Hogyan látják a magyar író- és költőnők saját helyzetüket az irodalomban? - Amerikai alkotók nemzetközi együttműködést szeretnének megteremteni a feminizmus iránt érdeklődő szerzők között. Ehhez keresik a témában érintett, arról véleményt formáló magyar alkotókat is.
Két amerikai költőnő és egyetemi oktató, Juliana Spahr és Stephanie Young arról készít összeállítást, hogyan gondolkodnak a női szerzők (költők vagy más műfajban alkotók) Európa országaiban saját helyzetükről, a női irodalom lehetőségeiről. Ehhez az összeállításhoz magyar író- és költőnők véleményeire is szükségük van: ezért felkérik a magyar alkotókat, hogy amennyiben részt kívánnak venni a nemzetközi felmérésben, egy oldalban küldjék el válaszaikat az általuk feltett kérdésekre.
A két szerző, Juliana Spahr és Stephanie Young korábbi kutatásaik eredményeképpen jutottak arra a következtetésre, hogy más országok szerzőinek véleményét, gondolatait is meg kell ismerniük a női írással és a feminizmussal kapcsolatosan, hogy saját kultúrájuk keretein túl is láthassanak e kérdés elemzésekor és a jövőbeli célok kijelölésekor.
A most végzett kutatáshoz számos országban kerestek meg szerzőket, alkotókat, akik segítenének nekik összefogni saját országuk alkotónőinek válaszait. Magyarországon Bán Zsófia írót, egyetemi oktatót, az amerikai irodalom jó ismerőjét keresték meg ezzel kapcsolatban.
A két írónő az elmúlt évben együtt írt egy tanulmányt, mely a nők reprezentációjával foglalkozott a kortárs amerikai irodalmi életben. E tanulmányukat nemrégiben publikálták a Chicago Review-ban "Numbers Trouble" (kvótakérdés) címen. A tanulmány téziseit és néhány azokat megtámogató dokumentumot a neten is hozzáférhetővé tettek. Jennifer Ashton vitaindító cikke itt, valamint az erre írott válaszuk "Numbers Trouble" címen itt olvasható (mindkét dokumentum pdf-formátumú).
A két szerzőnő kezdeményezésének célja részben a terület mélyebb feltérképezése, részben pedig a kapcsolatok kiépítése az egyes országok feminizmusra nyitott, a női témákat (is) képviselő alkotóival a kreatív együttgondolkodás reményében. Ezért szeretnék összegyűjteni e tárgykörben a nőírók válaszait és publikálni őket oldalaikon, hogy ezzel is segítsék egymás jobb megismerését.
Ahogy a két alkotó levelében fogalmaz: "Feminista írók egy csoportja vagyunk, s arra vagyunk kíváncsiak, milyen női szerzőnek lenni Magyarországon? Mit kell tudniuk az amerikai szerzőknek arról, hogy milyenek a magyar női szerzők élet- és munkakörülményei? Mit lehet tenni? Van-e valami, amit együtt lehetne csinálni?"
A válaszokat angol nyelven, egy flekkben lehet elküldni ICA e-mail címére (irodalmicentrifuga@gmail.com), a szerző nevének és annak a műfajnak a feltüntetésével, amelyben alkot. A válaszokat augusztus 20-ig várjuk. (Ha valaki szeretne válaszolni, de nem tudja ezt angol nyelven megtenni, elküldheti válaszát magyar nyelven is.)
Két amerikai költőnő és egyetemi oktató, Juliana Spahr és Stephanie Young arról készít összeállítást, hogyan gondolkodnak a női szerzők (költők vagy más műfajban alkotók) Európa országaiban saját helyzetükről, a női irodalom lehetőségeiről. Ehhez az összeállításhoz magyar író- és költőnők véleményeire is szükségük van: ezért felkérik a magyar alkotókat, hogy amennyiben részt kívánnak venni a nemzetközi felmérésben, egy oldalban küldjék el válaszaikat az általuk feltett kérdésekre.
A két szerző, Juliana Spahr és Stephanie Young korábbi kutatásaik eredményeképpen jutottak arra a következtetésre, hogy más országok szerzőinek véleményét, gondolatait is meg kell ismerniük a női írással és a feminizmussal kapcsolatosan, hogy saját kultúrájuk keretein túl is láthassanak e kérdés elemzésekor és a jövőbeli célok kijelölésekor.
A most végzett kutatáshoz számos országban kerestek meg szerzőket, alkotókat, akik segítenének nekik összefogni saját országuk alkotónőinek válaszait. Magyarországon Bán Zsófia írót, egyetemi oktatót, az amerikai irodalom jó ismerőjét keresték meg ezzel kapcsolatban.
A két írónő az elmúlt évben együtt írt egy tanulmányt, mely a nők reprezentációjával foglalkozott a kortárs amerikai irodalmi életben. E tanulmányukat nemrégiben publikálták a Chicago Review-ban "Numbers Trouble" (kvótakérdés) címen. A tanulmány téziseit és néhány azokat megtámogató dokumentumot a neten is hozzáférhetővé tettek. Jennifer Ashton vitaindító cikke itt, valamint az erre írott válaszuk "Numbers Trouble" címen itt olvasható (mindkét dokumentum pdf-formátumú).
A két szerzőnő kezdeményezésének célja részben a terület mélyebb feltérképezése, részben pedig a kapcsolatok kiépítése az egyes országok feminizmusra nyitott, a női témákat (is) képviselő alkotóival a kreatív együttgondolkodás reményében. Ezért szeretnék összegyűjteni e tárgykörben a nőírók válaszait és publikálni őket oldalaikon, hogy ezzel is segítsék egymás jobb megismerését.
Ahogy a két alkotó levelében fogalmaz: "Feminista írók egy csoportja vagyunk, s arra vagyunk kíváncsiak, milyen női szerzőnek lenni Magyarországon? Mit kell tudniuk az amerikai szerzőknek arról, hogy milyenek a magyar női szerzők élet- és munkakörülményei? Mit lehet tenni? Van-e valami, amit együtt lehetne csinálni?"
A válaszokat angol nyelven, egy flekkben lehet elküldni ICA e-mail címére (irodalmicentrifuga@gmail.com), a szerző nevének és annak a műfajnak a feltüntetésével, amelyben alkot. A válaszokat augusztus 20-ig várjuk. (Ha valaki szeretne válaszolni, de nem tudja ezt angol nyelven megtenni, elküldheti válaszát magyar nyelven is.)