Hová vezet a gyűlöletbeszéd és a hatalmi politika? Mi a nők szerepe az eseményekben? Mennyiben van tere a női felelősségvállalásnak a férfipolitikában?„A nőtörténelem a magánélet mentális állapotváltozásainak közösségi története” - írja Gordon Agáta. „A Történelem endogén, vagyis belső indítékkal rendelkező létező, amelynek magasabb értelme van és e magasabb értelmet az ember valósítja meg.” „A múlt az idők mélyén valahogy úgy helyezkedik el, mint egy lezuhant és szilánkokra szakadt repülőgép roncsai: szétszóródva, és összefüggéseikből kiszakadva...” - írja Ormos Mária.

A választók mentális tájékozódásában egyre meghatározóbb egy női kereszt-szempont rendszer, a bal-jobb ellentétpár inflálódott, relativista iránymutatása helyett. Trend a női politikusok és a nőszempontú politizálás hitelességének növekedése. Ez azt jelenti, hogy a női érdekeket figyelmen kívül hagyó hagyományos politizálás veszít érvényességéből. Jean Hatzfeld könyve alapján a mai magyar viszonyokra is rálátást nyújt az Irodalmi Centrifuga különkiadása Lángh Júliával.

Jean Hatzfeld riporter, haditudósító, író Madagaszkáron született 1949-ben. Zsidó származású szülei a náci megszállás elől menekültek Madagaszkárra, de később a család visszatért Franciaországba. 1977-től a Libération újságírója lett. Emellett egyéb lapoknak és magazinoknak is írt illetve négy televíziós dokumentumfilmet rendezett. Különleges tudósítóként számos háború sújtotta területen járt. Tudósított a lengyelországi eseményekről, a volt Csehszlovákiában zajló bársonyos forradalomról valamint a román Ceausescu diktatúra összeomlásáról is. A hetvenes évek végétől 25 éven keresztül főleg a Közel-Keleten tevékenykedett. 3 évet töltött a volt Jugoszlávia területén, ahol Szarajevóban egy sortűz következtében súlyosan megsebesült. Két könyve jelent meg háborús témában: a L'Air de la guerre (1994) és a La guerre au bord du fleuve (1999). 1994-ben Jean Hatzfeld Ruandába utazott, hogy az ottani mészárlásról és utóhatásáról tudósítson a Libération-nak. 2000-ben jelent meg Dans le nu de la vie című könyve, amelyben a tutszi túlélőkkel készült riportjait gyűjtötte össze. A könyv számos díjat nyert. Két évvel később az elítélt hutukkal folytatott beszélgetéseiből jött létre az Une Saison de machettes (magyarul: A bozótvágó kések évszaka, Ulpius-ház Könyvkiadó, 2006), amely elnyerte a 2003-as Prix Femina-t az esszé kategóriában, valamint 2004-ben a Jossef Kessel Díjat. Jean Hatzfeld jelenleg Ruandában és Párizsban él.

Lángh Júlia 1942-ben született Budapesten. Volt tanár, tanító, reklámszövegíró, fordító, szociális gondozó és újságíró. 1977-től Párizsban élt, 1984-től a müncheni Szabad Európa Rádió munkatársa volt a rádió bezárásáig. Ezután elment egy évre Afrikába óvónőnek. 2001-ben ismét Afrikába utazott, csádi fiataloknak tanított rádiós újságírást. Első két könyve ezekről az afrikai élményekről számol be. Legutóbb Egy budai úrilány címmel írt memoárját jelentette meg a Magvető Kiadó. A könyv az 1945 és 1960 közt zajlott magyarországi eseményekről, szűkebben az írónő gyermekkoráról szóló visszaemlékezés. Lángh Júlia jelenleg Magyarországon él. A Magvető Kiadónál megjelent művei: Közel Afrikához (1996), Vissza Afrikába (2002), Egy budai úrilány (2003)