http://magyarinfo.blog.hu/2008/07/19/valasz_lanyi_andrasnak_es_sok_mas_buzinak

ÜSBASZÁL JELENTI

A magyar buzi ma

Üsbaszál, aki érett vágyai s változatos, de mégis keserédes tapasztalatai alapján elmondhatja magáról, hogy kellő rálátással rendelkezik a magyar homoszexuálisok viselt dolgait s jellemét illetően, az idei LMBT felvonulás színes forgatagában egy aprócska közjátékra figyelt fel. Ez az aprócska közjáték másoknak talán fel sem tűnt a vidám látványosság karneváli hangulatában, azonban Üsbaszál éles tekintetét nem kerülhette el. S bár ez az epizód Üsbaszálnak semmi újat nem mondott a magyar buzi személyiségjegyeit illetően, azonban most mégis megosztja azt fiatalabb, s az élet dolgaiban járatlanabb olvasóival. S teszi ezt azért, mert ez a történés oly kínzóan veti fel a kérdést, mi is az az annyira égető hiányosság a magyar buzi karakterében ma, ami oly sok ellenérzést fog még kiváltani életünk kíváncsi szemlélőiben.

Történt tehát, hogy Üsbaszál fiatalok egy kis csoportjára lett figyelmes, akik csak távolabbról követték a színes menetet, s szemükben ott égett a kívánás, de arcukra mégis a lemondás, a beteljesületlen vágy fájdalma ült ki. S mikor ez a kis csoport a menetet követve a román nagykövetség épülete elé ért, végképp erőt vehetett rajtuk a csüggedés, mert leszakadva a tömegtől fásultan a követség épülete elé vonultak, s ott helyezték el felhívásukat mintegy végképp lemondva arról, hogy a magyar melegek karjai között keressenek írt kínzó vágyaikra.

(a kép itt látható, kattints!)

S Üsbaszál látva az ómegát, a görög ábécé nagy 'Ó' betűjét, nem csupán a vágy sóhaját hallotta ki abból, s nem akadt meg O történetének kéjtől nedves nyílásánál, hanem túllépett mindezen. S mivel Üsbaszál nem csak a gyönyörszerzés művészetében járatos, de ismeri jól a szerelmi levelezések tikos nyelvtanát is, így egyből megértette ezeknek a komor feketébe öltözött fiúknak a fájdalmát.

'Én vagyok az alfa és az ómega, a kezdet és a vég' - mondta Jézus. S János, a szeretett tanítvány nyomban hozzá is tette: 'kezdetben vala az ige'. Azaz az alfa a kezdet, az ige, s egyben a száj, a száj nyílása is, amely ezt az igét kimondja. Az ómega pedig a vég, az a másik, izmos, végső nyílás, amely oly sok gyönyört tud magába fogadni.

S ez az ómega a képen egy országalmát fogad magába, ahol az alma nem csupán Aphrodité, a szerelem istennőjének az almája, vagy Ádám és Éva édes bűnének az almája, hanem maga a szétrobbanni készülő gránátalma, amely oly kifejezően jelképezi az anuszba behatoló hímtag magjának a bőségét.

De ezek a csalódott, a magyar buzikra oly dühös fiúk kétségbeesésükben szöveggel is odaírták mindezt, hogy azok is értsék vágyaik mibenlétét, akik a szerelmes üzenetek játékossága helyett inkább a verbalitás gyors, lényegre törő útját részesítik előnyben. Ott a 'magyar' szó, amely ősi nyelvünkben a magot, azaz magát a megtermékenyítő hímmagot jelenti, s ott az 'ellenállás' szó is, ami elődeink korában úgy hangzott, hogy 'elé állás', s jelentette azt az első lépést, amelyet aztán követ a második lépés, az előre hajlás, hogy így nyíljon meg a test kapuja a szerelem magvai előtt.

S kedves, az élet dolgaiban kevésbé járatos olvasóim, most gondolkodjatok el azon, hogy ezek az elkeseredett fiúk szerelmes üzenetüket miért a román követségen helyezték el? Képes üzenetükön a magvak sokaságát magába rejtő alma miért éppen Románia felől hatol be az ómega szerelemre vágyó, szűk gyűrűjébe? S vajon mi lehet az a fogyatékosság a jellemetekben, ami miatt ezek a fiúk annyira csalódtak bennetek, hogy bár először nektek ajánlották fel szerelemre éhes nyílásukat, most mégis egy idegen nép fiaitól várják az enyhülést.

Mert ez itt a kérdés.