénynek, akinek születésénél fogva önállósága van. A vizsgálatok is azt mutatják, hogy a hosszú hajú lányok sikeresebbek.


Az a tény, hogy a hosszú haj ápolása komoly ráfordítást igényel, önmagában bizonyítja, hogy viselője olyan környezetből érkezik, amely még ezt a ráfordítást is megengedheti magának.2 Nagyanyám kontyba fonva hordta a haját, őszen is fésülte, reggel és este is, külön szertartás volt a haj kibontása, fésülése, sőt mosása, szárítása. Szokás kérdése, és családi hagyomány, hogyan is ápoljuk, és milyen hajat hordunk. Azzal, hogy Verebics Ági meztelen női testeket állított a hajzuhatag mögé, összekötötte a hosszú hajat és a nőt, mint hajhordozót. Nem szőrzetet látunk, ha néha úgy is tűnik, a női arc szőrös, azaz hajas.
A szőrzet férfi nemhez köthető nemi jelleg, annak férfiasságáról árulkodik. Verebics Ági eljátszik a gondolattal, hogy egy nő szőrös, szőrzete van a testén, szőrös a melle, szőrös a combja, a hasa, a háta. Azt tudjuk, hogy akár a majmoknál, valaha az embernél is szőrzet borította az egész testet. Nem tisztázott még, hogyan is lett csupasszá az emberi test, főleg a női test. Verebics Ági visszaviszi a látogatót a múltba, amelyről igazából nincs tapasztalatunk. Hogy valaki egész életében nem vágta és vágja a haját, az a mesék birodalmába tartozik. Itt nem versenyt látunk, csak hajszíneket, hajformákat, különös kreációkat, hiszen ezeket a hajkölteményeket senki sem fogja hordani, de mégis divatot idéz a művész. A hajkultusz ma igen fontos, megválni tőle nem igen szoktunk, bár ma egyre több kopasz férfival találkozunk. (Jó tudni, hogy a kopasz ember a legpotensebb, ez leginkább a férfi nemi hormonok termelésének következménye.) A női fej haj nélkül elképzelhetetlen. Verebics Ági sem képzeli el, nem is utal rá (talán a bábu a kivétel), de azzal, hogy a női testet hajjal borítja be, fedi el, közvetve mégis ott van I. Erzsébet világa, a kopasz királynő negatív képe.
A haj a megkapaszkodás passzív szerve, ezen keresztül a biztonság, az összetartozás szimbóluma.3 Extrém kérdés, miért épp fejünkön nő a szőrzet, a haj? A csaknem térdig érő hajban ott a báj és a jószerencse. Egy Grimm mese jut az eszembe végül. Nem mesélem el. A hosszú hajról szól, egy könnycseppről, egy világtalan királyfiról. És egy boszorkányról. Olvassuk újra a Grimm mesét, nézzük sokáig Verebics Ági hajas képeit. Gondoljunk arra közben, Könyves Kálmán nyomán, hogy boszorkányok pedig nincsenek. Verebics Ági a vágyunkat fogalmazza meg, szeretnénk, ha hosszú lenne a hajunk, szeretnénk kötődni a hajunkkal valakihez. Gyerekkori álmunkat idézi meg. Itt nincs szó plasztikáról, a hajhullás veszedelem. Verebics Ági extrém alakjai egyben iróniát is hordoznak. Ilyen hajra vágysz, tényleg? Nem őrültél meg? Hol élsz, a mesében?

    Kölüs Lajos

1 Baktay Gizella: A haj pszichológiai szerepének vizsgálata
www.baktay.hu/baktay/hajbesz/tezisek.doc
2 Uo.
3  Uo.


Verebics Ágnes - Hairy Gang című kiállítása
2015.01.28. – 2015.02.14.
MissionArt Galéria
1055 Budapest, Falk Miksa u. 30.