2015. február 16-án a blog.hu csapata zárolta egyik bejegyzésünket, FEM-X rovatunk Miklya Annát bemutató sorozatának első, új verseit közlő részét. Megkeresésem után arra hivatkoztak, hogy „jogi kifogás érkezett ellene” és „jogászaik állásfoglalása alapján a kifogás jogos”.
„A zárolás lényege, hogy a poszt teljes egészében és módosítás nélkül megmarad, csupán nem elérhető a külvilág számára és Önök sem tudják módosítani. Ennek lényege, hogy egy ilyen jogvitás esetben kvázi hibernálva van a poszt és adott esetben, ha sikerül jogi eszközökkel védeni a poszt létét, akkor az visszakerülhet publikus nézetbe. Erre jelen esetben kevés esély van, de ha változik a helyzet, mindenképp jelentkezem.” – zárta le a témát harmadik levélváltásunkat követően a blog.hu projektmenedzsere.
Ezzel az esettel kapcsolatban szeretném közzétenni az Irodalmi Centrifuga nevében véleményem, valamint a szerző facebook-oldalán megosztott levelét. Mivel Miklya Anna verseit hiába szerkeszteném be újfent – hiszen cselekedetem újabb „cenzúrázást” vonna maga után –, mai bejegyzésünk végén megosztom kedves olvasóinkkal a linket, amin keresztül elérhetik a költőt és alkotásait. – Debreceni Boglárka, főszerkesztő

Az ICA kommentje:




Az Irodalmi Centrifuga szerkesztőjeként szeretnék hangot adni véleményemnek, miszerint a blog.hu állásfoglalása sérti a személyiségi jogokat, a szerző szólásszabadsághoz való jogát, az ICA szerkesztőségi tagjainak önérzetét, hitvallását, valamint a magyar kortárs irodalmat! Ezzel az erővel törölhetnék a világirodalom "javát", ha lenne hozzáférési joguk!
A "sértett" fél egyáltalán nem felismerhető, beazonosítható a művekben, bárkiről szólhatna a történet, ahogyan szól is, sajnos...

Elfogadhatatlannak tartjuk továbbá, hogy egyes nézetek szerint egy nő még akkor sem "beszélhet" családon belüli erőszakról, ha "névtelenségbe" burkolja a bántalmazót!

Az irodalmat, egyébként is, képtelenség "jogszerűen" megítélni!

A félreértések elkerülése végett leszögezném, hogy nem nyugodtunk bele a cenzúrába, ahogyan azt néhányan feltételezték! Személy szerint próbáltam mindent megtenni azért, hogy oldják fel a zárolást, de nem jártam eredménnyel, ugyanis az üzemeltetők nem kívánták megvitatni, hogy jogilag milyen kifogásuk merült fel a szépirodalmi alkotások ellen, és a korlátozást sem óhajtották megszüntetni. "A blog.hu üzemeltetője, az Inda-Labs Zrt. semmilyen formában nem kíván részt venni a szerző és a feljelentő jogvitájában, ezért a felhasználási feltételekben (http://blog.hu/policy) meghatározott jogunkkal élve töröltük a kifogásolt bejegyzéseket." Hovatovább a történet itt nem a személyeskedésről szól, hanem arról, hogy értékes lírai alkotások létjogosultságát kérdőjelezték meg egy bejelentés alapján, oly módon, hogy a tartalmi részek valószínűleg ellenőrzésre sem kerültek, sőt, sem engem, sem a blog működtetőjét nem értesítettek a történtekről! (Egy olvasónktól kellett megtudnom, hogy eltűnt az egyik bejegyzésünk...)

Ezek szerint manapság bármit nullázni lehet, szó nélkül és büntetlenül.(?) Sárba taposhatjuk az értékeket, az emberi jogokat és az embereket félelemből, vagy sértett hiúságunk miatt...(?)

Persze a blog.hu csapata "nem köteles olyan tényeket vagy körülményeket keresni, amelyek jogellenes tevékenység folytatására utalnak" előzetesen, és úgy tűnik, utólag sem.
Én személy szerint természetesen megértem a blog.hu álláspontját, nem szeretnének konfrontálódni,  ügyekbe keveredni. De kérdem én, hová vezet mindez? Élhetünk úgy, hogy folyton félnünk "kell"(?), hallgatnunk "kell"(?), menekülnünk "kell" valakik elől?

Remélem, egyszer eljön majd a szólásszabadság ideje!

Debreceni Boglárka

Miklya Anna írása:




Miklya Anna vagyok, költő. 2015 februárjában a centrifuga.blog.hu, régóta működő, ismert irodalmi portál fem-x sorozatában közzétettem három verset. Még aznap délután írásban és szóban is megfenyegetett a volt élettársam, hogy feljelent rágalmazásért, mivel a versek „családon belüli erőszakról szólnak, és ilyen nem történt”. A versek szépirodalmi alkotások. Talán rágalmazásnak lenne tekinthető egy olyan szépirodalmi alkotás, ami névvel, beazonosíthatóan, az alkotás fikciós jellegét nem hangsúlyozva konkrét családon belüli erőszakkal vádol egy másik személyt. A versek, amiket megjelentettem, nem ilyenek. Alkotói szabadságomba tartozik a saját traumáimat a nekem megfelelő módon kifejezni, alkotássá transzformálni, majd publikálni. Alkotói szabadságomba tartozik nem részletezni „kiről”, vagy „miről” szólnak. A centrifuga.blog.hu szerkesztőségének pedig szerkesztői szabadsága ezeket a verseket közzétenni.
Volt élettársam nem így gondolta. Követelte az oldalszerkesztőjétől, hogy törölje a bejegyzést, majd, mivel ez nem történt meg, ügyvédjével közvetlenül a blog.hu üzemeltetőihez fordult. Mivel a blog.hu-tól részletes tájékoztatást nem kaptunk, csak annyit tudunk, hogy a blog.hu belépett a centrifuga.blog.hu admin-felületére, és a szerkesztők bármilyen előzetes értesítése vagy figyelmeztetése nélkül a bejegyzést zárolta.

Miklya Anna vagyok, először gondolkodó ember, és csak utána nő. Nőként már volt részem különböző formájú erőszakban. Volt olyan, hogy a pénzügyi, vagy egzisztenciális önállóságomra törtek, hogy rágalmaztak, hogy fizikailag, vagy lelkileg bántalmaztak. Ez a legtöbb nővel előfordul, és nőként valahogy szokásunkká válik hallgatni róla. Gondolkodó emberként viszont az a tény, hogy 2015-ben, Európában, Magyarországon egy másik ember

- úgy gondolja, joga van, hogy meghatározza, miről írjak,
- úgy gondolja, joga van, hogy meghatározza, hogyan írjak erről,
- úgy gondolja, joga van, hogy meghatározza, jogom van-e ahhoz, hogy publikáljam,
- majd, ha publikáltam, úgy gondolja, joga van, hogy ezt a publikációt töröltethesse,

mélységesen felháborít és elszomorít. Az pedig, hogy végül sikert ér el, ráadásul éppen egy liberalizmusáról híres internetes portál blogfelületén, felfoghatatlan számomra. Ezért most itt, az interneten, a  saját oldalamon teszem közzé ezeket a senkinek nem ártó verseket, a blog.hu jogi tanácsosának válaszával együtt, és köszönöm a centrifuga.blog szerkesztőinek, hogy egészen addig kitartottak mellettem, amíg lehetett. A procedúra ellen pedig, ami véleményem szerint, bár jogszerű, de gyáva és etikátlan volt, alkotóként, nőként, és polgárként is tiltakozom.

 
Miklya Anna

A szerző versei (Az elégett lemez, Azon a nyári napon az utazó, Theo a kádban) elérhetők facebook oldalán keresztül.