Murányi Zita (1982). Online újságírással foglalkozik; kommunikáció szakon végzett. 2003-ban jelent meg első kisregénye Tükörpalota címmel, amelyet a rákövetkező évben Bródy-díjjal jutalmaztak. 2007-ben jelent meg második regénye Duplapu címmel. 2008-ban Móricz-ösztöndíjban részesült. Verseit publikálta többek közt a Népszabadság, a Jelenkor, az Élet és Irodalom, az Eső és a Bárka. Gyerekversei, meséi antológiákban láttak napvilágot. Jelenleg első verseskötetén dolgozik.
özönvíz
amikor túl sokáig hordalak a szívem alatt kibolyhosodsz mint egy rossz trikó még a rémálmaimból is hiányzol esni kezd a fák félrefordítják törzsüket nem tudom isten melyikünkre dühösebb majd nejlonzacskót teszek a fejemre mint az öregek legalább megértem miért nem szeretsz minden lépésnél úgy zizegek mint az ősz amikor lábunk alá gyűrte az elhasznált lombokat most nem ropog avar csak felhők szakadnak bőrömön bőröd melegét csillapítja-e múló zivatar majd ha szivárvány leszel minden fölszáradt csöppben megszínezel az özönvízben ugye te sem hiszel.
3D
a kossuth térről nézem a hidakat le és föl
egyszerre világítanak a liften a nyilak
gyalog is elég magasan van a negyedik emelet hat
megolvasom a névtáblákat nincsenek könnyek
ha a test sír utánad
csontig hatol a seb a szandál pántja véresre vágja a bokámat
haragszom a szélre szavakat suttog a körfolyosó holtterébe
csak 29 fokos a tavasz melege karom helyett simul a csípődre
nincs több férőhely a gondolatokban hazafele
a kombinó üvegablakához koccansz
fogynak a sínek
mint a rajtam felejtett érintések
a végállomásnál fél város maradsz a nyakamban
még jó hogy nem kell duplán jegyet lyukasszak
fölöttünk az ég kékje hogy kettéharaphasd
ma a felhők is háromdimenziósak.
én úgy
Hommage á Szép Ernő
én úgy szerettem volna élni
két kezem az ég fölé kulcsolni
amikor a fény árnyéktestet ad a létezésnek
a víz tükrére állni nehezéknek
nyakad köré tekerni egy sugarat
sálat fonni a nap fonalából
imbolygó pihéket kísérni a szélben
didergésben égni amikor a nyárfák levetkőznek
és te helyettük fázol
én úgy szerettem volna lenni a haragod
megcsöndesíteni az egész világot
melledre dönteni a fejem amikor az esőkopogástól
semmit sem hallasz a jácintok harangjátékából
ólmot önteni
szívdobogásból.
Murányi Zita édesanyjával
anyu
akik ezen az utcán végigmennek
az égből egy darabot zsebre tesznek
anyuval kicentiztük a sötétséget
és a vállunkra értek a csillagos szélek
megint ő kapta a fényesebbet
a hold örült hogy egy megürült
sárga szaloncukorpapírban zöröghet
talán marcipános lehetett anyu
mindig is utálta a zseléset az éjszaka hízott
a fejünk felett a szőr a fekete kabátja bélésében
most azért látszhatott fehérebbnek
amikor lehajolt a vállunkra hulló égitestek
anyu arcán még egyszer fölfénylettek
még sosem láttam ilyen szépnek és ugyanakkor
ennyire esendőnek csak kitartson még egy percet
az ég ahogy aláfeszül csillagos fejkendőjének.
a budai oldalon
mintha
most látná magát először vagy amit
lát meg akarná jegyezni örökre
a nap aranyát millió
rögre törve fodrokat vetett a
Duna tükre a budai oldalon még megnézte
magát az ég a vízben
a villamos ráhajolt a sínekre
sárga hasán szokatlan teher csüngne
a budai oldalon a testek orgonasípja
egymás zenéjét visszhangozta
a kombinóban millió száj leheletkarca
rajzolt az ablakra
és az üvegen a Duna utolsó hulláma
hogy egyszer végre minden elsimulna
ráfeszült a narancssárga égboltra
a budai oldalon
a naplemente recitativója.
Murányi Zita: Tükörpalota
Stádium Kiadó, 2003
112 oldal
1500 Ft
Murányi Zita: Duplapu
Korona Kiadó, 2007
300 oldal
990 Ft