Mitől szembenézés és újrakonstruálás Závada regényeinek harmadik darabja, s miért nevezhető a szerző a férfi-nő skízis írójának?
Závada regényeiben, csakúgy, mint körülöttünk és az életünkben, a gyarmatosított vidék tölti fel a meghasonlott városiasságot és hihetetlenül fontos ez a folyamatosság, e nélkül bizony a nem öröktől városi ember múltja elvész, felmenőinek élettanulsága és tapasztalata terméketlenül hull a múltak kútjába.
A férfiszenvedés (majdnem azt mondtam, hogy nyomor) nagy leleplezője! Hőseinek kevesebb öröm jut az életben, mint a Sorstalanságban Köves Gyurinak! A függő típusú, passzív-agresszív férfi hiteles természetrajza tárul fel mindhárom regényben.
A 3 szenvedélyregény fejlődéstörténete (avagy az író pszichés manőverei):
Jadviga: az önpusztító szenvedély megélése, bűnbakkeresés
Milota: meghasonlottság és mellébeszélő mentegetőzés
Fényképész: szembenézés és újrakonstruálás
Závada az igazságot keresi. E keresés impozáns (szenvedélyes és nagyszabású), sok mindent kimond és észrevesz, miközben például Milota grafomániába vagy mítomániába merülve nem a tudást, hanem a szavakat gyarapítja.
A keresése tiszteletreméltó, mert legalább keres: nem pedig egyszerűen feltételezi, hogy igaza van, mint férfinak.
Pontosan azt a jelentékeny kiterjedésű vakfoltot írja tele, amely a hivatalos férfikép és a tapasztalati férfikép között terjengő senkiföldje. A „hivatalos férfikép” alatt zömmel a férfiak önreprezentációját értem, például az irodalomból megismerhető férfit. A tapasztalati férfikép pedig kinek-kinek az otthoni, a családban megismerhető, gyerekként elfogadott férfi.
A kettő között gyakran jelentős különbség van, a háziasított férfiben, családtagban gyakran szinte felismerhetetlen az „eszmei” férfi vagy a társadalmi funkciókat betöltő férfi.
A nők zömmel férfi-interpretációt kapnak a férfiakról! Hivatalosan és nyomás-agymosás jellegűen.
De ha a családjukra gondolnak, mit éreznek? Rendben vannak a férfiak? Számukra, a nők számára is rendben...?!
Závada: A férfi-nő skízis írója.
Férfi-nő skízis alatt azt a tökéletes elkülönültséget értem, amelyben a hagyományos világkép szerint rendezkedett be egymás mellett a két nem, de úgy, hogy tökéletesen külön teret és időt foglalnak el, teljesen más etikát, szokásokat és kötelezettségeket vállalva.
A Závada regényeiben úgy tűnik, hogy a rendes nő katona: a kötelességteljesítés és a férfihazugságok áldozata. A férfi pedig hazárdőr, aki játszmáiban összekeveri az üzletet, a politikát és szexualitást, kockára teszi magát és a családja egzisztenciáját is. A nők nem játszhatnak ilyen merészen (Závadánál, máshol is ritkán, nem is megy nekik ez túl jól) viszont átlátják és megvetik a felelőtlen és hazug férfimanővereket. Mit tehet a leleplezett – beégett férfi? Üldögélhet a méhesben vagy a tanyán, ihat, mint a kefekötő és/vagy megpróbálhatja megérteni, mi is történt vele.
NŐI megvetés által megnyomorított férfiak Závada regényeiben: Ondris, akit a felesége vesz semmibe, (és alighanem édesanyja is, aki az apját is a Jadvigában) és Milota, akit a felesége és a fia; valamint Milota fia, akit a szeretője és a felesége is. Ez a Závada regények transznemzedéki traumája. Závada A FÉRFIAK DISZKOMFORT-ÉRZÉSÉről, a megvetés férfias hárításáról, a nők férfivilágból kizárásáról beszél, a megvetés (túl)kompenzálásáról és a férfiaknak a nők világából való kizáratottságáról beszél.
Závada Pál 2005. december elsején volt az Irodalmi Centrifuga vendége. A meghívót a Folyóirat rovatban olvashatják, Závada Pálról bővebben a SZALON rovatban olvashatnak, Gordon Agáta írásai A Jadviga párnájáról és a Milotáról a KÖNYVTÁR rovatban olvashatók.
Závada regényeiben, csakúgy, mint körülöttünk és az életünkben, a gyarmatosított vidék tölti fel a meghasonlott városiasságot és hihetetlenül fontos ez a folyamatosság, e nélkül bizony a nem öröktől városi ember múltja elvész, felmenőinek élettanulsága és tapasztalata terméketlenül hull a múltak kútjába.
A férfiszenvedés (majdnem azt mondtam, hogy nyomor) nagy leleplezője! Hőseinek kevesebb öröm jut az életben, mint a Sorstalanságban Köves Gyurinak! A függő típusú, passzív-agresszív férfi hiteles természetrajza tárul fel mindhárom regényben.
A 3 szenvedélyregény fejlődéstörténete (avagy az író pszichés manőverei):
Jadviga: az önpusztító szenvedély megélése, bűnbakkeresés
Milota: meghasonlottság és mellébeszélő mentegetőzés
Fényképész: szembenézés és újrakonstruálás
Závada az igazságot keresi. E keresés impozáns (szenvedélyes és nagyszabású), sok mindent kimond és észrevesz, miközben például Milota grafomániába vagy mítomániába merülve nem a tudást, hanem a szavakat gyarapítja.
A keresése tiszteletreméltó, mert legalább keres: nem pedig egyszerűen feltételezi, hogy igaza van, mint férfinak.
Pontosan azt a jelentékeny kiterjedésű vakfoltot írja tele, amely a hivatalos férfikép és a tapasztalati férfikép között terjengő senkiföldje. A „hivatalos férfikép” alatt zömmel a férfiak önreprezentációját értem, például az irodalomból megismerhető férfit. A tapasztalati férfikép pedig kinek-kinek az otthoni, a családban megismerhető, gyerekként elfogadott férfi.
A kettő között gyakran jelentős különbség van, a háziasított férfiben, családtagban gyakran szinte felismerhetetlen az „eszmei” férfi vagy a társadalmi funkciókat betöltő férfi.
A nők zömmel férfi-interpretációt kapnak a férfiakról! Hivatalosan és nyomás-agymosás jellegűen.
De ha a családjukra gondolnak, mit éreznek? Rendben vannak a férfiak? Számukra, a nők számára is rendben...?!
Závada: A férfi-nő skízis írója.
Férfi-nő skízis alatt azt a tökéletes elkülönültséget értem, amelyben a hagyományos világkép szerint rendezkedett be egymás mellett a két nem, de úgy, hogy tökéletesen külön teret és időt foglalnak el, teljesen más etikát, szokásokat és kötelezettségeket vállalva.
A Závada regényeiben úgy tűnik, hogy a rendes nő katona: a kötelességteljesítés és a férfihazugságok áldozata. A férfi pedig hazárdőr, aki játszmáiban összekeveri az üzletet, a politikát és szexualitást, kockára teszi magát és a családja egzisztenciáját is. A nők nem játszhatnak ilyen merészen (Závadánál, máshol is ritkán, nem is megy nekik ez túl jól) viszont átlátják és megvetik a felelőtlen és hazug férfimanővereket. Mit tehet a leleplezett – beégett férfi? Üldögélhet a méhesben vagy a tanyán, ihat, mint a kefekötő és/vagy megpróbálhatja megérteni, mi is történt vele.
NŐI megvetés által megnyomorított férfiak Závada regényeiben: Ondris, akit a felesége vesz semmibe, (és alighanem édesanyja is, aki az apját is a Jadvigában) és Milota, akit a felesége és a fia; valamint Milota fia, akit a szeretője és a felesége is. Ez a Závada regények transznemzedéki traumája. Závada A FÉRFIAK DISZKOMFORT-ÉRZÉSÉről, a megvetés férfias hárításáról, a nők férfivilágból kizárásáról beszél, a megvetés (túl)kompenzálásáról és a férfiaknak a nők világából való kizáratottságáról beszél.
Závada Pál 2005. december elsején volt az Irodalmi Centrifuga vendége. A meghívót a Folyóirat rovatban olvashatják, Závada Pálról bővebben a SZALON rovatban olvashatnak, Gordon Agáta írásai A Jadviga párnájáról és a Milotáról a KÖNYVTÁR rovatban olvashatók.
