Augusztus 15-e, Nagyboldogasszony napja alkalmából ICA is Máriát idézi, Gordon Agáta Mária Siralom című versével. „Az Ómagyar Mária-siralom 700 éves magyar vers, első írott költeményünk. Lejegyzője egy apáca, aki a veszprémvölgyi dominikánus kolostorban élt 1300 körül. Európai nyelveken tanult, így írhatta le az analfabéta nomád nyelv siratódalát.”Augusztus 15-e Nagyboldogasszony napja. Nagyboldogasszony Mária egyik neve, Máriának hívták Mózes nővérét is. Később kedvelt női névvé vált, Máriának, Jézus anyjának kortársai közül is sokan viselték. A név jelentését ma már nehéz pontosan meghatározni: közel 60 lehetőség kínálkozik.
A legvalószínűbb jelentések a következők:
Mária = szép (a héber márá = kövér szóból. Keleten, pl. az araboknál a női szépség egyik feltétele);
Mária = lázadás (a héber máráh szóból, Mária a Sátán ellenlábasa);
Mária = keserves (a héber márar = keserű, fájdalmas szóból);
Mária = Istentől szeretett (az egyiptomi mri = szeretett és a héber iam = Isten szavakból)
Az Ómagyar Mária-siralom 700 éves magyar vers, első írott költeményünk. Lejegyzője egy apáca, aki a veszprémvölgyi dominikánus kolostorban élt 1300 körül. Európai nyelveken tanult, így írhatta le az analfabéta nomád nyelv siratódalát. G.A. szubeurópai átirata az utolsó magyar vers -- egyszer talán ennyi marad a kihaló magyar nyelv emlékeként, a túlélő nyelvek írásbeliségében. G.A. nővértanú a prekeresztény Máriaanyakultusz szövegeiből idéz Nagyboldogasszony alkalmából.
Gordon Agáta: Mária Siralom
Értelmezés helyett
Két (h.szexuális) magzat beszélget egy anya hasában:
– Te hiszel a születés utáni életben?
– Természetesen. A születés után valaminek következnie kell. Talán itt is azért vagyunk, hogy felkészüljünk arra, ami ezután következik.
– Butaság, semmiféle élet nem létezik a születés után. Egyébként is, hogyan nézne ki?
– Azt pontosan nem tudom, de biztosan több fény lesz ott, mint itt. Talán a saját lábunkon fogunk járni, és majd a szájunkkal eszünk.
– Hát ez ostobaság! Járni nem lehet. És szájjal enni – ez meg végképp nevetséges! Hiszen mi a köldökzsinóron keresztül táplálkozunk. De mondok én neked valamit: a születés utáni életet kizárhatjuk, mert a köldökzsinór már most túlságosan rövid.
– De, de, valami biztosan lesz. Csak valószínűleg minden egy kicsit másképpen, mint amihez itt hozzászoktunk.
– De hát onnan még soha senki nem tért vissza. A születéssel az élet egyszerűen véget ér. Különben is, az élet nem más, mint örökös zsúfoltság a sötétben.
– Én nem tudom pontosan, milyen lesz, ha megszületünk, de mindenesetre meglátjuk a mamát, és ő majd gondoskodik rólunk.
– A mamát? Te hiszel a mamában? És szerinted ő mégis hol van?
– Hát mindenütt körülöttünk! Benne és neki köszönhetően élünk. Nélküle egyáltalán nem lennénk.
– Ezt nem hiszem! Én soha, semmiféle mamát nem láttam, tehát nyilvánvaló, hogy nincs is.
– No, de néha, amikor csendben vagyunk, halljuk, ahogy énekel, és azt is érezzük, ahogy simogatja körülöttünk a világot. Tudod, én tényleg azt hiszem, hogy az igazi élet még csak ezután vár ránk.
